Egy berohadt linzer

Mjöllby kirándulást szervez a nyelves klubbal, indulás előtt egy hónappal gyűlést hívott össze, hogy közölje a tagokkal, hogy kirándulás lesz, illetve, hogy hová mennek. Akinek meg van kedve, az jelentkezhet két hétig, majd a következő két hét arról fog szólni, hogy lefoglalja a szállást és megszervezi az utat.

 - Azért gyűltünk össze, hogy meghirdessem idén is a nyelves kirándulást. Broki lesz a túravezetőnk és sarki fény vadászatra indulunk. Sokat fogunk gyalogolni, tehát olyan felszerelésben kell jönni. A túrára egy hónap múlva indulunk, december 12-én és 22-én jövünk vissza. Jelentkezni nálam lehet az irodában, határidő két hét múlva ilyenkor. Várunk mindenkit szeretettel! A gyűlésnek vége!

Darmian odament Linzerhez, hogy megkérdezze, jelentkezik-e.

 - Te mész arra a sarki fény túrára? – kérdezte.

 - Jónak hangzik. Te?

 - Én szeretnék menni. Jelentkezünk együtt, hogy együtt lehessünk egy szobában? – kérdezte Darmian.

 - Igen, akkor menjünk és jelentkezzünk! – ők voltak az elsők, akik jelentkeztek és egy szobába kérték magukat, illetve, hogy egymás mellett ülhessenek a buszon.

 - Fel vagytok írva – mondta Mjöllby.

Kicsit később Leitgeb odament Linzerhez.

 - Jelentkezünk akkor? – kérdezte.

 - Én már jelentkeztem Darmiannal, mellette fogok ülni most a buszon és vele leszek egy szobában – közölte Linzer, s Leitgeb majd megpukkant mérgében, hogy nem őt választotta.

 - Hogy hogy nem velem jelentkeztél? – akadt ki.

 - Darmian is a barátom, és ő velem akart. De attól még jóban vagyok veled is.

 - Te tudod – közben szétvetette a düh, odébb állt, mert kezdődött a Graz maraton. Bekapcsolta, jól felhangosította és kiment, ott bömbölt magában a tévé. Valerij észrevette.

 - Miért bömböl magában a Graz maraton? – nézett Leitgebre.

 - Pont te beszélsz, aki a Teletabit bömbölteti így?

 - Jó, de az vicces, de ez közel sem az!

 - A Teletabi hároméveseknek való és téma lezárva! Ja és a te szinted!

Eltelt egy hónap, 2017. december 12, az indulás napja. Végül összejött egy kisebb csapat a túrára, személy szerint ők, párosával felsorolva, mivel egymás mellett ülnek és egy szobában is alszanak majd.

 - Darmian és Linzer

 - Leitgeb és Niall

 - Balotelli és Pogba

 - Nesta és Antonini

 - Mániás ember és Valerij

 - Alekszandr és Mjöllby

 - Ranoccia és Dybala

 - Louis és Eleanor

 - Lottie és Fizzy

 - Fellaini és Blind

 - Maci és Herr Tomas

 - Ben és Fekete Dávid

 - Rosicky és Jaroslav

 - Federica és Rosalia

 - Kötekedős ember és Chantal

 - Adam és Tomika

 - Jeffre és Crotone

 - Ibra és Totti

Broki meg egyedül, ő volt a túravezető. Névsorolvasást tartott, majd, amikor mindenki megvolt, felszálltak a buszra és elindultak. Broki tartott egy kis beszámolót a sarki fényről, ismertette a túrát és mellette még sok hasznos dolgot elmondott. Majd elhallgatott, hogy mindenki tudjon pihenni. Ranocchia elhozta az idézetes könyvét.

 - Te hoztál könyvet? – nézett Dybalára, a társára.

 - Igen, sosem indulok el könyv nélkül! – válaszolta.

 - Nem véletlenül választottalak téged, veled érdekes dolgokról el lehet beszélgetni és tudsz olaszul is. Nesta is jó társaság, csak neki mindig Antonini a társa.

 - Én is így vagyok veled – válaszolta Dybala.

Hosszú volt az út, sokan el is aludtak, azonban voltak olyanok is, akik nem bírtak magukkal, illetve kötekedni akartak. Az egyik ilyen Louis volt, ezt mondta Eleanornak.

 - Téged is irritál ez a kis hülye Linzer gyerek? – Eleanor nem értette, miért kérdezi ezt.

 - Ez most, hogy jön ide? Én nem foglalkozom vele!

 - Csak nem értem, hogy Mjöllby miért engedi, hogy jöjjön! – nem tudott már mit mondani.

 - Inkább ne is foglalkozz vele, csak felidegesít – mondta Eleanor.

 - Igazad van – pedig késztetést érzett arra, hogy kötekedjen vele. Megvárta, míg Eleanor elalszik, ekkor fel is állt, hogy odament hozzá.

 - Tudsz adni linzert nekem? – kérdezte meg nagyon hangosan hátulról, így nem csak ő ijedt meg, hanem a mellette ülő Darmian is.

 - Nem tudod visszafogni magad? – akadt ki Darmian.

 - Hát nem, mert nekem linzer kell most azonnal! – követelőzött, de csak kötekedésből csinálta, igazából nem kellett neki.

 - Ilyen stílussal nem kapsz! – jelentette ki Linzer.

 - Ha nem adsz, megnézheted magad, amikor leszálltunk a buszról! – fenyegetőzött.

 - Ne fenyegesd már! – szólt rá Darmian.

 - Te ne szólj bele, te kis cuncifej! – kiabált rá Louis.

Leitgeb meghallotta, hogy Louis megint kötekszik, felállt, hogy leállítsa.

 - Takarodj vissza a helyedre, te idióta! Hagyd őket békén!

 - Mi lesz, ha nem? Te kis grazi fos gyerek?

 - Rossz emberrel kezdesz! Na, takarodj innen és hagyd őket békén!

Ezzel Louis vissza is ment, általában ez hatásos, mert igazából csak a szája nagy, semmit nem csinál.

Lassan megérkeztek a szálláshoz, először mindenképpen le kell pakolniuk és kaptak egy félórás szünetet, majd utána volt a gyülekező a busznál. Mániás embernek eszébe jutott valami, nem igazán bírt magával, odament Linzerhez és a kezébe nyomta a táskáját, aki nem értette, miért adja oda.

 - Ezt most miért adod nekem? – kérdezte értetlenül Linzer.

 - Mert megkérlek rá, hogy hozd nekem, légy szíves!

 - Nem tudod magadnak hozni? – akadt ki Linzer.

 - Most te hozod! – jelentette ki Mániás ember, senki se értette, mi ütött belé, de Valerij is rákezdett, ő is odavitte neki a táskáját.

 - Enyémet is hozd, lécci!

 - Hozzátok magatoknak!

 - Mi már öregek vagyunk – mondta Valerij – Nem tudunk annyit cipelni már! – játszották meg magukat.

 - Ne szórakozzatok itt! – szólt Linzer, de erre Mjöllby is kedvet tartott, ő is odavitte hozzá a táskáját, így szegénynél már négy táska volt a sajátjával együtt.

 - Mit jelentsen ez? – akadt ki.

 - Mivel te vagy a legfiatalabb, te hozod a negyven felettiek cuccait – mondta Mjöllby, Alekszandr is odament ezért, de az már nem fért meg a kezében.

 - Bocsi, de ennyit nem tudok! – Broki meg nézte őket és ő szégyelte magát helyettük is, de inkább most nem szólt semmit, mert ez így is egy nagy időpocsékolás volt és nincs idő most kioktatni őket.

 - Akkor majd váltunk!

 - Ki akar csatlakozni? – kérdezte Mjöllby.

 - Mármint mihez? – kérdezte Balotelli.

 - Hogy Linzer hozza a cuccodat, de te nem jelentkezhetsz, mert te fiatal vagy! Csak negyven felettiek – mondta Mjöllby. Rosicky is előlépett.

 - Én jelentkezem!

 - Te se vagy még negyven, húzz el innen!

 - Legyen inkább harmincöt az alsó korhatár – javasolta Rosicky, de Mjöllbyt nem érdekelte.

 - Nem lesz és húzz el innen, te magadnak hozod és minden negyven alatti.

Brokinak már elege volt, de Leitgeb lépett közbe hamarabb.

 - Be lehet ezt fejezni, Mjöllby! Miért hozná a táskátokat?

 - Te fogd be! Hozza és kész, mert egy erős fiatalember, na, menjünk és kész!

 - Mehetünk már végre? – kérdezte Broki.

 - Igen – elindultak, szegény Linzer majd megszakadt, le is maradt, amit először senki nem vett észre, de Mjöllby ránézett időnként, úgy vette csak észre. Ideges is lett.

 - Álljunk meg egy percre! – kiabálta, ekkor megálltak és nem tudták, mi van.

 - Most mi van? – kérdezte Ranocchia.

 - Lemaradt az a kis hülye – nézett hátra, ekkor a többiek is.

 - Várjuk be – mondta Valerij. Broki ekkor már nem bírta tovább, ezt mondta.

 - Hogy lehettek ekkora szégyenek? Én hetven felett tudom hozni a csomagomat! Akkor ti is fogjátok hozni! Meg én nem ilyen emberekkel akarok túrázni, akik kiszúrnak óvodás módon a másikkal! Szedjétek el tőle a táskátokat és ne terheljetek le senkit, csak, mert fiatal! Én vagyok itt a legidősebb, apátok lehetnék, mégsem teszem ezt! Szégyeljétek magatokat! – ekkor mindegyikük elvették a táskájukat Linzertől és bocsánatot kértek, de csak Broki előtt, mert Mjöllbynek volt egy terve.

 - Te meg miért hagyod magad? – szólt rá Leitgeb Linzerre.

 - Most mit tudtam volna csinálni? Rám erőltették!

 - Le kellett volna tenni és otthagyni, akkor hozták volna maguknak!

 - Akkor meg én lettem volna leszidva! – mondta Linzer.

 - Ne is foglalkozz velük, mert visszaélnek csak ezzel, ha hagyod magad – tanácsolta neki Leitgeb.

 - Igazad van, hagytam magam, hogy szórakozzanak velem – hajtotta le a fejét Linzer. Folytatódott a túra, mindenki normálisan tudott menni egy ideig, majd betértek egy vendéglőbe, hogy ebédeljenek, ilyen önkiszolgáló, svédasztalos ebéd volt. Mjöllby odalépett Linzerhez.

 - Légy szíves hozz nekem egy menüt, egyet Mániás embernek, egyet Valerijnek, egyet Kötekedős embernek és egyet Alekszandrnak – jelentette ki Mjöllby, Linzer ezt nem akarta.

 - Hozzatok magatoknak – majd megfordult és továbbment, de Mjöllby erre begurult, megragadta erősen a karját és visszahúzta.

 - Hogy mersz visszabeszélni, te kis taknyos kölyök? Apáid lehetnénk! Ja, és továbbra is én vagyok a főnök, Broki csak a túravezető, ő nem szólhat bele, mi mit csinálunk! Megértetted? És most hozol öt menüt, megértetted? – emelte fel a hangját Mjöllbyt, miközben összevissza ráncigálta szegény kis Linzert – Na, eredj! – majd lökött egyet rajta, hogy meginduljon. Kénytelen volt mind az ötüket kiszolgálni, de egyszerre csak egy tálcát bírt el, de ezért is kapott.

 - Ötöt mondtam, te érthetetlen hülye gyerek! – kiabált rá Mjöllby.

 - De nincs annyi kezem! – akadt ki Linzer, Mjöllby az asztalra csapott.

 - Most egyesével fogod hozni? – kiabálta.

 - Nem tudok mit csinálni – rántotta meg a vállát Linzer, Mjöllby nem mondott semmit, csak mutatta neki, hogy hozza a következőt, azonban az egyik dolgozó felismerte, miszerint volt már egyszer kajáért úgy öt perce.

 - Te már voltál itt az előbb – jegyezte meg a középkorú nő kissé utálatosan.

 - Jó, csak nem magamnak viszem, még van négy ember, akiknek vinnem kell! – válaszolta Linzer kissé ingerülten, a nő csak csodálkozott, nem szólt semmit vissza, hanem szemmel tartotta a fiút. Látta, hogy igazat mondott, vissza is fordult a következő adagig, Leitgeb közben őt kereste, majd mikor a harmadik menüt hozta ki, akkor talált rá.

 - Na, végre! Gyere, üljünk egy asztalhoz!

 - Nem lehet! Ki kell szolgálnom Mjöllbyéket, öten vannak és ez csak a harmadik – mondta letörten – Mire én sorra kerülnék, addigra lejár az időnk, nem lesz időm enni se!

Leitgeb erre nagyon ideges lett, hogy Mjöllby ezt csinálja.

 - Na, gyere velem! Megmondjuk ennek a Mjöllbynek! – odamentek, Leitgeb le is támadta őket.

 - Ti normálisak vagytok, már nem azért? Már mindegyikőtök ehetne, ha nem csinálnátok ezt! Miért kell bántani Linzert? Elment a józan eszetek? – Mjöllby dühösen felállt, a szék, amin ült, a földön landolt, mert nagy lendületet vett.

 - Te ne szólj bele! – emelte fel a hangját – Te meg hozd a következő adagot! – kiabált Linzerre, aki már ment volna, de Leitgeb visszahúzta.

 - Nehogy már elmenj ezeknek a marháknak!

 - Én vagyok még mindig a főnök – kérte ki magának Mjöllby.

 - Akkor sem hagyom, hogy másokkal szórakozzatok! Ennyi eszetek van negyven éves létetekre, sőt már közelebb vagytok az ötvenhez!

 - Én csak negyvenegy vagyok – szólt közbe Mániás ember.

 - Szarom le – vágott vissza Leitgeb.

 - Te meg mire vársz? Menj már – kiabált Linzerre Mjöllby, ekkor Leitgeb fellökte őt.

 - Nem itt kell botrányt csinálni, te marha!

 - Hagyjátok békén Linzert, hozzatok magatoknak!

 - Én vagyok még mindig a főnök és most húzzál el innen, különben hazaküldelek! – kiabálta Mjöllby Leitgebnek. Közben Linzer elment, mert már nem bírta a veszekedést, de nem hozott senkinek semmit. Leitgeb észrevette, hogy elment onnan, ezért otthagyta Mjöllbyéket.

 - Remélem, nem jut eszedbe hozni nekik!

 - Nem, nyugi! De állandóan veszekedés van! – panaszkodott Linzer lehajtott fejjel.

 - Inkább veszekedj, mint, hogy csicskázzál azoknak a hülyéknek – mondta Leitgeb. Természetesen Mjöllby utána jött, elkezdett ordítozni.

 - Hol van a többi? Éhen halnak a többiek!

 - Takarodjál innen! – kiabált vissza Leitgeb.

 - Te fogd be és takarodj! Kezdődik a Graz maraton!

Lejárt az idő, aki nem tudott enni, az így járt és nem csak Linzer gyerek volt így ezzel. Leitgeb még gyorsan visszament és vett két szendvicset, majd visszament a buszhoz.

 - Remélem, mindenki jól lakott – jegyezte meg Broki, majd felszálltak a buszra. Tovább mentek a következő kiránduló helyre. Darmian és Leitgeb most helyet cseréltek, nem beszélték meg, csak Leitgeb volt az, aki hamarabb Linzer mellé, Darmian meg nem szólt semmit, beült Niall mellé.

 - Éhes vagyok! – panaszkodott Linzer, ekkor Leitgeb előkapta a szendvicseket és elé tette.

 - Gyorsan visszaszaladtam értük, neked adom! – ajánlotta fel.

 - Köszönöm! Honnan tudtad, hogy éhes vagyok?

 - Nem tudtál enni a hülye Mjöllbyék miatt, de legalább egy részük éhes maradt. Nekik nem vettem semmit természetesen és szerintem más sem.

 - Én is hoztam neked valamit – mondta Linzer, majd elővett a táskájából egy Puntigamer nevű sört, ami egyébként Grazból származott.

 - Ez a tied! – Leitgeb kezébe nyomta, aki nagyon örült neki.

 - Úristen, honnan tudtad, hogy erre vágyom? – kérdezte örömteljesen.

 - Tudom, hogy hiányzik az otthon.

 - Nagyon rég ittam már – körbe forgatta, átnézte, majd egyszer csak azt vette észre, hogy nem is Graz van ráírva gyártási helynek, hanem Linz. Lefagyott a mosoly a szájáról.

 - Mit jelentsen ez? – kérdezte ingerülten, Linzerke megijedt, mert azt hitte, valami rosszat tett.

 - Mit csináltam? – kérdezte csodálkozva.

 - Rossz sört hoztál, ez egy hamisítvány! – visszadobta hozzá.

 - Nem értem! A boltban vettem – akadt ki Linzer.

 - De mégis hol? Miféle boltban? – kérdezte ingerülten Leitgeb.

 - A Hoferban

(Hofer az az Aldi, csak Ausztriában nevezik Hofernek – a szerk.)

 - De hol? Melyik városban?

 - Linzben – erre Leitgeb iszonyatosan kiakadt.

 - Hát gondolhattam volna!

 - De ez most miért baj és miért hamisítvány?

 - Nézd csak meg, hol gyártják, akkor megtudod! – Linzer megnézte, akkor látta, hogy Linzben, de ő erre nem figyelt és nem gondolná, hogy hamisítvány lenne.

 - Nem értem, miért hamisítvány – jegyezte meg.

 - Megnézted? – emelte fel a hangját Leitgeb.

 - Igen. Linzben.

 - Na, épp ez a baj! És ez is azért van, mert te ott vetted! Te nem is tudod, hogy ott elkezdték hamisítani a Puntigamert? – nem volt ennek köze az igazsághoz, de Leitgeb komolyan gondolta.

 - Ilyenről még nem hallottam.

 - Jobb, ha elviszed a szemem elől, látni sem akarom ezt a hamisítványt! – Linzernek rosszul esett, mert ő szívből vette neki, erre visszadobja, csak, mert nem Grazban gyártották.

 - Vidd innen! – sürgette Leitgeb, ekkor eltette és visszaadta neki a szendvicseket, örült, hogy még nem bontotta fel.

 - Most mégsem vagy éhes? – akadt ki.

 - De, de tőled inkább nem kell semmi.

 - Most megsértődtél? – kérdezett rá Leitgeb.

 - Szívből vettem neked, hogy érezd a hazai ízeket, erre összeszidsz, mert nem mentem el Grazba venni, mert neked csak az jó. Meg nem, hiszem, hogy amit ott vennék, az másmilyen lenne.

 - Márpedig másmilyen! Ott minden sokkal jobb!

 - Azt sem tudod, miket beszélsz! – mondta Linzer.

 - Jobban tudom, mint te! Nem én hallucinálok szellemeket és akarom másokkal elhitetni, hogy már pedig ott voltak! – vágott vissza Leitgeb, a szendvicseket eltette, majd felállt és visszament a helyére.

 - Visszaengedsz? – szólt rá Darmianra.

 - Te meg döntsd már el, hol akarsz ülni!

 - Inkább menj vissza a kis szellemlátó barátodhoz! – Darmian nem értette, hogy miért mondja szellemlátónak.

 - Szellemlátó? Ezt megmagyaráznád?

 - Kérdezd meg tőle és engedj vissza!

 - Hát jó!

Közben Linzer észrevette, hogy maradt még egy linzere, amit még anyukája csomagolt neki az útra. Elővette a kis összehajthatós villáját és elkezdte enni. Darmian ekkor ült vissza.

 - Villával eszed a linzert? – csodálkozott rá Darmian.

 - Igen, mert anyám betett nekem egy összehajthatós villát – válaszolta Linzer és tovább ette a linzert.

 - Leitgeb azt mondta, szellemlátó vagy. Ezt hogy értette?

 - Ne foglalkozz vele, leakar járatni, mert nem Grazban vettem a sört, hanem Linzben és ez volt neki a baja.

 - Tényleg hülye akkor! – igazából látott szellemeket, legalábbis ő úgy vélte, de megfogadta, hogy senkinek sem fogja elmondani, mert csak ez lesz a vége. És most csalódott Leitgebben.

Este, amikor visszaértek a szállodába, Mjöllby kiöntötte a vörösbort a padlóra.

 - A francba! – kiáltott fel, Alekszandr nem értette.

 - Kiöntöttem a bort – erre fogta az üveget és a felét kiöntötte belőle a padlóra, Alekszandr csak nézett, nem értette, mi ütött belé.

 - Mi a fenét csinálsz? Drága bor ez! – kiáltott fel.

 - Van egy tervem, de maradt még benne, úgyhogy nyugodj meg! – mondta Mjöllby, majd fel is állt.

 - Mi a terved ezzel? – kérdezte csodálkozva Alekszandr.

 - Linzer feltakarítja. Ja és dobálj szét most mindent, mert rendet kell raknia és a fürdőszobát is kitakaríttatom vele! – jelentette ki határozottan Mjöllby, Alekszandr úgy érezte, hogy svéd barátja kezd túlzásba esni.

 - Miért nem hagyod békén már azt a szerencsétlen fiút? – kérdezte, amire Mjöllby begurult.

 - Mondd csak! Az én oldalamon állsz? Eddig te is jó ötletlek tartottad!

 - Azt igen, hogy hozza a táskánkat és hozzon nekünk kaját, de annak semmi értelme, hogy kiöntöd a bort, szétdobálsz mindent, csak, hogy ő rendet rakjon. Meg, hogy kitakarítsa a fürdőszobát, mikor vannak itt takarítók.

 - Csak, hogy bebizonyítsuk, hogy rá mindig lehet számítani és, hogy tiszteli az idősebbeket! – ekkor Alekszandr felnevetett.

 - Azért nem fog minket tisztelni, mert erőszakkal idehozod és kitakaríttatod vele a szobát! Meg a mai fiatalokból meghalt a tisztelet!

 - Na, azért csináljuk ezt vele! – mondta Mjöllby.

 - Na, és mi van a többivel? Velük miért nem csinálod akkor? – kérdezett rá Alekszandr.

 - Nyilván nem fogom mindenkivel, ő a legfiatalabb, azért – válaszolta Mjöllby.

 - A lányok fiatalabbak, úgy tudom – Lottie-ra és Fizzyre gondolt.

 - Igen, de ilyen csinos lányok ne koszolják be a kezüket. Nekik elég az ágyban jónak lenni!

 - Mekkora perverz disznó vagy!

 - Egyikük úgyis az enyém lesz.

 - Akkor Louis megöl téged.

 - Nem félek tőle, csak a szája jár és leütöm simán, olyan gyenge – röhögött gúnyosan Mjöllby.

 - Ráadásul Fizzy még kiskorú!

 - Hol érdekel az engem, közel sem néz ki kislánynak! Na, megyek azért a kis hülye osztrákért, addig dobálj szét mindent! – Mjöllby ment, Alekszandr feltúrta a szobát. A svéd berontott Linzerhez és Darmianhoz, iszonyatosan vadul, hogy meg is ijedtek mindketten.

 - Mi a fene ütött beléd? – akadt ki Darmian.

 - Linzerke velem jön! – nagyon vadul mondta.

 - Mit akarsz már megint? – kérdezte flegmán Linzer, erre Mjöllby nagyon ideges lett.

 - Hogy beszélsz te velem, te kis pisis? Fogd vissza magad! Ja és magáznod kell, megértetted? – emelte fel a hangját a svéd.

 - Hagyj már békén! – erre Mjöllby még jobban begurult, megragadta a haját és elkezdte ráncigálni, Darmian rászólt.

 - Fejezd már be, Mjöllby!

 - Te fogd be! Megértetted? – nézett Darmianra – Te meg szót fogadsz, csak akkor engedlek el – mondta Linzernek, majd elengedte, bízott benne, hogy jön magától is, ami meg is történt.

 - Nem elfelejteni, hogy magáznod kell és az Alekszandrt is! Megértetted? – félénken bólogatott, nem akarta, hogy Mjöllby újra megtépje és ráncigálja vadul. Mentek Mjöllbyék szobájába, addigra szét volt dobálva minden.

 - Hatalmas itt a kupi, rendet kell tenned, illetve a bor kiborult, azt fel kell takarítanod! Megértetted? Hozok vödröt és felmosót, illetve söprűt és szemétlapátot. A fürdőszobát is ki kell takarítanod, arra is hozok cuccokat, domestost, szivacsokat és gumikesztyűt. Kezdj hozzá a rendrakáshoz, ahhoz nem kell semmi! – szó nélkül nekilátott, bár fogalma sem volt, hogyan kezdjen bele, csak állt felette és nézte.

 - Mire vársz? Csináld! – szólt rá Mjöllby, majd ment az előbb említett cuccokért, ekkor Alekszandr hozzászólt Linzerhez.

 - Ne is törődj vele, tiszta dilis!

 - De miért csinálja ezt? – értetlenkedett Linzer.

 - Nem, tudom, megkattant, de ne vedd a szívedre – mondta Alekszandr.

 - Azt akarja, hogy magázzam. Most mit csináljak? – kérdezte bizonytalanul Linzer.

 - Akkor magáznod kell sajnos – rántott vállat Alekszandr, nem tudott ezzel mit kezdeni.

 - Azt akarja, hogy téged is magázzalak.

 - Engem nem kell, ha nincs itt. Ha itt van, akkor magázz engem is. Sajnos ezt le kell nyelned, ő a főnök. Segítek hozzá kezdeni! – együtt csináltak, amíg nem jött Mjöllby, mert akkor Alekszandr abbahagyta, hogy elhitessék, hogy Linzer egyedül csinálja.

 - Itt vannak a cuccok! – tette le Mjöllby.

Közben Darmian átment Leitgebhez szólni, hogy mit csinál Mjöllby Linzerrel.

 - Mi a baj? – kérdezte Leitgeb.

 - Mjöllby megint nem bír magával, berontott hozzánk, mint egy vadállat és elvitte Linzert erőszakkal, tépte a haját és közben ráncigálta és azt követelte, hogy magázza. Nem tudom, mit csinál most vele – mondta lihegve Darmian, Leitgeb meg begurult.

 - Erről beszéltem! Velem kellett volna aludnia, akkor garantálom, nem viszi el, akkor még be se merne törni! – kiabálta.

 - Mi történt? – kérdezte Niall. Neki is elmesélte Darmian, addig Leitgeb átrohant Mjöllbyékhez, ő is berontott, mint egy vadállat, megragadta Mjöllby fülét és kiráncigálta a szobából.

 - Most állítsd le magad, te kibaszott grazi fos gyerek! – kiabálta a svéd, ekkor Leitgeb elengedte.

 - Békén hagyod Linzert és nem fog téged magázni!

 - Én vagyok a főnök, még egy ilyen húzás és ki vagy rúgva! Értve vagyok? És ő magázni fog, mert én azt mondtam, megértetted?

 - Állítsd le magad!

 - Ha nem fogod be, kirúglak, és azonnal hazabocsátalak! Azt csinálok vele, amit akarok! Ha szót fogad, nem esik bántódása és eddig működik, mert te nem beszéled tele a fejét, hogy lázadjon fel, ellenkezzen, meg ilyenek! Tanulnia kell egy kis rendet!

 - Nem a te feladatod, hogy megtanítsd neki. Különben sem ő szorul erre, nézz jobban körül! – mondta Leitgeb.

 - Ha most nem mész el, holnap indulhatsz is haza! – fenyegetőzött Mjöllby.

 - Rendben. De beszélhetek vele egy kicsit?

 - Igen, de azt én is hallani akarom! – jelentette ki Mjöllby.

 - Ez személyes! Kérlek!

 - Rendben, menj be hozzá akkor! – ekkor Leitgeb be is ment, Alekszandr kijött. Közelebb lépett Linzerhez.

 - Remélem, elmehetek innen és nem kell ezt folytatnom! – reménykedett Linzer, Leitgeb megrázta a fejét.

 - Nem tehetsz semmit, ő a főnök és nagyon erőszakos! Azt kell csinálnod, amit ő mond, amíg nem találok rá valami megoldást! Ha átlép egy határt, be lehet perelni, de azt bizonyítani is kell.

 - Rendben.

 - Szólj, ha fizikailag bántalmaz, akkor nem állok jót magamért!

 - Oké – majd Leitgeb elment, Linzer folytatta a rendrakást, majd, mikor kész lett, Mjöllbyék lefeküdtek, azonban a svéd adott még neki feladatot a takarítás utánra is. Volt a környéken egy elhagyatott kastély és Mjöllby szerint vannak ott dobozok, amikben levelek és egyéb régi holmi volt, azokat kell majd elhoznia. A valóságban ezzel senki nem foglalkozott már, régebbről ottmaradt és az épület is omlásveszélyes, ezért le van zárva. Azt kérte Linzertől, hogy mássza át a kerítést, reggelre látni akarja azokat a cuccokat. Kétségbeesett, mert ő félt az ilyen helyeken, főleg, hogy látja is a szellemeket, legalábbis ő ezt vallja. Inkább elment aludni, de egész éjjel csak forgolódott. Darmian is felébredt rá.

 - Nem tudsz aludni? – kérdezte kábán.

 - Nem sajnos – válaszolta Linzer elkeseredetten, mert már ideges volt amiatt, hogy nem tud aludni, és, ha sikerülne is egyszer, nem fog tudni rendesen aludni, mert körülbelül egy-két óra múlva már kelni is kell.

 - Mjöllby miatt? – kérdezett rá Darmian.

 - Igen, olyanokat kér, hogy menjek el a környéken lévő elhagyatott kastélyba és hozzak ki valami régi cuccokat onnan és mivel omlásveszélyes, le van zárva, de át lehet mászni a kerítést. Szerinted normális? Reggel kapni fogok, az biztos!

Darmian a fejét rázta, már nem tudta hová tenni Mjöllby viselkedését és még értelmetlennek is tartotta ezt a feladatot, pedig egyáltalán nem volt az, csak nem mindenki tudott róla. Történnek ott bizonyos dolgok és a titka az, hogy az ember egyedül menjen.

 - Tiszta hülye, majd elmegy ő, kinézném belőle! – mondta Darmian. Megpróbáltak aludni, eljött a reggel, csörgött az óra. Linzer nem ébredt fel rá, ezért Darmian kinyomta az övét is és felébresztette.