Elérkezett a blog utolsó posztja, mert ez egyben a búcsú poszt is. Először is nézzük a szülinapot. Xaver Schlager 1997. szeptember 28-án látta meg a napvilágot, Linzben. ííí
Egy szülinapi videó a csapat oldalától, ez különösen tetszik.
Xavér szülővárosa, Linz. Ezen a napon érdemes oda utazni, aki csak teheti.
Hát igen, nem ilyen sütit kellene ma enni, hanem Linzert. Ez egyértelmű.
És egy kis szülinapi hangulatú dal csak Xavérnek.
Akkor most jöjjön a búcsú része, miszerint összefoglalom, hogy mi történt az elmúlt másfél évben. Már spórolás van, mivel korábban már meg voltak írva, hogy mik történtek, meg a lezajlás, így azokat nem írnám le újra, tehát márciustól folytatom.
A korábbi posztok a következő linkeken találhatóak meg.
2019. április
Ebben a hónapban mentünk el a szülővárosába, Linzbe, egész pontosan 7-én, a meccsre, mert ugye ott játszottak, s még Salzburg játékos volt. A mánia már fel volt erősödve, de ez a kirándulás csak jobban felerősítette. 8-án is még ott voltunk, akkor megnéztük Linzet, illetve a faluját, St. Valentint is. Igazából ilyet még egyik mániámmal sem csináltam, hogy még külön a faluját is megnézzük. Szülővárosát már Rosickynek is megnéztük, de neki ugye nincs külön faluja, így arra ott nem volt szükség. Akkor még nem volt annyira boldog a csapatban, és ott teljesen átjött, főleg a meccs végén, hogy az edző kis kedvence volt. Külön még átkarolta, majd balfaszkodott egyet, majdnem elbotlott és az egyik csapattársa ekkor kicsit meglökte hátulról, hogy ne tartsa már fel a sort. A meccs alatt március 7-éhez hasonlóan ismét térdre borult a bíró előtt, hogy ne kapjon sárgát, de megkapta, aztán szokás szerint hisztizett.
Aztán a hónap végén, húsvét környékén szépen elfajult a mánia. Újra összejött azzal az ócska Laurával és elkezdtek a szánalmas kis puncsolásokat újra. Nagyon felidegesített. A mániás érzésekhez újra gyűlölet társult, meg az elfajulás érzése, ami igazából az erős gyűlöletet jelentette. És addigra már meg volt a jegy egy újabb meccsre, tehát arra már erős gyűlölettel mentem.
/Linz ellen Linzben a szülővárosában április 7-én/
2019. május
A legrosszabb hónap, rengeteget kellett tűrni, nem csak a puncsolásait, hanem a szánalmas Salzburgot, meg a rengeteg majomkodást. Nem volt már kérdés, ki lesz a bajnok. Ausztriában másnak nincs is esélye a Salzburg miatt, teljesen egyoldalú bajnokság és egyre többet is majomkodnak. Mostanra már nagyon durván majomkodnak, de Linzer már ugye nem ott játszik.
5-én Bécsbe mentünk a meccsre, az Austria Wien volt az ellenfél és nagyon kis szemétláda volt, főleg az első félidőben. Már a szurkolók is kifütyülték teljesen jogosan. Nagyon idegesítő volt. Ezen a meccsen lettek hivatalosan is bajnokok, ment is utána a majomkodás, ami még irritálóbbá vált, végig kellett nézni, ahogy ugrálnak és énekelnek a szurkolók előtt. Iszonyatosan felfordult akkor tőle a gyomrom. És ez a kis hülye állandóan nyilatkozott, be nem állt a lepcses nagy pofája, ez is idegesített. Ebben a hónapban nagyon sokszor voltam tőle ideges. Ja és 5 fok volt, esett az eső és fújt a szél (stadionon belül a szél nem volt jelen, és fedett is volt, tehát egyedül csak a hideg zavart a meccs alatt). Egy héttel később, 12-én ismét majomkodás volt, ugyanis ekkor derült ki, hogy selejtező nélkül ott vannak a BL-ben, a csoportkörben. Iszonyatosan ünnepeltek, majomkodás felsőfokon volt, de nem ez volt az utolsó és ezt akkor is tudta mindenki. Ekkor is nagyon szar idő volt, igazából majdnem egész hónapban, csak egy-két nap volt jó idő egy héten.
18-án szerencsére nem játszott, aztán 26-án volt a fő majomparádé, a bajnokavató, és ez a kis dög állandóan arról pofázott előtte, mert ugye egyfolytában ment a nyilatkozás, egyszerűen semmit sem tudott magában tartani. El is érkezett a 26-a és arra törekedtem, hogy ne legyek akkor otthon, annyira felidegesített, és, ha máshol voltam, akkor enyhébben voltam ideges, de azért ideges volt. A kis majom a meccs végén állt be, mert amúgy csere volt és kezdődött a majomparádé, azaz majomkodás felsőfokon. Ja és még volt egy majomkodás ebben a hónapban, 1-én a kupa döntőt megnyerték, még azt is megünnepelték (tavaly ugye azt pont elvesztették). Egyszerűen hányingerkeltő egy hónap volt ez. Ez volt a majomkodás hónapja.
/Május 5-i meccs Bécsben, épp zajlott már a majomkodás a szurkolók előtt/
2019. június
Amíg a május volt a majomkodás hónapja, ez a seggnyalás hónapja. A majomkodásoknak vége lett, jöttek a válogatott meccsek, és ugye volt még U21-es Európa Bajnokság is utána, ahol az osztrákok is szerepeltek, és ez a kis majom azon is részt vett. Persze, hogy ment a seggnyalás ezerrel, a válogatott meccseken amúgy is gyakoriak, hogy istenítik a nagy semmire. Intenzívebben nyomta a szánalmas puncsokat is, ami még fokozta az irritálást. Szerencsére nem sokat voltam otthon, de a meccsekről nem is maradtam le, és mindegyiket végig játszotta. Ugye a felnőtt csapattal két meccs volt, az U21-el három csoportmeccs. Az U21-ben június 17-én nagyon durván elkezdett görénykedni és csapatkapitánynak képzelte magát, összevissza dirigált. Mivel nem voltam otthon, így csak az első félidőt láttam és szinte halál nyugodtan végig tudtam nézni a félidőt. Aztán 20-án már nem volt akkora pofája, de azt már otthon voltam, ezért sokkal jobban felidegesített annak ellenére, hogy egy enyhébb meccs volt. Adta amúgy az összeset az ORF1, de ha nem voltam otthon, telefonon néztem streamen. 23-án is, az utolsó csoportmeccset is, mert akkor se voltam szerencsére otthon. Kikaptak, és ki is estek, aminek nagyon örültem. Az előző meccsen, illetve ezen is a lefújás után elbőgte magát és kép is jelent meg róla. Itt már boldogabb volt meg társaságibb, ami még jobban irritált és azon is ment az idegeskedés, de már akkor elfogott az idegroham, amikor megjelent róla egy új kép. Természetesen a pofázásokkal továbbra sem állt le, folyamatosan mentek a nyilatkozások, attól is ideges voltam. Ja és folyamatosan ment a cikkezés, hogy eligazol, és iszonyatosakat nyilatkozott ezekről, majd 26-án hivatalossá vált, hogy a Wolfsburgban folytatja. Ment a szánalmas nyaralására, különböző mocskos kurvákat követett be, társasági életet, egyfolytában bulizott, nyomta a puncsokat, tehát volt miért idegeskedni.
/Június 20-án egy vesztes meccs utáni bőgés/
2019. július
Az enyhülés hónapja, mert nem csak ez a sok szar enyhült, hanem a mánia is a hónap során. Nem nagyon voltak meccsek, csak néhány edző meccs, amik halál unalmasak voltak. Bemutatkozott a Wolfsburgban. Más nem nagyon volt, szépen a mánia is enyhült, illetve a sok idegeskedés, de azért nem szűntek, mert kőkemény társasági életet élt és nyomkodta a gusztustalan, szánalmas puncsokat.
/Első edzésén a Wolfsburgban július 10-én/
2019. augusztus
Elkezdődött a bajnokság, azonban a mánia egyre gyengébbé vált, szinte már nem is volt a mániám és leginkább már csak a szánalmas puncsok idegesítettek fel, de közel sem annyira, mint júniusban. Aztán egyszer csak augusztus 31-én megsérült, és már annyira enyhe volt már a mánia, hogy már meg sem néztem, felesleges időpocsékolásnak tartottam, de utólag megbántam. Több hónap kihagyás vár rá. Ekkor ezen a napon hivatalosan is lezártam a mániát, tehát 2018. március 15 - 2019. augusztus 31. Ezzel egy időszak zárult le, meg egy mánia egyben.
/Az augusztus 31-i sérülése/
2019. szeptember
Megtörtént a műtéte is, és a hónap első felében nem igazán bírta befogni a nagy pofáját. A válogatott meccsek alatt megint ment a seggnyalás, persze, nem olyan erősen, mivel nem volt ott, és ez most a sérülése miatt volt. Még üzentek is neki nyilatkozatban a társak. Kirakott egy ritka gusztustalan képet a műtét napján, szeptember 4-én. Aztán a hónap második felében viszonylag csend volt körülötte. Már a puncsolásait se nagyon figyeltem, de azok egy kicsit még irritálnak. Mániás érzések már egyáltalán nincsenek.
/szeptember 4-én ezt az ocsmányságot tette ki instára/
Mánia
2018. március 15 - 2019. augusztus 31.
Blog
2018. március 17 - 2019. szeptember 28.
Különösen elégedettséggel tölt el, hogy a szülinapján zárhattam le a blogot. Persze, meghagyom, hogy lehessen olvasgatni és nosztalgiázni, ahogy a Rosickys blogot is. Érdekes, hogy az is másfél évig tartott, illetve ez is.
