2018. szeptember 30., vasárnap

Egy nappal a születésnapja után belerúgta a bíróba

Kezd már baromira elegem lenni, hogy ez a bundáskenyér csapat egyetlen meccsen sem botlik. Nem csak, hogy nem kapnak ki, de még egyetlen döntetlenjük sincs, csak mindegyiken győztek. Tehát így nem csoda, hogy ez a kis hülye, akit egyre jobban gyűlölök, nem tud veszíteni, mert ha esetleg véletlenül vesztenek (általában nemzetközi meccseken), akkor meg tombol meg sír. Tavasszal még kikaptak, sőt még tavaly nyáron a Graztól is kikaptak, tavasszal meg a Linztől, meg voltak döntetlenek is, meg még néhányszor másoktól is kikaptak. A Kupa döntőben szintén a Graztól kaptak ki. Ráadásul az első félidőben kiállították az ellenfél kapusát, majd sokáig 0-0 volt, majd aztán 1-4 lett a végeredmény. 


Ezzel az ocsmánysággal kezdem, mert nem fér a fejembe, hogy lehet így kinézni. Csak kizárólag a szeme szép, mindene más hányinger. Meg ennyi ragyát, komolyan, menjen el bőrgyógyászhoz, még arra sem képes. Na, meg ez a bazi nagy felirat, de hát osztrákoktól mit vár az ember? Amúgy meg persze, hogy nem került fel a videó, már a letiltott oldalra se teszik ki. De mit is várunk ilyen szar osztrákoktól? Én már semmit, alig várom, hogy vége legyen ennek a mániának és csak remélni merem, hogy nem egy másik osztrák veszi át a helyét.


Térjünk rá a meccsre. Természetesen hozta a formáját. Egyből azzal kezdte, hogy beleütközött az ellenfélbe, aztán szépen eladta. Utána elvették tőle, elkezdett összevissza rohangálni, majd kicicáztatta magát és nem is sikerült visszaszereznie. 

A csapat insta sztorijában ez jelent meg.


Pont a tökét vakarja, még viselkedni sem tud. Azért észrevehetné magát, nagyon elegem van már belőle és sok jót már nem tudok róla írni. 


Ez is a csapat insta sztorijában jelent meg, bemelegítés közben. 


Csinált egy olyan dolgot, amit eddig nem, tehát egyedinek számít. Belerúgta a bíróba, nagyon vicces volt, szó szerint órákig röhögtem rajta, még meccs után is. 
Kicicáztatta magát, és már az első félidőben fáradt volt, a térdére támaszkodott. Az a jele nála a fáradtságnak. 


A gólöröm, odament általában. Aztán egy ideig sokat sétálgatott. Nekiment az ellenfélnek, emiatt elvették tőle. Egyszerűen semmi normálisat nem tud csinálni, csak ezeket az idétlenkedéseket, aminek aztán semmi értelme. 


Kis nyomorék a többiekhez képest, nem is tudom kifejezni mennyire, de már márciusban is megmondtam, hogy annyira más, mint a többiek és nem csak kinézetre, vagyis leginkább csak belső kisugárzás miatt éreztem ezt, de akkor fogalmam sem volt, hogy miért, de most már tudom. Előző elemzős posztokban már le is írtam. 
Többször is volt olyan, hogy majdnem eltaknyolt. Utána próbált cselezgetni, az első sikerült is neki, de majdnem eltaknyolt benne, úgy el is vesztette. Majd aztán seggre csúszott a semmitől, ráadásul közben luftot is rúgott, mert igazából ment a labdáért, de csak egy szánalmas kis luft lett belőle és egy seggre csúszás.


Mint valami kripta lakó és még én szégyenlem magam azért, amit tavaly műveltem, hogy Rosickyre aggattam ezeket a jelzőket, holott ez a kis hülye Linzer gyerek hasonlít azokra a dolgokra, szinte szó szerint, Rosicky meg egyáltalán nem. 
Aztán átvette a labdát, de ugyanolyan szarul, mint szokta, szinte elpattant tőle, de mivel senki nem volt a közelében, eltudott menni érte. Szánalmas, hogy egy labdát se tud átvenni és ne gyertek azzal, hogy csináljam. Én nem vagyok focista, nekem nem kell ilyeneket tudni. Oké? Maradjunk ennyiben.


Majd elkezdett hatalmasakat szökdécselni a semmiért. Amúgy elég sokat szökdécselt ezen a meccsen, ezt az Antonini csinálta még, de őt nem lehet ebben felülmúlni. Majd elvették tőle, és emiatt majdnem eltaknyolt. Meg sem lepődünk már. 
Aztán volt olyan is, hogy szökdécselve cicáztatta ki magát. Ez márciusban, de még áprilisban is, sőt még májusban is vicces volt, de most már nem tudok rajta röhögni, inkább csak felidegesít, meg amúgy is minden mozdulata meg cselekedet, amikről tudomást szerzek és látok. 


Elpattant tőle a szokásos módon, erre elkezdett összevissza rohangálni, mint, aki be van sózva. Persze, hogy hamar elfárad. Aztán belerúgta a saját csapattársába, ez is csak ő lehet, szánalmas. Meg mindig ott van láb alatt, a saját embereit is zavarja. Nem ezen a meccsen, de volt olyan is, hogy a csapattársai passzolgattak egymás között, az meg odament, hogy ő is megkapja, de nagyon útban volt és nem találta a helyét és mindenkinek nekiment. És ez nem az ellenfél játékosai voltak, hanem a saját csapattársai. Na, akkor volt, amikor nem pacsiztak vele szándékosan. 


Aztán ráakarta rúgni (kapura), helyette az ellenfélbe rúgta bele. Nem is ő lenne. Majd ismét megpróbálkozott vele, szinte rögtön, de olyan gyengén találta el, hogy kigurult az ellenfél kapuja mellett és a kapus csak jókat röhögött rajta. Nem csodálom, iszonyat szánalmas. 
Elfogytak a képek, sajnos most nem volt sok kép, de amúgy is ez a megszokott, hogy nincs kép vagy csak alig. 
Aztán megint egy olyan dolgot csinált, ami iszonyat szánalmas. Az ellenfél elbaszta, ő meg szépen megtapsolta. De mi a fenének? Ha ő csinálja és megtapsolná gúnyolásból az ellenfél (mert ő abból teszi), ő lenne az első, aki felháborodna. De nem merne szólni az ellenfélnek, mert nekik nem mer beszólni, majd levezeti valahol máshol, egy teljesen ártatlan emberen, azt sajnos már nem láthatjuk, de az ilyenek kivétel nélkül ezt csinálják. Mert itt elfojtja magában, de valahol muszáj lesz kiadnia. 

Aztán megint csak bemutatkozott, de már jól ismerjük. A bíró az ellenfélnek ítélte a bedobást, erre ez a kis görény gyerek begurult, megfogta a labdát, majd hozzá baszta szinte az ellenfélhez. Iszonyat szánalmas, amit csinál, valakinek hatalmas pofont kéne neki lekevernie, hogy oda csapódik a feje a falhoz. Úgy felidegesít már, nem érdekel, hogy ezzel a blogot is elrontom, ennek már úgy is mindegy, ez a mánia úgy szar, ahogy van. 

Majd a többiek megállnak, mivel nem sok minden történik, ez meg szépen ide-oda rohangál, mint valami elmebeteg (kezdem azt hinni, hogy tényleg az). És el is csúszik a végén a nagy semmitől. A fejeléseknél rendszeren alul maradt, ezen se kell csodálkozni, 174 centi, egy törpe szinte. Aztán belerohant az ellenfélbe, és ezt olyan módon csinálja sokszor, mint, aki nem látja, mi van előtte, csak belemegy, mint az őrült. Majd véletlenül belerúgott az ellenfélbe és még neki fájt a lába. Megérdemli! Ennél sokkal rosszabb dolgokat is. 

Jól van, elég már. Akkor egy kicsit a szülinapjáról.


A csapat oldalára ez került fel.

Most olyan dologgal fogok jönni, ami kurvára felbassza az agyamat. Ma a családjával ünnepelte meg, és miközben ezt írom, szét basz az ideg, de muszáj leírnom akkor is, majd valahogy megbirkózom ezzel a hatalmas idegességgel és gyűlölettel.
A húga ezt tette ki ma.


Amúgy is rossz napom volt ma, de ez még jobban felkúrta az agyamat és legszívesebben tiszta erőből meg izomból beletapostam volna ebbe, a cipőmet meg szépen ennek a nyomorék faszfej gyerek hajába töröltem volna. Ráadásul a földön van. Most normálisak ezek? Mennének bele a hangyák, hogy basznák szájba magukat. 

Még valami, ami még jobban felkúrja az agyam. Nem lájkolt ma egész délután, csak este az összes szart, amit meglátott. De, ha meg lájkol, mert általában egész nap lájkolgat meg instázik negyedóránként, akkor meg az kúrja fel nagyon az agyamat. Amúgy meg az észrevételem az, hogy amikor nagy ritkán nem instázik úgy több órán keresztül, akkor valóban jól érzi magát, mert amúgy az égvilágon semmit sem posztol, olyan zárkózott kis geci, hogy mindjárt összehányom magamat, amikor csak eszembe jut ez és bele is gondolok. Undorító kis görény geci. Azért instázik meg lájkolgat minden szart, de amúgy meg ott is kiválasztott emberei vannak. Volt egy csapattársai, akit hetekig szándékosan nem lájkolt, pedig átlagban napi két posztja is van. Meg pár ember, akiket sokáig nem lájkol, majd egyszer csak elkezdi őket. Van, hogy a csapattársait nem lájkolja, van, hogy csak őket, meg van, hogy még közöttük is kiválaszt. Na jó, nem folytatom, annyira szánalmas, amit csinál, hogy szét tudnék itt rúgni mindent. Általában halálra unja magát, meg nem érzi jól magát, ahol van, ezért nyomkodja a kibaszott telefont. Mert, amikor tényleg jól érzi magát, akkor el tudja felejteni a telefont és ez kurva ritkán van. Még, amikor ezekkel az ivadékokkal bulizott, akkor is nyomkodta a lájkokat, meg a csapatbulin is. Most meg a családjával volt, meg gondolom pénteken is, akkor is volt több óra, hogy nem lájkolt, csak este így az elmaradt képeket. Előtte augusztus közepén volt ilyen, aztán előtte a fene se tudja, mikor, mert nem sűrűn van ilyen, valljuk be. De meg is érdemli, annyira zárkózott már, hogy már fáj.

Egy kicsit sem közvetlen és kiválasztott emberei vannak és, ha valaki hozzá akar érni, akkor elhúzódik, egy bunkó kis szar, holott nem is idegen volt az illető, több videóban is feltűnik ez. Iszonyatosan szánalmas. Csak pár kiválasztott ember van, akiket közel enged magához, és akikhez rendes. A többihez, főleg a vadidegenekhez nem bunkó igazából, hanem már olyan távolságtartó, hogy látványosan elhúzódik tőlük. Májusban az autogramm osztásnál önszántából jött a másik oldalra, ahol mi voltunk, de csak azért, mert megakart felelni, hát igazából nem tudom kinek, vagy olyan akart lenni, mint a többi és csak úgy tett.... de akkor is az volt, hogy rá se nézett az emberekre, kicsit feljebb voltunk, de csak annyi volt, hogy a papírokat, meg a mezeket nézte, amikre aláírt, aztán meg se nézte, kinek ír alá, férfi vagy nő, gyerek vagy felnőtt, halvány fingja se volt róla. Csak akkor nézett fel, ha valaki képet kért. Ezt úgy akkor annyira nem figyeltem, de emlékszem rá, hogy szemből, úgy, hogy felnéz, akartam képet csinálni róla, és nem nézett fel és engem már kezdett idegesíteni, majd a szomszédom kért egy szelfit, csak úgy tudtam olyan képet csinálni, azonban így nem egyedül volt a képemen rajta, de jobb volt, mint a semmi. Ennyit ér ez a kis fasz fej gyerek. Ami meg a meccset illeti, nem mennék Salzburgba meccsre, de még a városba sem tenném be a lábam. Voltam már kétszer és hát ezek miatt a dolgok miatt hányingert és gyűlöletet érzek a város iránt is. 

Linzbe majd kötelező lesz elmennem, valahogy le kell zárnom a mániát és hát ezzel szoktam, tavaly is így jött ki. Akkor meg Prága volt az érintett város. Linzet nem utálom, igazából számomra teljesen érdektelen, de ha már az a szülővárosa és még nem jártam ott, megteszem. Nem véletlenül nem került be a tíz évvel ezelőtti mániámba a kedvenc városok közé, azaz a mániás városok közé. Salzburg viszont benne volt. 

Viszont Graz mániától függetlenül szinte mindig terítéken van nekem, emiatt is mentem el 2014-ben a Graz maratonra, holott az 2008-ban volt a mániám, a város is, meg egy odavalósi ember, aki még most is a Salzburgban játszik és ennek a gecinek a csapattársa. 

Nem érdekel, hogy elbasztam a blogot ezzel a poszttal, igazából mindig próbáltam odafigyelni rá, de már nem bírtam tovább. Úgysem lesz már sokáig a mániám, mert már nagyon elfajult és ezt sokáig nem lehet bírni. És bár fél év kevésnek tűnik egy erős mániának, de ez a fél év egyáltalán nem volt üres, nagyon tartalmas volt. Hát most ennyi jutott, talán a hét hónap meg lesz. Van már egy kiszemeltem, akit majd magamra erőltetek, valamennyire már menni fog, mert már szakadás szinten van. Ha nem is alakulna mániává, muszáj lesz magamra erőltetnem, mert ezt így nem bírom tovább. És nem érdekel, hogy osztrák az is, nem tudok mit csinálni, azokat látom. Igazából a szeptemberi válogatott meccseknél figyeltem fel rá, aztán a görényke ellen is játszott, akkor meg még jobban. Na, mindegy, majd elmondom, ki az és nem ezen a blogon lesz. Max annyi, hogy ennek a blognak lesz egy búcsúztatója. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése