2018. május 24., csütörtök

Meister2018

Csúsztam a bejegyzéssel, sajnálom, de nagyon kevés az időm. De apránként megtudom írni, amikor van egy kis időm, írok bele egy keveset és egyszer csak kész lesz. Elérkezett május 20-a is, a bajnokavató ünneplés, de előtte egy bajnoki meccs és maga az ünnepség volt az oka, hogy kimentünk rá. De nem is szabadott volna kihagyni. A beszámolóból minden kiderül. De van egy rossz hírem. Nem mentem Linzbe, pedig elmentünk mellette, de ez nem is az első ilyen alkalom volt, mindegy ez van, kár ezen bánkódni, mikor ez az egész rohadt jó volt.


Május 20, Pünkösdvasárnap reggel kilenc óra húsz perckor indult tőlünk a vonat és olyan egy előtt ért be Salzburgba és olyan háromnegyed tizenkettő körül ért Linzbe. Csináltam arról is képet, de nem lényeges annyira, tehát a végére hagyom és egy videóm is van róla.

Aztán irány a szállás, direkt a stadion közelében foglaltunk, Liefering városrészben, az meg ugye kiesett, így háromnegyed óra gyaloglás, de még időben voltunk. Azonban elkezdett esni az eső, de szerencsére hamar elállt, mert csak egy kis zápor volt, de már a szálláson voltunk ekkor, így nem áztunk meg. Egy kis pihenő után meg irány a stadion, ahol ilyen gyerekprogramok voltak, azok nem igazán érdekeltek, háromkor volt kapunyitás, kicsit később be is mentünk és elfoglaltuk a helyünket. Csináltam pár képet és videót.



Balhátvédet játszott, ami meglepő volt, de mégsem, amennyiben ha az ember tudja, hogy lesérültek a hátvédek és muszáj volt oda valakit betenni és persze, hogy őt, mert inkább játsszon hátul, mint elől, mikor képtelen betalálni a kapuba. Emiatt nem csinálta a szokásos vicces dolgait, de annál többet szökdécselt, bár az nekem már nem vicces, mert Antonini jut róla eszembe és ez az ő védjegye. A kicicáztatást nagyon hiányoltam, az a kedvencem tőle.


Azonban a meccs előtt a Rapid meccshez hasonlóan bemondták a játékosok neveit, akik a kezdőben vannak. Úgy volt, hogy mondták a keresztnevét és a szurkolók mondták a másik nevet, de persze csak a hazai játékosoknál. A Rapidnál is így volt. Majd a kivetítőn megjelent a kép és, amikor a barátunk volt ott, elkattintottam egy képet.


Persze, voltak így is vicces dolgok, mint amikor nem tudta átvenni a labdát és az elpattan tőle. Ez kétszer is megtörtént vele, egy az első félidőben, és egy a másodikban, s mindkét alkalommal kinevették a szurkolók. Tévében ez ugye nem hallatszik, ott csak annyit láthat az ember, hogy elpattan tőle. 


Ez most nem saját kép, de úgy érzem, ilyeneket is be kell tennem. Meg most különösen sok kép van róla így a netről. Ennyi csak az Európa Liga meccsek után szokott lenni. 
Nem felejtem megemlíteni, hogy most is folyamatosan felhúzta a mezt, mint a Rapid meccsen. És itt egyszer közvetlen velem szemben. Hát kár, hogy nem tudtam lefotózni, mert a fene se tudja, mikor fogja, és amint látom, hogy készül rá, és bekészítem a telefont, addigra már vissza is húzza. Meg hát úgyis messziről lett volna. 


Az időjárásról annyi, hogy közel sem volt olyan meleg, mint a Rapid meccsen, és a nap sem sütött, aminek mondjuk örültem is, mert az a tűző napsütés marha zavaró volt amúgy. Egy pici eső esett a stadionban is, volt felettünk fedő, azonban még így is beesett, de szerencsére nem kezdett úgy neki, majd el is állt. A székeken volt egy ilyen kis füzet a csapatról, begyűjtöttem párat, meg ilyen kartonlap, amit össze kellett hajtani és azzal szurkolni. Azt is hoztam, de nem használtuk, de a mellettem ülő öregasszony folyamatosan, néha már idegesítő volt, mert úgy hadonászott vele. 



Mivel balhátvéd volt, az első félidőben pont a másik oldalon játszott, a tőlünk messze eső oldalon, na de a második félidőre térfélcsere volt, így átkerült a mi oldalunkra. Mikor lefújták az első félidőt, az volt a tervem, hogy lemegyek teljesen, hogy közelebbről megnézzem, ahogy lejön a pályáról. Mert ugye direkt a játékoskijáró oldalra vettem jegyet kettőnknek. A terv nem jött össze, mert mindenki megindult felfele és képtelenség lett volna lemenni. Ott egy bácsi meg is lepődött, hogy én most leakarok-e menni.


Majd jött a második félidő, ekkor eldöntöttem, hogy csinálok pár fotót róla, ha már a mi oldalunkon van. De hát itt is szinte egy térfeles volt a játék, csak a Salzburg támadott, de azért néha átkerültek a másik térfélre is, ahol mi ültünk.



Ekkor észrevettem rajta, hogy folyamatosan lefelé néz, kicsit idegesített, mert elölről akartam fotózni. Meg a szokásos beállása, a csípőre tett kéz és az egyik lába mindig előrébb van. Ilyenkor sokszor néz lefelé, szinte már földön van a feje.
Az utolsó percekben valami érthetetlent csinált, bár tőle ez már nem az. Összeakart esni, el is terült, az ellenfél játékosa oda is ment hozzá, mert azt gondolta, baj van. Sérülésre nem utalt semmi, de az elején annak tűnhetett, valószínű az ellenfél játékosának is. Látta, hogy nincs semmi, fel is kelt és folyamatosan a térdén támaszkodott. Csak a szokásos, amikor totál ki van, majd mikor lefújták, egyből elterült. De most annyira nem készült ki, mint a múltkor, a képeken is meglátszik, hogy most nem volt lepukkant.

Még a meccsről annyit, hogy volt egy meg nem adott góljuk, illetve hajtottak is. Izgis meccs volt és a legutolsó percben betaláltak.


Majd lefújták a meccset, jött az ünnepség. Páran elmentek vagy nem tudom, de nem mindenki. Lementem a pálya mellé, és onnan néztem. Csak, hát a másik oldalon ugrándoztak. De a kupaátadó a pálya közepén volt.



Ezek itt saját képek, meg tartogatok egy videót is, amit a legjobbnak tartok ezek közül.


Megint végig a másik oldalon voltak, már azt hittem, ide sem jönnek. Majd páran megindultak körbe a pályán, de sajnos a barátunk nem volt köztük.
Később az arab csapattársa, Dabbur fotózkodott előttünk a családjával, akiket beengedtek a pályára, ezért arrébb kellett mennünk egy kicsit. Az egyik Mattersburg játékos odament a mellettem lévő srácokhoz kezet fogni és egyiküknek odaadta a mezét. Aztán ők meg csak néztek, hogy ez mi volt.


Majd megjelent az első játékos a mi oldalunkon Berisha személyében, ő adott először autogrammot. Kapkodva előhalásztam egy tollat, amit a szállodában majdnem kivettem, de végül úgy döntöttem, hogy bent hagyom, amit jól tettem, mert bajban lettem volna nélküle. Papírnak megtette az a füzetecske is, amit ott adtak, de a mellettem lévő hölgy arra a kartonra íratta. 



Ez még nem volt olyan stresszes. Csináltam két képet egy-egy játékosról, majd eléjük tettem a füzetet és a tollat.
Jött a következő.



A mellettem lévő hölgy tőlem kérte el a tollat, mert ő nem hozott, szívesen odaadtam. Aztán jött a következő, ekkor még mindig nem számítottam Linzerre. De egyszer csak megjelent a fekete srác mögött, ezért izgatottá váltam.



Tőle is kértem, de itt már Linzerre vártam, hogy érjen már ide. Persze, mindennek eljön az ideje, így hát ő is elért hozzánk.


Itt épp nekem adja, utána meg próbáltam minél több képet csinálni róla, ezért valamelyik kép kissé elmosódott, mert lehet hamar elkaptam a telefont, hogy csinálhassam a következőt. 


A mellettem lévő hölgynek az én tollammal. Ezt a tollat el is rakom emlékbe. 


A kedvenc képem róla, ez sikerült talán a legjobban, mert ez szemből van. Próbáltam, hogy a srác ne lógjon bele, csak hát az nem mindig sikerül. Ő állt amúgy mellettem a másik oldalamon. Egyáltalán nem volt most lepukkant, nem úgy, mint a múlt héten. Se a képeken, se élőben. Érdekes.


Itt sikerült levágnom róla a szurkolót, csak hát ez oldalról van. De ez is jó amúgy. Egyébként ez a lány feltette a saját profiljára, a végén azt is megmutatom majd. Kicsit odébb valamit leszedegetett a lábáról, valami izzadt szart, azt adta a gyerekeknek, mert gondolom elkérték és csak azt adhatta oda. Hát, tudod kinek kellene az, én biztos nem kértem volna el az izzadt cuccait, főleg nem azt, amit a zoknijáról leszaggatott. Talán a mezét fogadtam volna el.

Mondjuk erre tényleg nem számítottam, így meglepetés ért, de nagyon jó volt, de úgy az egész program az volt. Vártam még egy kicsit, de már nem láttam senkit, ezért hamarosan leléptünk. De itt még közel sem volt vége a programnak. Átsétáltunk a kastélyhoz, ez idő alatt a játékosoknak volt egy kis buli az öltözőben is a szurkolók nélkül. Insta sztorikba felkerültek.


Medencés parti és hát láthatjátok, hogy odakuporodott a sarokba és ott ünnepelt. Egyébként észrevettétek, hogy mindig hátul van az ilyen ünnepléseknél? Meg ott hátul inkább az edzők voltak, április 12-én is ott ünnepelt velük hátrébb. 


Kicsit torz ez a kép, de itt is hátul van és nem is a kamerába néz. Leitgeb is látható a képen és ő bezzeg nem kuporodott oda hátra. 

Még egy vicces még a pályáról.



Ahogy hátra nyalja a haját, én nem értem, miért így hordja, olyan csúnya. Még az is jobb volt, amikor oldalra volt nyalva. Ahogy a meccsen hordta, úgy jobb volt sokkal. 

Még pár kép a pályás ünneplésről, amiket a netről szedtem le. 







Xavér és a szurkolók (Nem saját, különböző instás profilokról összeszedve és egyéb oldalakról)



Ez az a lány, akiről beszéltem az előbb.


Rendben, ezzel is meg vagyunk, akkor térjünk át az ünnepségre, ami a kastélynál volt. Amíg ők ünnepeltek az öltözőben, addig a szurkolók átsétáltak.




Addig a kastélynál szólt a zene, lehetett mezeket, meg ilyeneket venni, lehetett sört inni stb. A bejáratnál ingyen zászlókat osztogattak, elfogadtuk. Ott fent az erkélyen volt egy bemondó ember és mindenki a játékosokat várta, akik autón érkeztek be. Volt ott egy kivetítő is, ahol az erkélyen lévő embert mutatták közelebbről, majd később a játékosokat, mikor elindultak az autóval. Előtte voltak ejtőernyősök is, hogy kitöltsék az időt. 


Jó sokáig mutatták őt, aminek nagyon örültem. Lehet azért, mert ő ült az első autón. Páran az utcán odamentek pacsizni velük. Apám mondta, hogy jó lett volna, ha ott vagyunk kint, de már mindegy. Mondjuk ez igaz, aztán be lehetett volna úgyis jönni. Kerestük, hol fognak beérni, odaakartam menni, de apám nem akart, mondván nagy a tömeg. Egy darabig vergődtünk ezen, ide-oda mentünk. Egyszer elindultunk, majd vissza, de persze nem én voltam olyan döntésképtelen. Meg nem akarta, hogy elveszítsük egymást, mert otthon hagyta a telefonját. A kastély egyébként közvetlen a stadion mögött van. Végül csak rávettem, hogy menjünk oda, de addigra már rég beértem, bevetettem magam a tömegbe, nem volt annyira nehéz. Volt egy kerítés is, azt állták körbe, találtam egy kis lyukat két ember között és bepréseltem oda magam. Valahogy így képzeljétek el.


Ekkor még jöttek az autón, de ő róla lemaradtam, mert az övé volt az első. A két kerítés között vonultak végig a szurkolók mellett, akik pacsizhattak velük. Nekem is sikerült, mindenkivel végig pacsiztam, még a régi kedvencekkel is, Leitgebbel és Aufhauserrel, aki a másodedző. Utóbbi jól megrázta, de volt olyan is, aki alig akarta odanyújtani a kezét a szurkolóknak, az egyik fekete srác, de már nem tudom, melyik volt az. 
Majd jött Linzerke, rajta volt az a gagyi óra, de amúgy a karkötő is. Az ő kezét kicsit tovább fogtam, mint a többiekét és a vállát is megérintettem. A többiekét nem. Nem terveztem meg, így alakult. Sajnos emiatt képeket nem tudtam csinálni, mert egyrészt be kicsi volt a hely, másrészt, hogy vagy pacsizok vagy képeket csinálok. De így teljesen áttudtam magam adni a pillanatnak. Egyébként ott volt a 17 éves magyar játékos, Szoboszlai Dominik is, vele is lepacsiztam. 
Voltak akik odanyújtották nekik a tollat és a papírt, meg fotókat csináltak velük, de erre sok idő nem volt erre, meg, hogy mindenkivel. Gondolom azok, akik a stadionban lemaradtak erről. Mellettem egy hülye gyerek elkezdett összevissza lökdösni, meg ki akart túrni, de nem hagytam neki. Nem löktem vissza, hanem óvatosan visszatoltam, hogy bírjon már magával, aztán abbahagyta. Miután elment mindenki, visszamentünk a helyünkre. Az erkélyen mindenkit egyesével szólítottak, mint, ahogy a stadionban is. Berisha és Dabbur voltak a nagy sztárok a szurkolók körében.




Majd az ünnepséget tűzijáték zárta.






Ennek a napnak is vége, amit nagyon sajnáltam, ha lehetne választani, nagyon szívesen átélném még egyszer, úgy, ahogy volt. Pár kép Linzerkéről az ünnepségen.







Majd ezt tette ki insta sztoriba



És még hátramarad valami, nyilatkozott a meccs után, és elkezdi: "Ausztriából származom, szeretek ünnepelni"
Ez volt a legviccesebb mondata, amúgy a meccsről meg a bajnokságról beszélt. Majdnem minden meccs után nyilatkozik valamit, ezt szeretem benne. Amúgy nem tudom, hogy ezt miért kellett mondani ezt az Ausztriásat. Olyan mintha azt mondanám: Magyarországról származom. Most gondoljatok vele, nem lenne vicces?



3:45-től nézzétek. A meccset meg itt tudjátok visszanézni.



A kirándulásunk folytatódott hétfőn, egy Salzburgi városnézéssel. Pár képet hoztam nektek erről is. Persze, több is van, de a a fontosabbakat teszem csak ide.


Kilátás a szálloda ablakából.


A vár.


Kilátás


Elindultunk a vár másik oldalára, ahol szintén jó kilátásban részesültünk.


Például ilyenbe. Előtte beültünk inni valahová, aztán továbbmentünk. Itt Kicsit pihentünk a padokon és élveztük a kilátást.


Megnéztük Mozart szülőházát is.


Lementünk a folyópartra.


Majd a városnézést a Mirabell kertnél fejeztük be. Ott egy kicsit ültünk és pihentünk, majd irány a pályaudvar, előtte beültünk enni egy pizzát. A vonat négy óra nyolc perckor indult hazafelé, és körülbelül fél nyolcra értünk haza.

És a linzi pályaudvart sem felejtettem el a végéről, csakis nektek. Linzet negyed hatkor értük el.




Kicsit hosszú lett, amit nem bánok, de csak így lehetett beszámolni erről a hétvégéről. De egyszer minden jó véget ér, ez lehet a mánia csúcspontja talán. Mert most tényleg úgy érzem, hogy jó a mánia. Játszik rendszeresen és még élőben is megnéztem. Csak az zavart, mikor lepukkant volt, de most nem volt. 

Vasárnap lesz az utolsó bajnoki, a válogatottba is behívták. 30-án játszanak Oroszország ellen, 2-án Németország ellen, illetve 10-én Brazília ellen. Pénteken kezdik meg az edzéseket, de a barátunk csak hétfőn csatlakozik, tehát úgy néz ki, neki játszania kell vasárnap, pedig a csapatból rajta kívül még három embert hívtak be. Ők pénteken mennek és mindenki más is, egyedül ő megy hétfőn. Én ezt nem értem, de lehet azért, mert annyira nincs hátvéd és ezért kell játszania vasárnap, azért nem engedik el pénteken.