Egy nappal a születésnapja után belerúgta a bíróba

Kezd már baromira elegem lenni, hogy ez a bundáskenyér csapat egyetlen meccsen sem botlik. Nem csak, hogy nem kapnak ki, de még egyetlen döntetlenjük sincs, csak mindegyiken győztek. Tehát így nem csoda, hogy ez a kis hülye, akit egyre jobban gyűlölök, nem tud veszíteni, mert ha esetleg véletlenül vesztenek (általában nemzetközi meccseken), akkor meg tombol meg sír. Tavasszal még kikaptak, sőt még tavaly nyáron a Graztól is kikaptak, tavasszal meg a Linztől, meg voltak döntetlenek is, meg még néhányszor másoktól is kikaptak. A Kupa döntőben szintén a Graztól kaptak ki. Ráadásul az első félidőben kiállították az ellenfél kapusát, majd sokáig 0-0 volt, majd aztán 1-4 lett a végeredmény. 

Ezzel az ocsmánysággal kezdem, mert nem fér a fejembe, hogy lehet így kinézni. Csak kizárólag a szeme szép, mindene más hányinger. Meg ennyi ragyát, komolyan, menjen el bőrgyógyászhoz, még arra sem képes. Na, meg ez a bazi nagy felirat, de hát osztrákoktól mit vár az ember? Amúgy meg persze, hogy nem került fel a videó, már a letiltott oldalra se teszik ki. De mit is várunk ilyen szar osztrákoktól? Én már semmit, alig várom, hogy vége legyen ennek a mániának és csak remélni merem, hogy nem egy másik osztrák veszi át a helyét.

Térjünk rá a meccsre. Természetesen hozta a formáját. Egyből azzal kezdte, hogy beleütközött az ellenfélbe, aztán szépen eladta. Utána elvették tőle, elkezdett összevissza rohangálni, majd kicicáztatta magát és nem is sikerült visszaszereznie. 

A csapat insta sztorijában ez jelent meg.

Pont a tökét vakarja, még viselkedni sem tud. Azért észrevehetné magát, nagyon elegem van már belőle és sok jót már nem tudok róla írni. 

Ez is a csapat insta sztorijában jelent meg, bemelegítés közben. 

Csinált egy olyan dolgot, amit eddig nem, tehát egyedinek számít. Belerúgta a bíróba, nagyon vicces volt, szó szerint órákig röhögtem rajta, még meccs után is. 

Kicicáztatta magát, és már az első félidőben fáradt volt, a térdére támaszkodott. Az a jele nála a fáradtságnak. 

A gólöröm, odament általában. Aztán egy ideig sokat sétálgatott. Nekiment az ellenfélnek, emiatt elvették tőle. Egyszerűen semmi normálisat nem tud csinálni, csak ezeket az idétlenkedéseket, aminek aztán semmi értelme. 

Kis nyomorék a többiekhez képest, nem is tudom kifejezni mennyire, de már márciusban is megmondtam, hogy annyira más, mint a többiek és nem csak kinézetre, vagyis leginkább csak belső kisugárzás miatt éreztem ezt, de akkor fogalmam sem volt, hogy miért, de most már tudom. Előző elemzős posztokban már le is írtam. 

Többször is volt olyan, hogy majdnem eltaknyolt. Utána próbált cselezgetni, az első sikerült is neki, de majdnem eltaknyolt benne, úgy el is vesztette. Majd aztán seggre csúszott a semmitől, ráadásul közben luftot is rúgott, mert igazából ment a labdáért, de csak egy szánalmas kis luft lett belőle és egy seggre csúszás.

Mint valami kripta lakó és még én szégyenlem magam azért, amit tavaly műveltem, hogy Rosickyre aggattam ezeket a jelzőket, holott ez a kis hülye Linzer gyerek hasonlít azokra a dolgokra, szinte szó szerint, Rosicky meg egyáltalán nem. 

Aztán átvette a labdát, de ugyanolyan szarul, mint szokta, szinte elpattant tőle, de mivel senki nem volt a közelében, eltudott menni érte. Szánalmas, hogy egy labdát se tud átvenni és ne gyertek azzal, hogy csináljam. Én nem vagyok focista, nekem nem kell ilyeneket tudni. Oké? Maradjunk ennyiben.

Majd elkezdett hatalmasakat szökdécselni a semmiért. Amúgy elég sokat szökdécselt ezen a meccsen, ezt az Antonini csinálta még, de őt nem lehet ebben felülmúlni. Majd elvették tőle, és emiatt majdnem eltaknyolt. Meg sem lepődünk már. 

Aztán volt olyan is, hogy szökdécselve cicáztatta ki magát. Ez márciusban, de még áprilisban is, sőt még májusban is vicces volt, de most már nem tudok rajta röhögni, inkább csak felidegesít, meg amúgy is minden mozdulata meg cselekedet, amikről tudomást szerzek és látok. 

Elpattant tőle a szokásos módon, erre elkezdett összevissza rohangálni, mint, aki be van sózva. Persze, hogy hamar elfárad. Aztán belerúgta a saját csapattársába, ez is csak ő lehet, szánalmas. Meg mindig ott van láb alatt, a saját embereit is zavarja. Nem ezen a meccsen, de volt olyan is, hogy a csapattársai passzolgattak egymás között, az meg odament, hogy ő is megkapja, de nagyon útban volt és nem találta a helyét és mindenkinek nekiment. És ez nem az ellenfél játékosai voltak, hanem a saját csapattársai. Na, akkor volt, amikor nem pacsiztak vele szándékosan. 

Aztán ráakarta rúgni (kapura), helyette az ellenfélbe rúgta bele. Nem is ő lenne. Majd ismét megpróbálkozott vele, szinte rögtön, de olyan gyengén találta el, hogy kigurult az ellenfél kapuja mellett és a kapus csak jókat röhögött rajta. Nem csodálom, iszonyat szánalmas. 

Elfogytak a képek, sajnos most nem volt sok kép, de amúgy is ez a megszokott, hogy nincs kép vagy csak alig. 

Aztán megint egy olyan dolgot csinált, ami iszonyat szánalmas. Az ellenfél elbaszta, ő meg szépen megtapsolta. De mi a fenének? Ha ő csinálja és megtapsolná gúnyolásból az ellenfél (mert ő abból teszi), ő lenne az első, aki felháborodna. De nem merne szólni az ellenfélnek, mert nekik nem mer beszólni, majd levezeti valahol máshol, egy teljesen ártatlan emberen, azt sajnos már nem láthatjuk, de az ilyenek kivétel nélkül ezt csinálják. Mert itt elfojtja magában, de valahol muszáj lesz kiadnia. 

Aztán megint csak bemutatkozott, de már jól ismerjük. A bíró az ellenfélnek ítélte a bedobást, erre ez a kis görény gyerek begurult, megfogta a labdát, majd hozzá baszta szinte az ellenfélhez. Iszonyat szánalmas, amit csinál, valakinek hatalmas pofont kéne neki lekevernie, hogy oda csapódik a feje a falhoz. Úgy felidegesít már, nem érdekel, hogy ezzel a blogot is elrontom, ennek már úgy is mindegy, ez a mánia úgy szar, ahogy van. 

Majd a többiek megállnak, mivel nem sok minden történik, ez meg szépen ide-oda rohangál, mint valami elmebeteg (kezdem azt hinni, hogy tényleg az). És el is csúszik a végén a nagy semmitől. A fejeléseknél rendszeren alul maradt, ezen se kell csodálkozni, 174 centi, egy törpe szinte. Aztán belerohant az ellenfélbe, és ezt olyan módon csinálja sokszor, mint, aki nem látja, mi van előtte, csak belemegy, mint az őrült. Majd véletlenül belerúgott az ellenfélbe és még neki fájt a lába. Megérdemli! Ennél sokkal rosszabb dolgokat is. 

Jól van, elég már. Akkor egy kicsit a szülinapjáról.

A csapat oldalára ez került fel.

Most olyan dologgal fogok jönni, ami kurvára felbassza az agyamat. Ma a családjával ünnepelte meg, és miközben ezt írom, szét basz az ideg, de muszáj leírnom akkor is, majd valahogy megbirkózom ezzel a hatalmas idegességgel és gyűlölettel.

A húga ezt tette ki ma.

Amúgy is rossz napom volt ma, de ez még jobban felkúrta az agyamat és legszívesebben tiszta erőből meg izomból beletapostam volna ebbe, a cipőmet meg szépen ennek a nyomorék faszfej gyerek hajába töröltem volna. Ráadásul a földön van. Most normálisak ezek? Mennének bele a hangyák, hogy basznák szájba magukat. 

Még valami, ami még jobban felkúrja az agyam. Nem lájkolt ma egész délután, csak este az összes szart, amit meglátott. De, ha meg lájkol, mert általában egész nap lájkolgat meg instázik negyedóránként, akkor meg az kúrja fel nagyon az agyamat. Amúgy meg az észrevételem az, hogy amikor nagy ritkán nem instázik úgy több órán keresztül, akkor valóban jól érzi magát, mert amúgy az égvilágon semmit sem posztol, olyan zárkózott kis geci, hogy mindjárt összehányom magamat, amikor csak eszembe jut ez és bele is gondolok. Undorító kis görény geci. Azért instázik meg lájkolgat minden szart, de amúgy meg ott is kiválasztott emberei vannak. Volt egy csapattársai, akit hetekig szándékosan nem lájkolt, pedig átlagban napi két posztja is van. Meg pár ember, akiket sokáig nem lájkol, majd egyszer csak elkezdi őket. Van, hogy a csapattársait nem lájkolja, van, hogy csak őket, meg van, hogy még közöttük is kiválaszt. Na jó, nem folytatom, annyira szánalmas, amit csinál, hogy szét tudnék itt rúgni mindent. Általában halálra unja magát, meg nem érzi jól magát, ahol van, ezért nyomkodja a kibaszott telefont. Mert, amikor tényleg jól érzi magát, akkor el tudja felejteni a telefont és ez kurva ritkán van. Még, amikor ezekkel az ivadékokkal bulizott, akkor is nyomkodta a lájkokat, meg a csapatbulin is. Most meg a családjával volt, meg gondolom pénteken is, akkor is volt több óra, hogy nem lájkolt, csak este így az elmaradt képeket. Előtte augusztus közepén volt ilyen, aztán előtte a fene se tudja, mikor, mert nem sűrűn van ilyen, valljuk be. De meg is érdemli, annyira zárkózott már, hogy már fáj.

Egy kicsit sem közvetlen és kiválasztott emberei vannak és, ha valaki hozzá akar érni, akkor elhúzódik, egy bunkó kis szar, holott nem is idegen volt az illető, több videóban is feltűnik ez. Iszonyatosan szánalmas. Csak pár kiválasztott ember van, akiket közel enged magához, és akikhez rendes. A többihez, főleg a vadidegenekhez nem bunkó igazából, hanem már olyan távolságtartó, hogy látványosan elhúzódik tőlük. Májusban az autogramm osztásnál önszántából jött a másik oldalra, ahol mi voltunk, de csak azért, mert megakart felelni, hát igazából nem tudom kinek, vagy olyan akart lenni, mint a többi és csak úgy tett.... de akkor is az volt, hogy rá se nézett az emberekre, kicsit feljebb voltunk, de csak annyi volt, hogy a papírokat, meg a mezeket nézte, amikre aláírt, aztán meg se nézte, kinek ír alá, férfi vagy nő, gyerek vagy felnőtt, halvány fingja se volt róla. Csak akkor nézett fel, ha valaki képet kért. Ezt úgy akkor annyira nem figyeltem, de emlékszem rá, hogy szemből, úgy, hogy felnéz, akartam képet csinálni róla, és nem nézett fel és engem már kezdett idegesíteni, majd a szomszédom kért egy szelfit, csak úgy tudtam olyan képet csinálni, azonban így nem egyedül volt a képemen rajta, de jobb volt, mint a semmi. Ennyit ér ez a kis fasz fej gyerek. Ami meg a meccset illeti, nem mennék Salzburgba meccsre, de még a városba sem tenném be a lábam. Voltam már kétszer és hát ezek miatt a dolgok miatt hányingert és gyűlöletet érzek a város iránt is. 

Linzbe majd kötelező lesz elmennem, valahogy le kell zárnom a mániát és hát ezzel szoktam, tavaly is így jött ki. Akkor meg Prága volt az érintett város. Linzet nem utálom, igazából számomra teljesen érdektelen, de ha már az a szülővárosa és még nem jártam ott, megteszem. Nem véletlenül nem került be a tíz évvel ezelőtti mániámba a kedvenc városok közé, azaz a mániás városok közé. Salzburg viszont benne volt. 

Viszont Graz mániától függetlenül szinte mindig terítéken van nekem, emiatt is mentem el 2014-ben a Graz maratonra, holott az 2008-ban volt a mániám, a város is, meg egy odavalósi ember, aki még most is a Salzburgban játszik és ennek a gecinek a csapattársa. 

Nem érdekel, hogy elbasztam a blogot ezzel a poszttal, igazából mindig próbáltam odafigyelni rá, de már nem bírtam tovább. Úgysem lesz már sokáig a mániám, mert már nagyon elfajult és ezt sokáig nem lehet bírni. És bár fél év kevésnek tűnik egy erős mániának, de ez a fél év egyáltalán nem volt üres, nagyon tartalmas volt. Hát most ennyi jutott, talán a hét hónap meg lesz. Van már egy kiszemeltem, akit majd magamra erőltetek, valamennyire már menni fog, mert már szakadás szinten van. Ha nem is alakulna mániává, muszáj lesz magamra erőltetnem, mert ezt így nem bírom tovább. És nem érdekel, hogy osztrák az is, nem tudok mit csinálni, azokat látom. Igazából a szeptemberi válogatott meccseknél figyeltem fel rá, aztán a görényke ellen is játszott, akkor meg még jobban. Na, mindegy, majd elmondom, ki az és nem ezen a blogon lesz. Max annyi, hogy ennek a blognak lesz egy búcsúztatója. 

Xaver Schlager 21 éves

Elérkezett végre a születésnapja, amire már fél éve várunk, ugyanis márciusban lett a mániám, ami a szeptember ellentétes hónapja, ami azt jelenti, hogy fél év telik el március óta, illetve fél év múlva lesz március.
Xaver Schlager 21 évvel ezelőtt, 1997. szeptember 28-án, vasárnap látta meg a napvilágot Linzben.

Mielőtt belemélyednénk az ünneplésbe, röviden leírom, hogy milyen volt a szerdai meccs. Kupa meccs volt a harmadosztályú SC Schwaz ellen, akiket 0-6-ra megvertek idegenben. Kezdő volt, ezért képek is vannak és persze, a szokásos dolgait is láthattuk.

A kis szülinaposunk. Olyan itt, mint egy kis kutya. Képzeljétek el, megint olyan volt, mint amilyen márciusban még az elején, amikor elkezdtem foglalkozni vele. Rohangált összevissza, bár csinálta eddig is, de most sokkal intenzívebben, pont, mint fél éve. Sajnos ebből áprilisra már visszavett, de jó volt újra látni a régi énjét.

Már a meccset is jól kezdte, összevissza botladozott. Az ide-oda rohangálás azt eredményezi, hogy egymás után folyamatosan kicicáztatja magát, ez sem maradhatott el.
Természetesen nem maradhatott el a szokásos eltaknyolásai sem.

Az ellenfél kirúgta és megint megtapsolta. Ilyenkor minek tapsolja meg, ha elrontja valaki? Ugyanúgy százat hibázik ő is, de azt nem veszi észre, vagy csak nem akarja. Na, de inkább ma ne szidjuk szegényt, végül is szülinapja van.

Volt olyan is, hogy senki nem ért hozzá, de majdnem elcsúszott. Vagyis a nagy semmitől. Ezt is már megszokhattuk tőle. Nagy nehezen sikerült átvennie a labdát, de majdnem elpattant tőle. Ez nem az erőssége, rendszeresen elpattan tőle, ki is röhögték a szurkolók már emiatt.

Vezette a labdát és egyszer csak a semmitől elcsúszott, senki nem ért hozzá. Meg, mikor passzolt, akkor is. Majd folyamatosan kicicáztatta magát.

Eladta, majd valahogyan visszakerült hozzá, erre meg belerúgja az ellenfélbe és megint elveszti. Aztán szokásos módon ellökte az ellenfelet, de nem fújták le. Szinte egész meccsen őrült módjára szaladgált. 

Ami még érdekes, hogy nem olyan gyakran adta el, rendesen megtudta tartani a labdát, ami tőle szokatlan. Az ellenfél nem igazán tudta tőle elvenni, de el ne bízza magát, ugyanis az ellenfél harmadosztályú volt. Tehát így érthető is. 

Majd a szurkolók csináltak vele egy szelfit. Vagy lányok, vagy kisgyerekek állítják meg leggyakrabban. 

Most térjünk kicsit rá a szülinapra. Pár szülinapi kép következik.

Linzertorta a tetején kis linzerekkel. Pont neki való.

Pár adat és kép a szülővárosáról, Linzről

Linz, Felső-Ausztria tartományának székhelye, Ausztria harmadik legnagyobb városa Bécs és Graz után 204 846 fő lakossal. (2018.01.01-i adat a Wikipédia szerint).

Kicsit hasonlít Budapestre.

A főtér

Kilátás

Linz címere

Felső-Ausztria címere

Boldog születésnapot neki. Ma ne szidjuk és bántsuk!

Este jövök a történettel.

Felszínes és marketing az egész

A csütörtöki meccs is úgy volt röhej, ahogy volt. Meg volt rendezve az egész és iszonyat szánalmas. Baromira unom már ezt. A két Red Bull csapat csapott össze, már eleve az összekerülésük tisztasága is kérdéses. Marketing fogásnak viszont nagyon is jó ez. 

Előző nap, szeptember 19-én repült a csapat Lipcsébe. Nem tudok semmit se felmutatni, se képeket, se videókat, mivel egyiken se szerepelt, még csak nem is songoskodott. Ami bosszantó lehet, de megmondom őszintén baromira nem érdekel már. 

Aznap este volt edzés is. Érdemes megnézni ezt a videót. 

KATT

0:50-től érdemes nézni, akkor megbeszélést tartanak az edző, egyik oldalon az edzők állnak, a másikon egy kupacban a játékosok. Itt az az érdekes, hogy ő az edzők között áll. Majd utána mindenki keresett magának egy párt, akinek a hátára felugrottak, azonban Linzernek nem jutott senki. Nézegetett, hátha akad valaki, de hiába, majd ő és még valaki lenyom pár fekvőtámaszt, gondolom büntetésből, mivel nem csinálták azt, amit mondtak. Lehet, a másik se állt párba senkivel, akkor ők párba állhattak volna de nem tették és viszonylag közel is álltak egymáshoz. 

Érdekes, hogy például egy győztes meccsnél azt látja az ember, mennyire összetartóak, mennyire szeretik egymást, azonban ha edzéses videók kerülnek fel, ott már egész mással szembesül az ember. A vesztes meccseknél megmutatkozik, ki mennyire tűri a vereséget, ki, hogy reagál feszült helyzetben.

Az edzés alapján dől el minden, hogy ki lesz a kezdőcsapatban, és ki fog padozni. Ezeket a szurkolók nem érzékelik, így sokan rácsodálkoznak, hogy egy nagyon jól játszó játékos a következő meccsre miért kerül a padra. Meg, hogy miért kerül ki valaki hirtelen a kezdőből, mikor jól játszott. 

Ezek a kirekesztések, amikről beszéltem nektek, többségében az edzéses videókban látszódtak, de volt egy edzőmeccs is, ahol szintén megmutatkozott. 

Ez az összes olyan kép az edzésről, amelyeken ő is szerepel. Sőt, az elsőn még songoskodik is. De nem is érdemel többet, nem érdemli meg, hogy szerepeljen egyáltalán a képeken. 

Akkor rá is térhetünk a meccsre.

Már megszokott, hogy folyton eladja, meg kicicáztatja magát, utóbbit néha kevesebbet csinálja, de most folyamatosan, ha meg nem jött össze, a szándék meg volt. Ez függ az ellenféltől is, mennyire jön össze. 

A 6. percben ért először labdába és egyből el is adja, majd a 8. percben ki is cselezik, ezután kicicáztatja magát. Egy perccel később szintén.

A 10. percben próbálta fellökni az ellenfelet, azonban helyette ő taknyolt el. Ezen a meccsen ez eléggé jellemző volt. Ugye, azt már tudjuk, hogy nagyon koncentrál a labdára és csak arra, aztán szépen el is ment előtte, pedig próbált beleérni, de nem sikerült, Ez sem meglepő, az ilyenek miatt hajlamos eltaknyolni is.

Elindul a labdáért, már hozzá is ér, erre odaér az ellenfél is és simán elveszi tőle, emiatt szerencsétlen Linzer kis híján eltaknyol.

A szokásos lehajtott fej. Messziről látni lehetett az idióta járását. Azt úgy kell elképzelni, hogy csípőre tett kéz, hozzá lehajtott fej, a háta kissé púpos, majd ha jár, akkor meg annyira hülyén megy, hogy az nem igaz, nem is tudom leírni. 

Ismét egy megszokott dolog történt. Nem tudja átvenni a labdát, szépen elpattan tőle. Ez rengetegszer fordul elő vele.

Utána eladja, majd eltaknyol, majd ismét eladja, közben nekimegy az ellenfélnek, közvetlenül utána szintén ez történik, akkor ki is cicáztatja magát. Majd szépen eltaknyol.

Szeretem, amikor a felső sorban áll, kirajzolódik, hogy milyen alacsony és egy valaki alacsonyabb csak nála a másik oldalon, de nem sokkal. 

Az ellenfél kirúgta a labdát, erre megtapsolja. Nevetséges, mintha ő nem rúgta volna ki soha. Ő még akkor is, amikor középen játszik, belerúg egy nagyot, gondolom előre szánja valakinek, de az illetőnek hosszú és kimegy a fenébe. Rengetegszer csinálta már. Ha olyankor elkezd tapsolni az ellenfél, biztos, hogy felmegy benne a pumpa, mert veszteni sem tud. 

A 28. percben sárga lapot kap, övé a meccs első sárgája, amikor a Szandi kikapcsolja. Egy ismerősöm, aki már 12 éve ezt csinál, ilyenekre fogad. A képen látható személlyel követte el a szabálytalanságot, aki amúgy haverja. Konrad Laimer, akivel együtt Mallorcán nyaralt, de neki inkább Stefan Lainer a legjobb barátja. Ez most más téma. Laimer szépen elmegy mellette, szinte le is pattan róla, ekkor ez az idióta kirakja a lábát, hogy kimenjen az ellenfél lába, meg is történt, hatalmasat taknyolt, felkelt és ideges lett. Erre ez a barom úgy megijedt, és nagyon igyekezett bocsánatot kérni. Ha valaki mást rúgott volna fel, nem tette volna meg, hanem pattogott volna összevissza szokásos módon. Mivel a haverjával tette, ezért annyira megijedt, hogy olyat még nem láttam tőle. Biztos fosott, hogy utána nem áll vele szóba, amilyen ostoba, mert Laimer is ideges lett, ami nem csoda, mert eléggé bután és agyatlan módon lett felrúgva a kedves haverja által. Nem szokása amúgy ilyenkor a bocsánatkérés, hanem még neki áll feljebb és pofázik a bírónak, ha még sárga is jár hozzá, rángatózni kezd. 

Most megkapta a sárga lapot és hihetetlen volt számomra, de elviselte, ahogy egy normális játékos és beismerte, hogy ő szabálytalankodott, bocsánatot kért az ellenféltől. 

Szánalmas, hogy ezt csak a haverjával szemben képes megtenni, ezt is azért, hogy alárendelje magát és megfeleljen és nem azért, mert valóban elismeri. Mert semmilyen hibáját nem képes elismerni, meglátszik a nyilatkozataiból is. Aki úgy szidja magát, mint ő, az a maximumot várja el magától és ebbe nem fér bele semmilyen hibázás, ha megtörténik, nem ismeri el, a szőnyeg alá söpri és letámadja a másikat. De az is érdekes, hogy az ellenfélnek nem mer pofázni, csak kizárólag a bírónak.

Egyébként rengeteg párbajt vívtak Laimerrel, mivel ő a jobb szélen játszott, Linzer a balon, így folyamatosan találkoztak. Általában Laimer került ki győztesként ezekből.

Nem tudom, pontosan milyen ez a jelenet, de biztos vagyok benne, hogy a vége az lett, hogy jól eltaknyolt és az ellenfél elrúgja előle. Itt is az ellenfél lábánál van a labda. 

A 32. percben belerúgja az ellenfélbe és eltaknyol, utána valahogy visszakerül hozzá, próbálja beadni, de jó szarul sikerült, mivel közben ismét eltaknyolt. 

A 35. percben folyamatosan kicicáztatta magát. Ezt ugye mondtam, hogy ez azért fordul elő állandóan, mert a labdával együtt mozog, a szeme a labdán van és, ahogy az mozog, úgy mozog ő is. Ha közel van hozzá a labda és az ellenfél is elkezd egymás között passzolgatni, akkor cicáztatja ki magát. Sokszor észre sem veszi. 41. perc próbál labdát szerezni, de nem sikerül, ez a kicicáztatáshoz hasonló, majd a 43. percben fellöki az ellenfelet. Azt akkor szokta, ha elmennek mellette, vagy ezt is labdaszerzés céljából. 

A Tehén Rigodonos érzés is az ellenfél játékosa volt.

A második félidőt is azzal kezdi a 47. percben, hogy kicselezik, majd szépen ki is cicáztatja magát, egy perccel később elrúgják előle, ez se szokatlan tőle. 50. percben elkezd összevissza rohangálni, amit az első félidőben hiányoltam is tőle. Kissé fáradt volt úgy az egész meccs alatt. Biztos előző éjszaka nem aludt rendesen, hanem a telefont nyomogatta egyfolytában. 51. percben állt valamiért a játék és pont őt mutatták, ahogy iszik, majd egy perccel később ismét elrúgják előle.

A szokásos előre húzott váll, ez a járásnál is megfigyelhető.

55. percben labdát szerez, de egyből el is veszik tőle, majd két perccel később kicicázzák. Ez más, mint, amikor magát cicáztatja ki. Olyankor az ellenfél játékosai is úgy helyezkednek, hogy a másikat kicicázzák szándékosan, most ez történt. Nem sokáig tartott, mert utána saját magát cicáztatta ki egyfolytában. Arról meg már nem az ellenfél tehet, hogy rohangál összevissza a labda után, ezzel saját magát fárasztja ki, tehát nem kell azon csodálkozni, hogy hamar elfárad. Mert ilyeneket csinál. 

Itt nagyon öreges, de már meg sem lepődöm. Olyan, mint Louis. 62. percben megint kicicáztatja magát, két perccel később közelről mutatják és kirúgja a fenébe. Ilyenkor kéne tapsolnia az ellenfélnek. Egyébként többször is megtapsolta azt, ha az ellenfél elrontott valamit. De, ha ő rontja el és mondják is neki, rángatózni kezd, hogy már pedig nem ő baszta el, hanem a másik, és a másik miatt volt minden. Ő véletlenül se hibás semmiben. 

Az ellenfélnél a Tehén Rigodonos érzés a meccs elején leüvölti a csapattársát, mert egy jót bénázott. Ez Linzerrel is megtörtént, hogy őt kiabálták le, nem mert visszaszólni, tehát az előbb, amikor írtam, hogy pattogni kezd, nem biztos, hogy megállja a helyét és nem mer kiállni magáért se. Később a Tehén Rigodonos érzést szépen kicselezték, le is pattant, majd egyből utána egy másik csapattársával is hasonló történik, de ő már fel is rúgja. Ezt a bíró lefújta, Tehén Rigodon felcsattant, rángatózik összevissza és üvöltözik összevissza a bíróval. Elmaradt a sárga lap. Ezt azért írom, mert utólag sokan felháborodtak, hogy nem adott neki sárgát, mivel később Haidara is ugyanezt csinálta és egyből sárga. Linzernél is ez van, szabálytalankodik összevissza, üvöltözik a bíróval és megússza, majd ugyanezen a meccsen mások is ugyanazokat csinálják, és egyből sárga nekik. Ekkor bezzeg senki nem panaszkodik, hogy Linzer miért nem kapott sárgát. Nevetséges már, komolyan. A másiknál egyből feltűnik és panaszkodnak is rá és a bíróra is, Linzernél nem, teljesen érthetetlen, mintha valami kiváltságos lenne és kezdek is biztos lenni benne, hogy az. A sárga lapokat is szinte csak a nemzetközi meccseken kapja meg, de ott is sokszor megússza, a bajnokságban meg szinte mindig. 

67. percben felrúgja az ellenfelet, lefújja a bíró és elkezd pofázni. Nem figyelnek rá. Majd eladja és elkezd összevissza rohangálni. Egy perccel később senki nem ér hozzá és egyszer csak eltaknyol a semmitől.

Ha már gólöröm, akkor már szólok, hogy az első két gólt a Salzburg rúgta, az első félidőben a Lipcse teljesen össze volt esve, hogy a félidőben hármas cserét hajtottak végre. Ekkor ki is egyenlítettek és hatalmas volt a feszültség a meccsen, főleg a Salzburg játékosok voltak idegesek, de az ellenfél se volt piskóta. Érdekes módon, Linzer nem tartozott az idegbeteg játékosok közé, pedig, ha feszültség van, akkor az őt is megfertőzik és hajlamosabb jobban tombolni, mint a többiek, tehát kevésbé tudja magát visszafogni. Most valamiért nem volt az

70. percben eladja és próbálja visszaszerezni, 73. percben eltaknyol. Felrúgják és közben a meze is felcsúszott, kilógott a dereka, sajnos csak egy kicsit, de ezt annyira imádom amúgy. 81. percben volt az utolsó labdaérintése, azt el is adja, majd a 85. percben le is cserélik és a nagy rivális, Junozovic áll be, aki most tért vissza a sérüléséből. Emiatt már egyre kérdésesebb Linzer kezdő játéka, akár már a holnapi bajnokin is. Egy cikk szerint Junozovic kezdeni fog, de azt nem írta konkrétan, hogy Linzer a padon kezd. Időnként megférnek egymás mellett, de egy új mánia megy a csapaton belül már ezzel kapcsolatban. Mondjuk, nem annyira új már, mióta leigazolták Junozovicot, azaz május óta (akkor vált biztossá, hogy a Salzburgban folytatja), azóta vele hasonlítgatják Linzert, a szurkolók szavazásokat csinálnak róluk, olyan képek jelennek meg a csapat oldalán is, ahol ők ketten vannak és az eredményeiket hasonlítják. (gondolom csak az idei szezont, azért olyan embereket nehezebb összehasonlítani teljes egészében, akik között tíz év van). Ez valami mániává vált a csapaton belül és nem a szurkolók kezdték, hanem a média, majd azok is elkezdték, akik a csapaton belül dolgoznak, így még jó, hogy a szurkolókat is megfertőzte. Persze, nincs annyira ez középpontban, néha jön csak elő, de Junozovic magában már nagy figyelmet kap. 

Utána született meg a győztes gól, ekkor már a padról is beszaladtak a játékosok, köztük Linzer is.

Erről beszéltem, hatalmas összetartás látszódott a csapaton, meg, hogy mindenki szeret mindenkit. Tudjuk, hogy ez csak a felszín, amikor meg baj van, ott mutatkozik ki minden hiba, bár a vesztes meccseken se nagyon érzékelni ezt, ott meg az látszik, hogy mindenki vigasztalja a másikat (Linzert csak az edzők szokták). Az igazi arc az edzés, ha arról kerülnek fel videók, az a legértékesebb, mert ott sok minden megmutatkozik, de, miután lefújnak mondjuk egy sima bajnokit és még megy a közvetítés, ott is szoktak lenni érdekes dolgok. Érdemes figyelni a csapat és a játékosok insta sztoriját is, ott is megmutatkozik azért pár dolog, ami nem olyan pozitív, de a sima szurkolónak itt se tűnik fel a háttér, csak azt nézik, ami a sztori lényege. A játékosok sztorijaiban sokszor a baromkodás a középpont, éneklés meg hasonló baromságok, vagy, ha valaki edz, és ezekben Linzer nem igen kap szerepet, de időnként páran felbukkannak a háttérben, ami nem szándékos, és bizony, ott történtek már érdekes dolgok. Ilyen volt most az ünneplés is az öltözőben, amit nem is értek, hogy miért volt, az első csoportmeccs után.

Ebből is látszik, hogy valami fura dolog állhat a háttérben. Hogy ezt miért kellett így megünnepelni, érthetetlen. Vagy, mert legyőzték a testvércsapatot? De, ha megfigyelitek, nem mindenki ugrál meg ünnepel, hanem csak a nagyszájúak és az erős megfelelési kényszerrel küszködő Linzer. Esetleg pár edző. 

Nézzük a videókat, négy videóban szerepet kapott, persze, csak a háttérben.

Ebben a videóban, amikor veszi a kamera, a karját lengeti a levegőben, de elég visszafogottan, majd eltűnik, de nem sokkal később ismét veszik, akkor meg már abba is hagyta, de látszik, hogy azért még próbál kicsit énekelni vagy nem tudom, Nem igazán megy. És úgy ringatja magát, ahogy a többiek mozognak, illetve ritmusra, ahogy énekelnek. 

Szintén a háttérben kell figyelni, itt csak áll egy helyben és ide-oda nézeget. Néha látom, hogy próbál nevetni, de helyette egy erőltetett, gyenge mosoly az, amit össze tud hozni. Mivel nem igen jössz össze, amit akar, akkor kezd el valamit magyarázni, ahogy a leugrós vidóban is láthattuk. Lainerhez beszél természetesen, meg mindig csak vele, meg, ha esetleg mással is, akkor is szinte mindig ugyanazokkal az emberekkel beszél. Biztos, hogy van olyan ember a csapaton belül, akivel még egy szót sem váltott.

Ebben a rövid videóban csak egy pillanatra lóg bele a feje, amikor elveszi az asztalról a palackot.

A videó elején egy pillanatra bukkan fel, akkor egyedül ugrál nagyon visszafogottan, majd ismét veszik, akkor már Lainerrel együtt. Ha megnézitek a nagyszájúakat, ők sokkal intenzívebben csinálják, valaki még asztalra is felugrott és ott ugrált. Ugyanez a személy a májusi videókban is az asztalon ugrált, és úgy ünnepelt, mint egy igazi őrült. 

Az eredmény 2-3 lett, vasárnap bajnoki a Rapid ellen, szerdán kupameccs, majd pénteken szülinapja lesz.

Felesleges az ellenfélnek szurkolni

Mi a fenének, most komolyan? Úgyis mindegyik meccset megnyeri ez a szánalmas bundacsapat, mert ez az. Egy szánalmas kirakatcsapat, akik megvették maguknak a bajnokságot. Csak kérdés, hogy mely játékosokat tudtak megvásárolni erre, akár az ellenfeleknél is lehet keresgélni, a St. Pöltenben már biztosan van egy. Vezetett az ellenfél, erre megnyeri ez a csicska csapat 1-3-ra.

Ez jelent meg a csapat insta sztorijában a meccs előtt. Ilyenkor is az instagrammot nézegeti, buszleszállás közben is nyomogatja azt a szart, már hozzá van ragadva, olyan, mint az Antonini, de ő legalább posztol is. Ez meg nem, csak lájkolgat összevissza, más képeit, meg sztorijait nézi és még ki tudja, mit. A többieknél is van telefon, de miközben szállnak le, nem nyomkodják, legfeljebb csak a kezükben tartják. Egyszer bukna már el, vagy menne neki egy oszlopnak, meg is érdemelné, és nem sajnálná senki. Ha lehetséges, akkor Linzben történjen meg ez. Ja, és nála van a kis linzer ridikül, illetve egy másik ridikül.

Ezt tette ki a csapat oldala instagramra, azonban a meccs végére törölve lett, amit nem igazán értek. Lehet, azt gondolnám, hogy, mert ő is rajta van, de nem biztos, hogy helytállna ez az elmélet, mivel most a csapat oldalán a szokásoshoz képest sok kép jelent meg róla. Ez amúgy a belemelegítés közben készült.

Egy szurkolói kép is megjelent. A haverja, Lainer is szerepel a képen.

Aztán ez jelent meg a csapat insta sztorijában.

Sikerült berúgnia.

Az első félidő kissé unalmas volt, szinte semmit nem csinált, csak a szokásos dolgokat, de azokat se olyan viccesen. Például belerúgta az ellenfélbe, illetve többször is kirúgta. Volt olyan is, hogy harcoltak a labdáért, majd végül az ellenfélé lett, de ezen meglepődik valaki?

Csetlett-botlott összevissza. Ezen a meccsen ritka sokszor taknyolt el, többször, mint, amennyiszer szokott. Elég volt az neki, hogy épp, hogy hozzáért valaki, már esett is el, simán el tudták ezért venni tőle a labdát. Remegett meg görcsölt is összevissza, de ez is már természetes nála. Akkor lepődnénk meg, ha ezeket nem csinálná. 

Természetesen a kicicáztatás sem maradhatott el, nem is ő lenne. 

Kirúgta, meg az ellenfelet is kilökte. Pongracic, a kiszőkített védő szabálytalankodott egyet, lefújta a bíró, majd ez a kis Linzer odament ordítozni a bíróval, ha nem tenné, nem is ő lenne. Pedig nem is ő csinálta, de észrevettem, ha ez a Pongracic szabálytalankodik és lefújják, megy már pofázni helyette is, meg persze a sajátjánál. Ha más csinálja, akkor azt leszarja. Aztán még volt képe beleszaladni az ellenfélbe. 

Majd megkapta a magáét, enyhe lökés miatt szépen eltaknyolt és elvették tőle. Nincs nehéz dolga vele az ellenfélnek, az egyszer biztos. 

Az első félidő legvégén rúgott egy gólt, viszonylag normálisat, legalábbis a múltkori góljához képest igen is az volt. Mindössze hárman mentek oda hozzá. Feltűnt még egy mánia nála. Levette egy pillanatra a hajpántot és olyankor azonnal hátra kell nyalnia a haját, mindig ezt csinálja. Egy percet nem bír ki úgy, hogy ha nincs rajta a hajpánt, ne legyen hátranyalva. Semmi értelme nem volt, mert utána visszavette és megigazította olyanra, amilyen előtte volt a hajpánttal. Többször is észrevettem már ezt. 

A második félidő már sokkal jobb volt, és sokkal szórakoztatóbb, hatalmas baromságokat csinált és még idegbeteg is volt, ennél jobb nem is lehetett volna. Elvették tőle, majd nagy nehezen visszaszerzi, majd egyszer csak a semmitől, vagy egy nagyon enyhe lökéstől jól eltaknyolt és az ellenfélé lett végül a labda. Majd szintén rögtön után ismét eltaknyolt, mert próbálta megtartani, lehet sikerült is volna neki, ha nem esik el. 

Majd az ellenfél helyzetbe került, ekkor már 1-1 volt a meccs. Majd közvetlen a kapu előtt látszólag szándékosan iszonyatosan felé rúgta. Majd letámadta ismét a bírót, ment a pofázás, meg a veszekedés. Természetesen, mint a legtöbb bíró, ez sem figyelt rá, utána már nem is válaszolt neki egyáltalán. Amúgy fura, mert ha más megy oda, többségével meg lehet normálisan beszélni, ennek a Linzer gyereknek sosem sikerül. Valamit nagyon rosszul csinál. Gondolom idegbetegen lerohanja, akkor meg nem kell csodálkozni. 

Az eltaknyolást már nem is kell leírnom, hisz ezen a meccsen mást sem csinált, még a kicicáztatást sem csinálta ennyire, mint ezt. Rohangál összevissza, majd egyszer csak elég durván kicicáztatja magát. Egyébként ezek is azért alakulnak ki, mert egész meccsen csak a labdát figyeli, a labdával együtt mozog. Ha hirtelen valaki elkezd hátra felé passzolni, ő szépen megfordul. Majd végül próbál labdát szerezni, de az ellenfél egymás között passzolgat és mivel a labdával együtt mozog, pluszban ott van benne a labdaszerzési szándék, ezért szépen kicicáztatja magát. Hogy mennyire durván, az már az ellenfélen múlik. Emiatt vannak a szokatlan rohangálásai is.

Majd lefújtak neki valamit, végre, amikor sikerült labdát szereznie, erre nagyon ideges lett és jól elbaszta a labdát a fenébe, mert az ellenfélnek ítéltek bedobást. Utána meg elég durván kicicáztatta magát. 

Értékeltem volna, ha a meze jól felcsúszik, nem is kicsit. Sajnos nem történt meg. Itt az volt, hogy  közvetlen a kapu elé került és már készült elrúgni, azonban hatalmas luftot rúgott, ami miatt szépen eltaknyolt, bele a kapusba. Már készült volna hason fekve csapkodni, már a kezét úgy állította, de a kipattanóból Wolf berúgja, így Linzer is megnyugodott. 

Kicsit kezdett elfáradni, de azért még hajtotta magát. A meccs végére nagy lett a feszültség, többször is volt lökdösődés meg kakaskodás, azonban Linzer egyikben sem volt benne. Az ilyenekben nem szokott, múltkor is csak próbáltam leállítani a verekedést kezdeményező játékost. Volt olyan is, hogy majdnem eltaknyolt az ellenfélben. Az ilyeneket lassan már felesleges is leírni. 

Ez is a luftos eltaknyolós jelenet. Itt épp luftot rúghatott, amiatt taknyolt el. Aztán attól is idegbeteg lett, hogy próbált labdát szerezni, de ismét a földön kötött ki. Szinte csapkodott már ekkor is. Aztán megint megy a bíróhoz pofázni, ezért az ellenfél egyik játékosa elkezdi őt lökdösni. Linzer ránéz, de nem adja neki vissza. 

A gól pillanata. Kicicáztatta magát, aztán végül sikerült megszereznie, majd a semmitől szokás szerint eltaknyolt. 

Majd a saját csapattársa lökte fel fejelés közben. Aztán nagy nehezen sikerült levennie úgy a labdát, hogy nem pattan el tőle. Erre az ellenfél kissé durván fellöki. Le se kell már írnom, mi történt. 

Majd a meccs végén valaki megint végig ölelgette a játékosokat, majd mikor ő jött, próbált gyorsan szabadulni és nem is viszonozta, hanem ment tovább, míg a többiek simán ölelkeztek vele. Ilyet már láthattunk tőle úgy egy hónapja. 

A meccs összefoglalója fel is került és nagy ritkaság és szinte már csoda, belekerült az ő nyilatkozata is, ha csak egy másodpercre is, de ennek is örülni kell. Megnéztem a tiltott oldalon, ott nem találtam meg. 

Csináltam pár képet a videóból.

Nézzétek a szemeit, iszonyat karikásak, meg, mint aki nem aludt vagy két napja, úgy néz ki. Szinte minden meccs után így néz, hol durvábban, hol elfogadhatóbban. Nem értem, mi lehet vele. Nem bírja nagyon ezt, könnyen kifárad és emiatt vannak az idegbetegeskedései, mert úgy érzi, és lehet így is van, hogy nagy nyomás nehezedik rájuk, míg a többiek tudják kezelni, ő addig nem. Gyenge idegrendszer. Lehetséges, hogy ez a baja, és ezért fárad el olyan hamar. 

Ma van fél éve, hogy a mániám. Március 15-én este kilenckor kezdődött a Dortmund elleni visszavágó, ami miatt a mániám lett. Olyan más volt még mindig, vagy csak úgy tűnt, mert keveset tudtam. Minél kevesebbet tudok a mániámról, annál jobb és minél többet megtudok róla, annál idegesítőbbé válik. 

17-én lesz fél éves a blog, nem tudom, fogok-e posztolni, mert nem lesz mit, de akkor vegyük úgy, hogy ez az a poszt, meg a féléves megemlékezésre is ez a poszt van.

Egyébként látjátok, hogy fű ragadt a nyakára? Nem érzi, hogy csikizi?

Két hét múlva pénteken meg szülinapja lesz. És egy nappal utána lesz szintén idegenben meccs, tehát már előző nap elindulnak a helyszínre, ez esetben a szülinapján. Tervezek szülinapi történetet, ami majd felkerül ide is. Oldalt találjátok majd történetek cím alatt.