Az elmúlt félév

Hivatalosan is lezártam ezt a mániát, ezért összefoglaltam nektek, hogy mi történt március közepétől szeptember végéig. Hivatalosan október 7-én dobtam ki, mint mániát, ekkor már tudtam biztosra, hogy már nem a mániám és minden mániás érzés meghalt iránta. Mert váltottam. Amúgy meg a történet igazából március 5-tól október 7-ig tart.

2018. március

Korábban már feltűnt a Salzburgban egy szőke hajpántos gyerek és annyit megtudtam, hogy Schlager a neve, azonban pont emiatt a név miatt sokáig lusta voltam utána nézni, pedig érdekelt. De azért annyira sosem volt fontos. Március 5-én este végül elhatároztam, hogy mindenképpen utána nézek. Meg is történt, azonban erre, hogy Schlager semmit az égvilágon semmit nem adott ki, csak a keresztneve kellett volna még, de hát azt nem tudtam. Beírtam mögé a csapat nevét, ott már kiadott egy Alexandert, először azt hittem, az lesz az, de teljesen máshogy nézett ki és nem is a Salzburgban játszik, utána láttam Xavert, azt is megnéztem és ekkor már biztos voltam benne, hogy őt keresem. 

Másnap megosztottam a haverommal is, hogy szakadjunk rajta. Eleinte nem volt vicces, de utána egyre jobban az lett, azonban nem tudtam, hogy lesz-e belőle mánia. Mondogattam, hogy inkább ne legyen, de valamiért belül akartam, hogy legyen, nem úgy miatta, hanem már akartam mániát. Már a legelején nagyon fura volt, leginkább a kinézete miatt, szinte semmit nem tudtam róla. 8-án volt a Dortmund elleni meccs odavágója, 7 órakor kezdődött, így nem értem haza rá és nem is akartam eljönni ez miatt előbb, gondoltam, másnap megnézem az ismétlést. Egybe esett a sorozatommal, de az első félidőt megnéztem, a másodikba csak belenéztem, amikor reklám volt a sorozatomnál. Még nem győzött meg annyira, hogy mánia legyen, de azért már éreztem egy enyhe alakulást, de még nem voltam benne biztos. 11-én a bajnokin nem játszott, így nem tudtuk nézni.

Március 15-én azonban megszületett a mánia, hivatalosan is a mániám lett. Ekkor volt a visszavágó, el is határoztam, hogy megnézem. Annyira vicces volt és annyira jót szórakoztam rajta, hogy az nem igaz. 17-én megszületett ez a blog.

A hónap végén kapott először a felnőtt válogatottba behívót, 23-án be is mutatkozhatott. Nyomták, mint az állatot, folyamatosan jelentek meg róla a cikkek és mindenhol csak dicsérték, bár a szurkolók nem igazán foglalkoztak vele, hisz alig ismerték, aki meg igen, az általában Salzburg szurkoló volt. Még a meccsek után is folyamatosan ment a dicséret neki, hogy milyen jól játszott. Holott egy nagy nulla volt, amit mutatott, idétlen rohangálás, ostoba megoldások. De ettől voltak úgy elájulva. Sajnos ekkor még szart se tudtam az egészről és talán jobb is volt. 

2018. április

Az első hónap mindig az ismerkedésről szól. A mánia megismerése és, ahogy telik az idő, egyre több mindent megtudunk róla. Nem volt gond, azzal, hogy ne játszana. Azonban a Rosicky hatás még bennem volt, mindig féltem, hogy megsérül, de mostanra már tudom, hogy ez az egész aggódás teljesen felesleges volt, szép lassan el is múlt, de áprilisban még tartott. Ekkor még sok kérdés volt vele kapcsolatban a fejemben, illetve a mániával kapcsolatban. A hónap fénypontja a Lazio elleni visszavágó meccs volt, mert ugye az odavágón kikaptak, de sikerült aztán továbbjutniuk. Ekkor még képes voltam ennek nagyon örülni. A hónap végén eldöntöttük, hogy kimegyünk egy meccsre május 13-án a Rapid ellen. Itt még semmi probléma nem volt még.

2018. május

Ez a hónap volt a mánia csúcsa, azonban itt már megjelentek az első forgolódós éjszakák, amiket ő okozott. 6-án vált a csapat bajnokká és amilyen idióta voltam akkor, ennek is képes voltam örülni, a Graz volt az ellenfelük. Utána ünneplés volt a csapatnál és a játékosok nagy része ezt fel is vette és kitették insta sztoriba, meg élő adást tartottam, nem tudtam eldönteni, hogy kiét nézzem. Azonban Linzer szinte egyikben sem volt benne, mert nem ott ünnepelt, ahol a többiek és ez nagyon idegesített, de azért néztem, hátha előkerül, de egyenlőre nem. Majd Stefan felrakott egy videót, amiben ő is benne van, ekkor megörültem. Ezen a napon bukkant fel a skizofrén haverom, aki szeptember elején távozott az élők sorából. Azért fontos megemlítenem, mert nagyon sokat beszéltünk Linzerről, kielemeztük. Ekkor még nem volt képzben Laura, még azt sem tudtuk, hogy van-e barátnője, annyira nem lehetett róla tudni semmit. Utána pár nappal folyamatosan beszélgettünk, a csapatnál már sokat buliztak és voltak videók is. A skizofrén haverom folyamatosan azzal nyaggatott, hogy ő biztos benne, hogy van barátnője, csak meg kéne keresni valahol. Mondjam neki, hogy eddig minden mániámnál az volt, hogy ezt egyáltalán nem kellett keresni, mindig írtak róla. Ő nem nyugodott, főleg azután, hogy közelről láttuk a karkötőjét is és szemmel láthatóan egy L betű volt belevésve. Elkezdett nekem Laurákat linkelni és közben én is keresgéltem, Megtaláltam Laurát, de privát volt a profilja, egyszerűen semmilyen jel nem utalt arra, hogy ő lenne a barátnője, hiába keresgéltem, de semmit, de valamiért nem hagyott ez nyugodni, napokig agyaltam rajta és forgolódós éjszakákat is okozott időnként. Idegesítő volt, de sajnos semmit sem találtam a dologról. 13-án mentünk a Rapid elleni meccsre, pont előttünk melegítettek, majd egy héttel később Salzburgba mentünk a bajnokavató meccsre, utána volt egy ünnepség is. Ekkor kaptam az autogrammot, meg ekkor volt a pacsizás is. Van erről poszt, most itt nem részletezném. Ez jót tett a mániának, ekkor éreztem azt, hogy ennél jobb nem lehet a mániám, ez volt a csúcs, ami viszonylag hamar eljött, mindössze két hónap után, amit akkor nem értettem, de most már tudom, mivel mindössze fél évig tartott az egész. A hónap legvégén válogatott meccsek voltak, ekkor nem annyira istenítették, mint márciusban, az oroszok ellen is csak becserélték. 

/Itt nekem ír alá épp/

2018. június

Tartottak még a válogatott meccsek, mi pedig Hollandiába mentünk a kint élő tesómhoz. 2-án volt a németek elleni meccs, szerencsére tudtam tévében nézni, azonban nem állt be, hiába vártam és másfél órát csúszott a meccs kezdete a vihar miatt. Két nappal később, 4-én, Laura profilja nyilvánossá vált, gyorsan bekövettem, de semmi arra utaló jelet nem találtam ott se, hogy Linzer barátnője lenne. Linzer lájkolta a képeit, de ez sem volt bizonyíték rá, mert akkoriban szinte mindenki képét lájkolta, vagy csak úgy tűnt. Nem sokkal később, úgy körülbelül öt perc után letiltott, amit nem értettem. Hagyott egy kommentet is, amit már csak az értesítésekben láthattam, valami olyasmi, hogy szálljak le a pasijáról. Ennek az volt az oka, hogy volt fent egy kép Linzerről, miközben adja az autogrammot, ezért kaptam a letiltást, és akkor épp kidobta Linzert, bár akkor még nem sok mindent értettem ebből az egész, de ritka szánalmasnak tartottam. A hollandiai tartózkodásom alatt kissé el is gyengült a mánia, s ekkor is jöttem rá úgy igazán, milyen ostoba. Egyébként már a legelején is éreztem egy kis taszítást, csak nem tudtam, hogy miért van. Most ez felerősödött és igazából ekkor megváltozott valami a mániában, ami a nyár folyamán csak rosszabb lett. Június 10-én volt a brazilok elleni meccs, ekkor már otthon voltunk és kezdő volt. Ekkor még képes voltam örülni ennek, majd utána nem voltak meccsek. Később röhej videók kerültek fel róla, erről is van poszt, most ezt sem részletezném itt. Bár már fura volt valami, de még tudtam ezeken röhögni és képes voltam örülni is neki. Persze, mert még a mániám volt és mindössze három hónapja és már fura volt, már meg volt valami változva, amit akkor nem értettem, hogy ilyen rövid idő után miért történik ez.

2018. július

Tovább mélyült a válság, felmerült annak lehetősége, hogy nem lesz több meccsnézés, mert a hülye osztrákok mindent megszüntettek és letiltottak, emiatt úgy gondoltam, hogy kényszerből bár, de le kell állni a mániával. Belül azonban éreztem, hogy lesz erre megoldás, mert a mánia még nem érhet véget. Nem is akartam, baromira sajnáltam volna akkor még. Végül meglett a megoldás, tehát nem szűnik meg a meccsnézés, nem kell elköszönni a mániától se. Ezen kívül Laura egyszer kidobta, egyszer visszafogadta és ez a barom annyiszor is képes volt visszamenni hozzá. Ez is ám egyre irritálóbb volt, de még nem ért el az augusztusi szintre. Végre elkezdődtek a meccsek a hónap végén, még élveztem, de már nem sokáig tartott ez. 

2018. augusztus

Ez az elfajulás hónapja, ekkor fajult el úgy igazán a mánia és ez már úgy nézett ki, hogy nem hozható helyre, nem lesz olyan, mint régen és ez az irritálás miatt volt. Elkezdtem gyűlölni, azonban még a mániám volt és, ha ez a kettő együtt van, ez a legrosszabb. Tavaly ez volt Rosickynél is, de ott meg az volt a baj, hogy a mánia volt túl erős. Ez az érzés tavaly erősebb volt, azonban a gyűlöletem Linzer iránt erősebb volt, mint Rosicky iránt a mánia végén. De még nem augusztusban. 4-én 35 fokban volt meccs, és baromi unalmas is volt, mindenki rohadt lassú volt, Linzer különösebben, rajta jobban meglátszott, de már májusban felfedeztem a fáradékonyságát. Akkoriban nem tudtam, mi ennek az oka, de még augusztusban sem, azt gondoltuk, hogy van vele valami, aztán ebben a 35 fokban mindjárt össze is esik. Az irritálás ekkor már meg volt, de még közel sem volt olyan erős, az igazi elfajulás augusztus 18-a körül történt, és egy évvel ezelőtt pont ezen a napon fajult el Rosicky is. Itt már egy héttel előtte érezhető volt az elfajulás elő kapuja. Ezen a napon nem játszott, de ez nem idegesített fel, sőt, ekkor már örültem az olyan meccseknek, amikor nem kezdő, vagy nincs is a padon se. Egy nagy megkönnyebbülés volt. Minden mozdulata idegesített már és ekkor kezdtük el úgy igazán figyelni a lájkolásait, bár azt már időnként már előtte is, és a görénykedéseit is ekkor. Ekkor szedte le először a jelöléseket, azonban augusztus 4-én felfüggesztette az instáját, de csak egy hétig bírta nélküle, utána lett egy rohadt nagy görény. Iszonyatosan felidegesített akkoriban és ez még rosszabb volt akkor, mint most, mert még a mániám is volt egyben és gyűlöltem is mellette. Hasonló volt, mint Rosicky egy évvel korábban. A hónap végére már ott tartottunk, hogy a rohadt osztrákok fel se tették a nyilatkozós videóját, csak a tiltott oldalra, mert ezek amúgy mindent letiltanak és ez is nagyon felidegesített. Aztán próbáltam hozzászoktatni magam, mert abban már nem is mertem reménykedni, hogy befogja azt a rohadt nagy száját és nem nyilatkozik. Minden meccs után odamegy nyilatkozni, nem lehet leállítani sem. 

/Végre egy hasvillantós kép/

2018. szeptember

Beléptünk születésének hónapjába is, ami azt jelentette, hogy közeledik a születésnapja, bár csak a hónap utolsó napjaiban. A hónap elején rögtön válogatott meccsek voltak, ekkor is görénykedett egyet, levette a jelölést, én visszatettem, azt már fent hagyta, de amikor valaki megjelölte valakit, ismét levette és én ismét visszatettem. Tovább folytatódott az idegeskedés miatta, azonban a mániás érzések is meg voltak és ez így eléggé ki tudta készíteni az idegrendszeremet. Ebben a hónapban következett be a változás és a története kezdete szeptember elejére tehető vissza. Ekkor figyeltem fel Sabitzerre, ekkor csak a kinézetére, az a röhejes haj és hozzá a bajusz. Az utóbbi miatt Tehén Rigodonos érzésem volt róla, ezért megjegyeztem magamnak, de még nem érdekelt. 20-án volt a Lipcse elleni meccs, ekkor se érdekelt még, csak annyit jegyeztem meg, hogy ő is játszik, és csak egy kicsit figyeltem. Utána elkezdtünk szakadni rajta a haverommal, de még nem éreztem mániás érzéseket, Linzeren meg tovább idegeskedtem. Aztán 25-én megtörtént, aminek meg kellett, elkezdett alakulni egy új mánia egy önsajnálós cikk miatt. 28-án volt Linzer szülinapja, és ekkor már baromira nem vártam, sőt ideges is voltam tőle, főleg, amikor két nappal később instagrammon megláttam a szülinapi tortáját, legszívesebben széttapostam volna. Tehát ez a szülinap nem okozott már mániás élvezeteket, mint például az előző mániáim szülinapja. Rosicky tavaly ilyenkor már nagyon irritált, azonban a szülinapját tudtam még mániásan élvezni. 

/A szülinapja előtt két nappal/

/A szülinapi tortája a családban/

2018. október

A hónap elején még meg voltak a mániás érzések, de már gyengültek azok, a gyűlölet meg az irritálás meg csak erősödött. 7-én végre megtörtént az, aminek meg kellett, kidobtam Linzert, mint mániát, mert csak gyötrődés volt, idegesített, a meccseket is már kényszer volt nézni, de már előtte is az volt, hogy "jaj ne, ma megint meccs" és nem az, hogy alig várom, hogy meccs lesz, mert az lenne a normális. Augusztus óta van ez az érzés, hogy már idegesítenek a meccsek is, na meg az is, hogy minden meccset megvettek, egy igazi bundás kenyér csapat ez a Salzburg is. Ezen a napon Sabitzernek nagyon jó meccse volt, két gólt is rúgott, utána vicces képek jelentek meg róla, így még jobban felerősödött a mánia és már biztos is voltam benne, már nem csak alakulás volt, ahogy eddig. Utána válogatott meccsek következtek, mindketten ott voltak és figyeltem továbbra is azt a kis mocskot, és elkezdte ismét a görénykedéseit, ezekről írtam már egy posztban, felesleges itt kirészletezni. 

/Végre felvállalta nyilvánosan is Laurát, csak nem jelölte meg rajta, így az embereknek fogalmuk sincs, ki a lány/

2018. március 15 - 2018. október 7.

Hivatalosan a Linzer gyerek mániám a két dátum közé esett.

Ne felejtsétek el, Sabitzer akkor ünnepel, mint ez a blog. Március 17-én.