A kis Linzer

Ezekben a modulokban kisebb történetekkel fogok nektek kedveskedni, ahol általában a Linzer barátunk lesz a főszereplő. Nem egy folytatásos történet, egy részes sztorikat olvashattok róla. Hol hosszabbat, hol rövidebbet. Nos, az első történet kicsit hosszabbra sikerült. Jó olvasást.


 Xaver Schlager, a kis Linzer mindent megtett annak érdekében, hogy Lottie Tomlinson felfigyeljen rá, de a lány leginkább a macsós felfújt hólyagokat szerette, akik ki vannak gyúrva, le vannak barnulva, illetve sötét hajjal és szemmel rendelkeznek. Ja és 180 centi felett legyenek, pedig ő sem volt egy magas lány, két évvel fiatalabb húga, Fizzy magasabb volt nála. Szegény Linzer egyáltalán nem tudott megfelelni ezeknek az elvárásoknak, ha nagyon igyekezne, akkor sem, ugyanis teljesen ellentéte az előbb leírtaknak. Nem volt kigyúrva, ráadásul egy tejföl szőke hajú gyerek volt. Lottie a nyáron lesz húsz éves.
 - Ma este buli? – kérdezte Mjöllbyt, a nyelves klub vezetőjét.
 - Te nem ismersz mást a bulin kívül? – kérdezett vissza a férfi, ő is szerette a jó partikat, pedig ő már nem volt fiatal, negyvenhét éves.
 - Mintha te nem buliznál! Feleséged sincs, pedig már hány éves vagy? – akadt ki Lottie, kissé nagy volt a szája.
 - Na, azért több tiszteletet, kisasszony! – szólt rá Mjöllby.
 - Bocsánat! Akkor szervezel bulit szombatra?
 - Ha annyira szeretnéd. Kik legyenek a vendégek?
 - Mindegy, bárkit meghívhatsz. Én viszont elhozom a haverjaimat. Egyet kérnék, hogy hívd el azt a Linzer gyereket, ő a legfontosabb vendég!
 - Oké. De eddig nem tudtad őt elviselni. Mi ez a hirtelen változás?
 - Megváltozott a véleményem, bocsánatot szeretnék tőle kérni – volt egy terve, de erről senkinek nem beszélt még.
Aztán Mjöllby közölte is Linzerrel, hogy mindenképp jöjjön el a szombati bulira.
 - Lesz szombaton nyelves klub buli, leginkább fiatalok lesznek, szeretném, ha te is ott lennél – ezt Antonini meghallotta a háttérben, neki nem szólt senki, ezért közbe is lépett és üvöltve mondta.
 - Én is ott leszek! – a kutya sem kérdezte őt, ráadásul pofátlanul közéjük állt, azt akarta, hogy mindenki rá figyeljen.
 - Jólvan, te is jöhetsz! Menj már innen! – Mjöllby arrébb lökdöste, meg is nyugodott, hogy ott lehet.
 - Na, akkor mit mondasz? – kérdezte Mjöllby.
 - Kik lesznek ott? – kérdezte Linzer.
 - Lottie azt mondja, bocsánatot akar tőled kérni.
Linzernek felcsillant a szeme, így már egyértelmű volt a részéről, hogy ott lesz, azonban neki is furcsa volt ez a hirtelen változás, ahogy Mjöllbynek is, de ő már ebbe nem akart beleszólni. Úgy volt vele, hogy oldják meg ők.
 - Biztos? Nem csak hazudsz?
 - Mi érdekem lenne neked hazudni? Lottie üzente és, hogy csak miattad szervezi ezt a bulit. Vagyis szervezem én neki.
 - Akkor megkérdezem tőle is – mondta Linzer, Mjöllbyt idegesítette, hogy nem hisz neki, hangot is adott neki.
 - Most komolyan nem hiszel nekem? – akadt ki.
 - Nem erről van szó. Elhiszem. Ezért is akarok Lottie-val beszélni – nyugtatta meg Linzer Mjöllbyt, valamennyire sikerült is.
 - Sok sikert!
Aztán Linzer kereste Lottie-t, de csak Louis találta meg, így hát tőle kérdezte meg.
 - Merre találom Lottie-t? – kissé félve szólt hozzá, mert szinte mindig utálatos vele.
 - Mi a francot akarsz a húgomtól? Mikor szállsz már le róla? Nem vagy hozzá való. Kinek kéne szólnom, hogy leszállj róla? Kezd kurvára elegem lenni belőled! Különben is van már barátja, úgyhogy takarodj! – szinte már üvöltött. Ezt meghallotta Leitgeb és mielőtt Linzert válaszolhatott volna Louisnak, már közbe is szólt.
 - Mi jogon üvöltesz vele? – emelte fel a hangját, miközben Louisra nézett.
 - Megjött apuci – jegyezte meg gúnyosan Louis.
 - Vigyázz a szádra, te drogos fasz!
 - Mondd meg ennek a hülye gyereknek, hogy hagyja békén Lottie-t, különben megnézheti magát!
 - Ha csinálsz vele valamit, akkor te szintén megnézheted magad!
 - A kis őrangyal! – tovább gúnyolódott Louis. Linzer közbeszólt, mert nem tudta elmondani, mit szeretne.
 - Lottie azt üzente Mjöllbyvel, hogy szervez egy bulit, mert bocsánatot akar tőlem kérni – ekkor Louis csinált egy hatalmas gúnyos műröhögést.
 - El is hitted annak a majomnak? Minden szava hazugság!
 - Megkeresem Lottie-t és megbeszélem vele. Nem érdekel a véleményed!
 - Nem ajánlom! Ki fog röhögni ő is! – Linzer elviharzott, Leitgeb utána, mert ő megakarta ezt akadályozni, mert amúgy ő sem hitte el.
 - Remélem, nem gondoltad komolyan!
 - Meg kell kérdeznem, nem tudom, ki hazudik!
 - Szerintem ez a Lottie nem illik hozzád, nem is viszonozza. Szerintem felejtsd el ezt az egészet! – javasolta Leitgeb.
 - Mintha az olyan könnyű lenne!
 - Csak jót akarok neked, hogy ne szenvedj! Lehet, hogy bocsánatot fog kérni, de az még nem jelenti azt, hogy akar is tőled valamit, főleg, ha eddig rád sem nézett és nagyszájú fiúkkal barátkozott.
 - Ha annyiban hagyom, akkor is szenvedni fogok – közben Antonini hallgatózott, de nem vették őt észre.
 - Mit tudnék érted tenni, hogy ne szenvedj? – kérdezte együttérzően Leitgeb.
 - Semmit – mondta elkenődve Linzer, miközben a fejét lehajtotta, s a földet nézte. Antoniniből közben kitört a röhögés, iszonyat hangos volt, ezért meghallották.
 - Ki a franc bújkál ott? – nézett Leitgeb a bokorra, Linzer is odanézett.
 - Biztos csak a Mániás ember vagy a Valerij
Leitgeb közelebb ment megnézni, de addigra Antonini lelépett, így nem vette őt észre. Aztán tovább adta Rosickynek, amit hallott, nagy pletykásak voltak ők ketten, mindenbe beleütötték az orrukat és nagyon okosnak képzelték magukat, holott a többség szerint két idióta seggfej, akik semmihez sem értenek és ahelyett, hogy magukkal foglalkoznának, másokat lesnek, mit csinálnak és kibeszélik őket.
 - Lottie meggondolta magát, igent mondott Linzernek! – ráadásul át is alakítják időnként a valóságot.
 - Komolyan? Hol hallottad ezt? – csodálkozott rá Rosicky.
 - Elmondta Leitgebnek, hogy bocsánatot kért tőle, majd igent mondott, hogy a barátnője lesz. Ennek köszönhetően szerveznek egy bulit szombaton. Én ott leszek!
 - Ki nem hagynám. Kíváncsi vagyok, mi fog kisülni ebből.
Linzer aztán megtalálta Lottie-t, rá is kérdezett.
 - Tényleg bocsánatot akarsz tőlem kérni? – kérdezte reménykedve.
 - Mjöllby elmondta?
 - Igen. Nem kellett volna?
 - Meglepetésnek akartam, most már mindegy! De van még egy meglepetésem – mosolygott kedvesen a lány, de szegény kis Linzer nem vette észre, hogy ez egy hamis mosoly, bedőlt Lottie tervének.
 - Tényleg? – felcsillant a szeme.
 - Igen. Ennél többet nem árulhatok el! Majd szombaton! – mondta mosolyogva Lottie, majd elment. Kis Linzer nagyon örült, a fellegekben járt.
 - Gyere, kezdődik a Graz maraton! – szólt közbe Leitgeb.
 - Nem érdekel az most engem!
 - Eddig mindig nézted velem.
 - De most nincs kedvem, nézd egyedül!
 - Jaj, milyen vagy! Ráerőltetem Rosickyre akkor!
 - Akkor le fogsz maradni. Úgysem fogják nézni, tudod, milyenek!
 - Nem baj, jó velük kötekedni.
Leitgeb ment is.
 - Kezdődik a Graz maraton! – üvöltött, ahogy a Valerij szokott.
 - Takarodj már!
 - Muszáj nézned!
 - Linzer nem nézi veled?
 - Most nincs kedve – Rosicky csinált egy gúnyos műröhögést.
 - Csak nem megunta? Rájött, Graz mekkora fos? – gúnyolódott tovább.
 - Nem tartja szarnak! Mivel ő most nem jön, te egyedül fogod nézni!
 - Mondd neki, hogy bekapcsolod neki a Linz maratont – kitört belőle a röhögés, ahogy a Mániás emberből szokott.
 - Nincs olyan, te igen hülye! Ebből is látszik, hogy Graz a legjobb osztrák város.
 - És még, hogy én vagyok majom. Ha ezt csinálod, te se fogod látni!
 - Igazad van. Megyek nézni! – egyedül nézte. Rosicky egyedül odament Linzerhez, hogy mondhassa neki a Linz maratont, persze, csak kötekedni akart, mint mindig.
 - Leitgeb üzeni, hogy nem sokára indul a Linz maraton – nem bírta röhögés nélkül.
 - Nem érdekelnek ezek a maratonos hülyeségek!
 - Engem sem, csak azt kérte, mondjam meg neked! – igazából nem kérte és Linzer sem hitte el.
 - Dehogy mondta. Nem szokott mással üzenni, ha akar valamit, személyesen jön. Nem olyan, mint te és az Antonini.
Közeledett a szombat, Linzer nagyon izgatott volt már miatta, alig várta, hogy találkozzon Lottie-val és, hogy elárulja neki a meglepetését.
 - Szerinted milyen meglepetéssel készült nekem Lottie? – nézett lelkesen Leitgebre.
 - Nem akarom elvenni a kedved, de ne igazán éld ebbe magad bele. Igazából fogalmam sincs, mi ezzel a szándéka – mondta meg őszintén Leitgeb, de Linzernek egyáltalán nem tetszett, meg is sértődött rá.
 - Te csak a rosszat akarod! Állandóan negatív vagy! Biztos zavar téged, hogy boldog vagyok – majd elment, Leitgeb tehetetlen volt. Nesta pont arra járt, hallotta a jelenetet, ezért odalépett Leitgebhez.
 - Mi történt? Megint összekaptatok? – kérdezte Nesta.
 - Nem, csak megmondtam neki, hogy ne sokat várjon Lottie-tól, aki azzal eteti, hogy meglepetéssel készül és, hogy miatta szervezte a bulit. Ja, és bocsánatot akar tőle kérni. Erre megsértődött – válaszolta Leitgeb.
 - Ne foglalkozz vele, megtanulja majd ő a saját bőrén. Állandóan idegeskedsz miatta.
 - Csak aggódom érte, mert teljesen bele van zúgba a Tomlinson picsába és rózsaszínben látja azóta a világot.
 - Majd felnő ő is, hagy éljen addig rózsaszín világban. Ha eltiltod tőle, meg, ha elmondod az igazat, úgysem hallgatja meg, amíg meg nem tapasztalja – javasolta Nesta, általában neki igaza szokott lenni, mert jó dolgokat mond.
 - Igazad van. Túl aggódtam magam. Még a bátyja sem vagyok, semmi jogom hozzá – hajtotta le a fejét Leitgeb.
Később megkereste Lottie-t.
 - Mondd csak, mi az igazi szándékod Linzerrel? – hirtelen támadta le, a lány kissé megijedt.
 - Szombaton az ünnepségen megtudod!
 - Ugye nem akarod megalázni vagy nevetségessé tenni a barátaid előtt? – kérdezte aggódva Leitgeb – Mert akkor nem engedem el a bulira, nem fogom hagyni, hogy ezt csináld vele.
Lottie-t nagyon idegesítette, hogy Leitgeb mindenbe beleüti az orrát.
 - Semmi ilyesmi, ne aggódj már ennyit a kisfiad miatt! – mondta gúnyosan.
 - Fogd vissza magad, kérlek! Ha bármi rosszat teszel vele, velem gyűlik meg a bajod!
 - Hú de megijedtem! Kezdődik a Graz maraton!

2018. március 17. szombat
Elérkezett a buli napja, amit már mindenki nagyon várt, főleg Lottie és Linzer. Lottie előtte Eleanorral elment vásárolni.
 - Neked nagyon jó ízlésed van. Tudnál segíteni kiválasztani a ma esti szerelésem? – nézett Lottie Eleanorra, aki Louis barátnője. Igazából közel sem volt jó ízlése, csak a Tomlinsonok szerint.
 - Persze, nagyon szívesen – egész máshogy nézett ki, mint Lottie, jóval vékonyabb és magasabb. Hosszú barna hajjal rendelkezett, Lottie meg szőke volt. Bementek a legdrágább boltba, ami a legjobb márka volt, ott nézelődtek.
 - Ehhez mit szólnál? – mutatott fel Eleanor egy kék estélyi ruhát, ami igazi selyemből készólt.
 - Ez csodálatos. Szerinted ezt vegyem fel?
 - Szerintem nagyon jól állna rajtad. Próbáld fel.
Lottie szaladt is a próbafülkébe, s úgy állt rajta a ruha, mintha ráöntötték volna, megmutatta magát Eleanornak.
 - Csodálatos. Én is veszek magamnak valamit.
Eleanor egy piros ruhát választott, majd mentek a pénztárhoz kifizetni. Lottie felhívta a fodrászát és a sminkesét, hogy tegyék őt rendbe. Rajta kívül a többi lányt is megcsinálta: Eleanor, Fizzy, Daisy és Phoebe, akik ikrek voltak és nem sokára betöltik a 14-et. Mindannyian a legdrágább ruhát vették fel.
 - Nagyon szépek vagytok! – dícsérte meg őket Louis.
 - Remélem, fogok tetszeni Linzernek – nézett a tükörbe Lottie.
 - Neki még kócosan is és smink nélkül is tetszenél – mondta Fizzy.
 - Igazad van.
 - Most tetszeni akarsz neki? Vagy most mi a szándékod?
 - Várjátok ki a végét!
Eljött az este, hamarosan megjöttek a vendégek, mindenki szépen és elegánsan volt felöltözve. Linzer Leitgeb társaságában érkezett, ami már nagyon irritálta Lottie-t.
 - Mit van a nyakában folyton ez a hülye grazi fos gyerek?
 - Én sem értem – válaszolta neki Eleanor.
 - Mintha a testőre lenne! Vicc.
 - Úgy is viselkedik. Ha valaki belé köt, már rohan is és behúz az illetőnek.
A buli elején, amikor már mindenki ott volt, Lottie gyűlést hívott össze Mjöllby segítségével.
 - Azért gyűltünk össze, mert Lottie szeretne nektek valamit mondani. Átadom neki a szót – felszaladt a színpadra, majd átvette Mjöllbytől a mikrofont, szája fülig ért, nagyon boldognak látszott.
 - Köszöntök mindenkit a bulimon! – kezdte – Azért szerveztem ezt a bulit, hogy bejelentsem nektek, hogy szerelmes vagyok! – kiáltotta.
 - Na és ki a szerencsés fiú? – kérdezték a többiek. Rosickyből ekkor kitört a röhögés, ő sem tudta volna megmondani, hogy miért, de akkorát kellett röhögnie, hogy hatalmasat fingott, s mivel csend volt a teremben, mindenki hallotta.
 - Úristen! – elszégyelte magát, akik mellette voltak, azoknak leesett, hogy ő volt.
 - Hogy tudtál ekkorát? – nevette el magát Totti.
 - Jólvan már! – de ha már így alakult, kiengedte a többit is, iszonyat hangos volt és jött hozzá egy kis kaki is.
 - Úristen, beszartam! – ezt már nem mondta hangosan. Lottie-nak elege lett.
 - Fejezzétek be ezt a fingadozást! Tudom, hogy te vagy az, Rosicky, vagy te, Antonini!
 - Tényleg fejezd be, Rosicky! – szólt rá Totti.
 - Jó, csak ki kellett engednem az utolsót!
 Linzerke nagyon boldog volt, mert biztos volt benne, hogy Lottie őt fogja hívni, mivel Lottie azt mondta, meglepetéssel készül neki és az csak is ez lehet.
 - Úgysem te vagy az! Ne is reménykedj! – hangolta le Leitgeb – Ez egy csapda, hogy megalázhasson – mondta halál komolyan, Linzer nagyon ideges lett rá.
 - Most már elegem van belőled! Miért akarod, hogy szenvedjek?
 - Pont azt akarom, hogy ne csalódj!
 - Már pedig tudom, hogy én vagyok az!
 - De csak szórakozik veled! – lefogta Linzert, de ő fellökte Leitgebet, ráesett Balotellire.
 - Mit jössz nekem te grazi fos gyerek?
 - Fellöktek és kussoljál befele!
Linzer odaszaladt Lottie-hoz.
 - De jó, hogy itt vagy! Be akarom jelenteni, hogy Linzerbe vagyok szerelmes – kiáltotta ismét Lottie, Linzer felszaladt a színpadra, a lány meg azonnal rávetette magát és megcsókolta. A fiú hirtelen nem tudta ezt hová tenni, de nagyon megörült Lottie cselekedetének, innentől kezdve másra sem tudott gondolni, csak rá és, hogy nagy nyilvánosság előtt smárolhat vele. Hallatszott a tapsvihar, azonban ez nem mindenkinek tetszett. Az első, aki tiltakozni kezdett, az Leitgeb volt.
 - Elég ebből! Most állhatok le! – kiabálta, Lottie ideges lett rá, de Linzer is, azonban a lány tette szóvá Leitgeb viselkedését.
 - Te takarodj el innen! Nincs rád szükségünk, te szarházi! Kurvára elegem van belőled, hogy nem hagyod Linzert békén! Foglalkozz a gyerekeiddel! – kiabálta Lottie.
 - Velem nem fog így beszélni egy pisis csitri! – emelte fel a hangját Leitgeb, ekkor Lottie felpofozta őt, Leitgeb felemelte a kezét, mintha megakarná ütni, de Louis ekkor lefogta és elráncigálta onnan.
 - Bárki, aki kezet mer emelni a húgomra, az előbb utóbb nagyon megbánja! – ordítva fenyegetőzött. Lottie Linzerre nézett.
 - Ne is foglalkozz ezzel a hólyaggal! Mondj neki ellent bármiben, hisz semmi joga nincs ahhoz, amit most művel veled.
 - Hát nem is. Zavarja, hogy boldog vagyok, amit nem értek, mert van felesége és két lánya – mondta Linzer.
 - Akkor nem tudom mi baja van. Biztos nem áll fel neki! – röhögte el magát Lottie. Linzer inkább nem mondott semmit – De most nincs igazam? – bökte meg a lány még mindig röhögve.
 - Nem tudom, Lottie. De engem ez nem érdekel.
 - Jólvanna.
Leitgeb és Louis továbbra is veszekedtek.
 - Megnézheted magad te kis kis osztrák geci!
 - Most állítsd le magad, te drogos fasz! Te se akarod, hogy összejöjjenek! Akkor meg mit jössz nekem?
 - Ha szeretik egymást, akkor felőlem lehetnek egymással és anya se ellenzi, illetve Linzer szülei sem szerintem, egyedül csak te, akinek semmi köze hozzá! Takarodj vissza Grazba! – igazából bosszantotta, hogy Lottie egy osztrákkal akar összejönni, csak még jobban felakarta idegesíteni Leitgebet.
 - Én nem fogom hagyni! Rossz emberrel kezdtél ki! Linzer, te most velem jössz!
 - Mit parancsolgatsz? – háborodott fel, de Leitgeb nem szólt vissza neki, megragadta a karját és tiszta erőből elrángatta onnan, szegénynek majdnem kiszakadt.
 - Hogy merted? – kiabált rá Leitgeb, Linzer sírni kezdett és nem válaszolt Leitgebnek, aki követelte most azonnal a választ. Ezért szerencsétlent rángatni kezdte.
 - Válaszolj! Hogy merted ezt? – berángatta egy üres szobába, ahol még ágy sem volt. Rátelefonált Mjöllybre.
 - Kérlek, hozd ide a 14-es szoba kulcsát!
 - Rendben.
 - Be akarsz ide zárni? – kérdezte zokogva Linzer.
 - Eltaláltad! Majd, ha megjött az eszed, kiengedlek! És szólni fogok anyukádnak, hogy vigyen haza és addig nem jöhetsz vissza, amíg ezek a ribancok itt vannak! Megértetted? – kiabált vele Leitgeb. Mjöllby jött a kulccsal, akkor látta mi a helyzet.
 - Mi a fene ütött beléd, Leitgeb? – kérdezte meglepetten.
 - Csak helyre teszem ezt a gyereket!
 - Miért foglalkozol velük? Ha együtt vannak, akkor együtt vannak. Miért fáj ez neked? – értetlenkedett Mjöllby.
 - Nekem nem fáj, nekem az fog fájni, ahogy ez a lány kihasználja és bohócot csinál belőle, meg összetöri a szívét! – válaszolta Leitgeb, Mjöllby a fejét rázta.
 - Mjöllby, te ugye kiengedsz? – nézett kétségbeesetten Linzer a svéd vezetőre, aki gondolkodni kezdett.
 - Ma estig itt maradsz, utána kiengedlek! Menjünk, Leitgeb!
 - Kérlek, engedj ki! – kiakart szaladni, de Mjöllby lefogta.
 - Itt maradsz, ha azt mondom! Értve vagyok? Az ablakot lelakatolom, nehogy eszedbe jusson ott kiszökni! – lelakatolta, majd egyedül hagyták. Ott sírt keservesen.
 - Estére megnyugszik. Nem zárhatod be napokra – mondta Mjöllby.
 - Majd meglátjuk. Nagyon felidegesített.
 - Ne idegesítsd magad miatta, nem éri meg!
Vége lett a gyűlésnek. Lottie nem igazán foglalkozott Linzerrel, a többiek meg nem tudták, mi volt ebben a terv. Remélni merték, hogy nem gondolta komolyan.
 - Ugye nem gondoltad ezt komolyan? – akadt ki Eleanor.
 - És ha igen? Mit fogtok csinálni?
 - Ez nevetséges! Ezzel égetnéd magad az utcán? Nem illik hozzád!
 - Ne szóljatok bele! – elviharzott onnan, de nem megkeresni Linzert, hanem az új pasijához, aki egy kigyúrt latino pasi volt és 28 éves.
 - Mi volt a gyűlésen, bébi? – kérdezte azzal a vad stílusával, amit Lottie annyira imádott.
 - Minden úgy ment, ahogy terveztem, csak azt a kis hülyét az a grazi fos gyerek elrángatta onnan és a fene se tudja, hová vitte. Meg kell majd keresnem!
 - Miért jó az neked, ha becsapod? Inkább foglalkozz velem!
 - Megakarom leckéztetni, mert sosem hagy békén, küldi a szánalmas virágait és az idióta nyálas szövegeit és hiába mondom, hogy nem, nem érdekel, és fejezze be, mert semmi esélye, falra hányt borsó. Most, ha minden a terv szerint megy, megbántódik, és soha többé nem akar majd rólam hallani – válaszolta Lottie.
 - Ahogy gondolod, de nehogy megcsalj vele!
 - Csak megcsókolom, remélem azon nem akadsz ki!
 - Ha a tervedhez kell, azon nem, de meg ne halljam, hogy lefeküdtél vele – Juannak hívták Lottie pasiját és kolumbiai volt.
 - Bottal sem érnék hozzá, emiatt nem kell aggódnod!
 - De azért megcsókolod – akadt ki Juan.
 - Nehogy már féltékeny legyél arra a kis hülyére. Labdába sem rúghat melletted!
 - Ma este elmehetnénk szoliba. Mit szólsz? – ajánlotta fel Juan, fekete zselézett haját hátratolta a fején. Szemöldöke is szedve volt és volt pár menő tetkója is.
 - Jó ötlet. Találkozzunk hatkor, addig megkeresem azt a kis idiótát!
 - Rendben bébi, akkor itt hatkor.
Elköszöntek egymáshoz, Lottie visszament a klubba, de senkit nem látott ott, végig ment a folyosón.
 - Linzer! – kiabálta folyamatosan – Itt vagy? – de nem jött válasz, ezért elment onnan. Linzer a 14-es szobába volt bezárva, csak sírt megállás nélkül, néha dörömbölt, hátha valaki kiengedi. Mikor Lottie arra járt, meghallotta, mert főleg akkor kezdett bele a dörömbölésbe, amikor lépteket hallott.
 - Itt vagy, szerelmem? – kiabálta Lottie, Linzer nagyon megörült, amikor meghallotta a lány hangját.
 - Van kulcsod?
 - Nincs. Ki zárt ide be?
 - Szerined? Persze, hogy a grazi fos gyerek. Most már én is így hívom. Másról sem tud beszélni, csak Grazról meg a Graz maratonról, meg Stéjerországról és még sorolhatnám – Lottie elővette a telefonját, mert erről eszébe jutott egy terv, kicsit megakarta kavarni a szart közöttük. Felvételre állította.
 - Mondd el még egyszer, mert alig értettem, hangosabban – igazából jól lehetett hallani, csak felakarta venni, meg is nyomta a gombot. Linzer elismételte, azonban az ajtón túlra nem látott, hogy Lottie hangfelvételt készít és magában mosolyog.
 - Beszélgetünk egy kicsit, mielőtt elmegyek a kulcsért? – kérdezte a lány, a felvételt nem állította le.
 - Igen, szerelmem. Úgy unatkozom itt egyedül, nincs itt semmi.
 - Na akkor itt vagyok veled és szórakoztatlak. Beszéljünk erről az átkozott grazi fos gyerekről. Ugye milyen idióta? – adta alá a lovat, hogy rosszakat mondjon róla, tudta, hogy haragszik most rá.
 - Az – válaszolta, de Lottie ennél többet akart.
 - Miket csinál még? Elmondod?
 - Előbb elmondtam. Ja és facebookon Graz van neki beírva, holott Salzburban lakik már tíz éve. Szánalmas – Lottie erről nem tudott, mert nem volt az ismerőse, de majdnem elröhögte magát, amikor ezt meghallotta, azonban nem akarta, hogy ez hallatszódjon.
 - Ez hülye tényleg. Miért van így beleesve Grazba? Te mit gondolsz? – kérdezte Lottie.
 - Nem tudom. Mindig azzal magyarázza, hogy neki az az otthona, ott van a családja, a barátai és vissza fog oda költözni, már van ott házuk és a nyarat ott töltik.
 - Nevetséges tényleg. Szoktad nézni vele a Graz maratont, ugye?
 - Igen, de egyre unalmasabb volt, meg már megutáltam Grazot miatta.
 - Miért nem mondtad meg neki, hogy téged untat már ez? – kérdezte Lottie.
 - Nem akartam megbántani, megsértődött volna. Mint mindig, ha valaki rosszat mond az imádott városáról.
 - Ez vicces! Amúgy mit gondolsz róla, mint ember?
 - Nem is tudom.
 - A barátod amúgy? – faggatózot tovább a lány.
 - Elvileg az, de igazából szerintem nem. Mindig az van, amit ő mond, ha ellentmondok, kiakad és addig erőlteti, amíg nem az lesz, amit ő akar. Ha közös kirándulást beszélünk meg, akkor is mindig ő dönt a helyszínről, ami teljesen korlátolt, mert mindig csak Steiermark, azon túl nem lát. És marhára unom már azt is. Neki nem létezik más.
 - Én is unnám. De akkor minek mentél vele? – értetlenkedett Lottie.
 - Nem akartam megbántani, már mondtam.
 - De ő megbánthat? Ő bezárhat téged? Ő rendelkezhet az életed felett? Ő dönthet helyetted? Elgondolkodtál már ezen?
 - Ezen most gondolkodtam, amikor bezárt ide. Nem fogok foglalkozni már vele.
 - Meg is mondod neki? – Lottie.
 - Igen.
 - Tiszta féltékeny amúgy. Valami baj lehet közte és a felesége között, ezért nem akarja, hogy te bárkivel is összejöjjél. Te is így gondolod? – adta alá a lovat Lottie, hátha olyanokat mond.
 - Arra gondolsz, hogy nem áll fel neki? – röhögte el magát Linzer, ekkor Lottie hangosan felvihogott, ez tényleg tetszett neki, pedig csak ő találta ki.
 - Persze, hogy arra. A hülye is látja, milyen frusztrált, amit rajtad akar kitölteni. Ne hagyd neki! El kéne mennie orvoshoz, mondd is meg neki!
 - Dehogy mondom, leszedi a fejem. Meg nem is tudjuk biztosra.
 - Pedig biztos, hogy ez a baja – csak a szexen járt az esze, ezért gondolt erre egyből.
 - Ha te mondod. Amúgy se érdekel már. Biztos Grazra veri ki – mondta Linzer, ekkor Lottie ismét felvihogott.
 - Nem gondoltam volna, hogy ilyen jó fej vagy. Még annyi, hogy valóban azt csinálhatja, na és olyankor fel is áll neki, csak akkor nem, ha a feleségével van – ekkor ismét elröhögte magát, Linzer is rákezdett, de ő csak azért, mert Lottie is.
 - Szülinapjára kap egy Graz posztert, amire kiverheti – mondta Lottie röhögve – Mikor van neki amúgy? Tudod?
 - Április 14-én.
 - Az nincs is messze, de én nem akarok addig várni, most kéne megvenni. Mit szólsz hozzá?
 - Úgysem fog leesni neki, hogy arra ki kell vernie.
 - Odaírjuk. Névtelenül küldjük el.
 - Rám fog gyanakodni, mert velem nézte a Graz maratont, csak én hallgattam meg, ahogy mindig szerelmet vall Graznak.
 - Emiatt ne aggódj. Akkor rábeszélem Rosickyt és Antoninit, hogy küldjék ők el, ők benne lesznek – ajánlotta fel Lottie.
 - Ha akarod, csak engem ebbe ne keverj bele, mert akkor velem fog veszekedni. Mikor hozod a kulcsot? – Lottie ránézett az órájára, már öt óra volt és hatkor találkája van Juannal, tehát sietnie kell. És még beszélnie kell a két szarkavaró géppel.
 - Most! Várj meg! – előbb a szarkavarókat kereste meg, most is együtt voltak és pletykáltak, mindenkiről hülye történeteket találtak ki és jókat szakadtak.
 - Felakarjátok kavarni egy kicsit a szart a két osztrák között, fiúk? – lépett közéjük Lottie, felcsillant a szemük a szarkavarás szó hallatán.
 - Hogy ne! Hiszen most vesztek össze tudunk szerint!
 - Összeugrasztjuk őket. Kibeszéltem Linzerrel a Grazi fos gyereket, ezt a felvételt elküldöm egyikőtöknek, akinek el kell juttatnia a Grazi fos gyerek telefonjára – mondta Lottie, nagyon tetszett nekik az ötlet.
 - Oké. Már küldheted is – vette elő a telefonját Rosicky, előbb meghallgatták, majd Lottie átküldte neki.
 - Küldd át nekem is, hogy nekem is meglegyen – mondta Antonini.
 - Erre most nincs idő. Rosicky majd átküldi neked. És még egy feladat. Vegyetek egy nagy Graz posztert és írjatok hozzá egy olyan üzenetet, hogy Boldog születésnapot, kapsz egy posztert a szerelmedről, hogy esténként nyugodtan kiverhesd rá, ha már nem áll fel neked, amikor a feleségeddel vagy. És írjátok alá a neveteket mindketten.
Ekkor ők felnevettek.
 - Nem semmi vagy te, kislány! – Antonini.
 - Jó, de miért keverjük magunkat bele, mikor igazából a két osztrákot akarjuk összeugrasztani? Linzer nevét kéne odaírni.
 - Igazatok van, csak ő arra kért, hogy őt ne keverjem bele. De amiről az ember nem tud, az nem is tud fájni – egyezett bele Lottie – És mire megtudja, már késő lesz – jelent meg az arcán egy gúnyos mosoly.
 - Akkor ez megbeszélve, számíthatsz ránk – mondta Antonini.
 - Oké, csősztök, fiúk! – majd Lottie lelépett – Két dedós harmincas – gondolta magában – Úgy ugrottak rá, mint két idióta kamasz.
Náluk már csak a negyvenegy éves Totti volt dedósabb, de ő máshogy volt dedós. Lottie megkereste Mjöllbyt.
 - Lécci, add oda a 14-es szoba kulcsot!
 - Nem kell aggódnod, este kiengedtem!
 - Remélem is. Most el kell mennem, de este visszajövök hozzá.
 - Otthon lesz már és tudod.... – együtt laktak itt Leitgebbel.
 - Baszok én arra a hülyére! Na hello!
Elment, majd írt egy SMS-t Rosickynek: „Holnap küldjétek el neki egyszerre a felvételt és a szülinapi ajándékot!”
Majd elment Juannal találkozni. Este Mjöllby kiengedte Linzert, aki csalódott volt, hogy Lottie nem jött.
 - Hát marha jó, Lottie azt mondta, hogy hozza a kulcsot, erre.... – panaszkodott.
 - Jött is a kulcsért, de azt mondtam neki, hogy este kiengedlek. Üzeni, hogy este otthon meglátogat téged! – Linzernek felcsillant a szeme.
 - Akkor kérlek hívd el Leitgebet, hogy ne tudjon veszekedni!
 - Rendben. Elhívom, hogy nyugodtan tudj beszélgetni Lottie-val és szerelmeskedni! – igazából esze ágában sem volt, azt akarta, hogy veszekedjenek. Hazament, Leitgeb már otthon volt.
 - Szia! – köszönt neki Leitgeb, de Linzer nem köszönt vissza, ezért a stájer felhúzta magát.
 - Ezt tanították neked a szüleid? Hogy ne köszönj vissza! – emelte fel a hangját.
 - Szia! – mondta ingerülten, majd elvonult.
 - Meg lehetsz sértődve, oké. De majd felnyílik a szemed és a bocsánatomért fogsz könyörögni – gondolta magában, kissé nagy volt az egója ezen a téren. Linzer várta Lottie-t, de előtte azt, hogy Leitgeb menjen el. Végül megkérdezte.
 - Mikor mész el? – Leitgeb ideges lett, mert ő nem tervezett elmenni és senki se hívta el.
 - Miért akarod, hogy elmenjek? Hogy ide hívd azt a cafkát? – emelte fel a hangját.
 - Mjöllby azt mondta, hogy elhív sörözni. Azért kérdeztem – Leitgeb nem hitte el.
 - Másnak add ezt be! Akkor már szólt volna! Nem megyek sehová és te sem! És nem is jön ide senki! Megértetted? – kiabálta el magát Leitgeb. Linzer lehajtotta a fejét, inkább nem mondott semmit.
 - És most elmész aludni! – jelentette ki Leitgeb.
 - Menj el te! Mi közöd hozzá, mit csinálok? Nem vagyok kisbaba, hogy ilyenkor aludjak!
 - Mindegy mit csinálsz, de nem mehetsz el!
 - Megyek nézni a Graz maratont! – majd becsapta maga mögött az ajtót, Leitgeb a fejét rázta. Linzer fejére húzta a takarót és majd szét vetette a düh. Este nyolc körül csörgött a telefonja, Lottie volt az.
 - Kiengedtek? – kérdezte a lány.
 - Ki!
 - Odamegyek akkor hozzád.
 - Ne gyere, mert Leitgeb be van kattanva. Mjöllby azt mondta, elhívja, de látod, hogy hazudott!
 - Akkor is odamegyek, ezt nem fogjuk hagyni – jelentette ki Lottie.
 - Inkább ne, mert veszekedni fog. Holnap találkozunk!
Lottie akkor is odaakart menni.
 - Veszekedjen csak! Nem tarthat bezárva!
Nem sokára indult is, felhívta Linzert egy bokor mögül.
 - Gyere ki és engedj be a kapun!
 - Azt hiszed, van kulcsom? Nála van az összes!
 - Hazudd azt, hogy a postás az! Vagy inkább, hogy rendeltél egy pizzát és szeretnéd átvenni – mondta Lottie.
 - Nem jó! Úgyis ő fog kimenni érte. Nem tudod átmászni a kerítést? És akkor beengedlek az ablakomon! – mondta Linzer.
 - Nem jó az. Jut eszembe, meg fog minket hallani, neked kell kijönnöd!
 - Megpróbálok. Várj meg akkor!
Aztán Leitgeb benyitott.
 - Tudtam amúgy, hogy nem nézed! Duzzogjál csak! – majd kiment. Linzer ekkor kimászott az ablakon, majd átmászta a kerítést és megszökött Lottie-val, úgy, hogy Leitgeb ebből semmit sem vett észre.
 - Hová menjünk? – kérdezte Linzer.
 - Arra gondoltam, elmehetnénk bulizni, aztán hotelban aludnánk, Louis fizeti.
 - Ahogy akarod.
A legvadabb buliba mentek, ahová természetesen Lottie akart menni, Linzernek nem sok kedve volt hozzá, de a lány kedvében akart járni. Hangos zene szólt és ömlött a cigifüst.
 - Nem mehetnénk máshová? – kérdezte Linzer.
 - Lécci, olyan jó itt!
 - Ahogy akarod.
Közben Rosicky és Antonini azt tervezték, hogy csinálnak egy kamu facebookot Linzer nevében és azon küldik el Leitgebnek a hangfelvételt. Antonini csinálta meg és ezt írta Leitgebnek: „A régi facebookomat valaki feltörte, ezért újat csináltam, lécci jelölj vissza” Bejelölte a többieket is, hogy ne legyen feltűnő, de nekik nem írt semmit.
Leitgeb elkészült a vacsorával, és szólt Linzernek, hogy jöjjön, bár érezte, hogy nem akar majd vele enni.
 - Kész a vacsora! – érezte, hogy a szobában hideg van, s akkor látta, hogy az ablak nyitva és Linzer sehol sincs. Elöntötte a méreg, mert ez azt jelentette, hogy megszökött Lottie-val.
 - Ezt nem tudom elhinni, bassza meg! – bosszankodott magával – Hogyan védjem meg, ha nem fogad szót?
Juan is ott bulizott a nagyszájú haverjaival, ahol Lottie-ék voltak, azonban nem tudtak egymásról, de észrevették egymást.
 - Ott van Juan, az egyik haverom – mondta Lottie – Menjünk oda hozzájuk!
Oda is mentek.
 - Hello! – köszönt Juannak.
 - Sziasztok! Mi járatban vagytok itt? – kérdezte Juan.
 - Csak betértünk bulizni! – felelte Lottie – Kimegyek a mosdóba, elkenődött szerintem a szemfestékem! – ment is. Szegény Linzerke ott maradt egyedül Juannal és a haverjaival.
 - Te vagy az a kis Linzer gyerek? – nézett rá Juan, kissé lenéző volt.
 - Van nevem! – válaszolt vissza ingerülten Linzer.
 - Na és mi, kisfiú? – tiszta lenéző volt és gúnyos, a haverjai meg csak röhögtek.
 - Nem tudsz normálisan beszélni? – akadt ki Linzer, ekkor Lottie visszajött, Linzer azt akarta, hogy menjenek innen.
 - Mennünk kell, Lottie! Sziasztok!
 - Csak nem szólt anyuci, hogy haza kell menned? – gúnyolódott tovább Juan. Linzer nem válaszolt, Lottie meg gondolta, hogy történt valami kettőjük között, és izgult, hogy Juan nem-e mondta el neki az igazat a tervről.
 - Valami baj történt? – kérdezte a lány.
 - Nem, csak nem akarok ezzel a felfújt hólyaggal beszélgetni! – mondta bosszúsan Linzer.
 - Hát jó. Maradjunk, vagy mit csináljunk? – kérdezte Lottie. Most, hogy Juan itt van, nem volt nagy kedve itt maradni.
 - Menjünk innen!
 - Rendben. De hová akarsz menni?
 - Nem tudom, te döntsd el, de ne ilyen helyre.
 - Rendben, akkor menjünk a hotelbe – meztelen képeket akart róla.
Odamentek, bejelentkeztek, aztán Lottie lement telefonálni, egy nagy darab szakállas fickó tartózkodott rajta kívül, aki folyamatosan nézte a lányt. Fel is tűnt neki, s ijesztő volt számára, ezért arrébb vonult. Mikor befejezte a telefonálást, a fickó megállította őt.
 - Csak nem félsz tőlem? – kérdezte lágy hangon, tudta, hogy kissé vad a kinézete. Jó nagy darab volt, sok tetoválás, hosszú haj és nagy szakáll. Inkább háj volt rajta, mint izom.
 - Nem, miért gondolod ezt? – mondta magabiztosan Lottie, nem értette, mit akarhat tőle egy ilyen fickó.
 - Azt hittem, mert úgy menekültél előlem. Meghívlak egy kávéra – ajánlotta fel a fickó.
 - Én nem kávézom ilyen későn.
 - Ihatunk teát is, vagy amit akarsz!
 - Fent vár rám a barátom, bocs! – válaszolta Lottie.
 - Az a kis szöszi? Ugyan már, hozzád nem az ilyen kisfiúk illenek, neked férfi kell – mondta magabiztosan a fickó.
 - Kissé nagy az egod, nem gondolod?
 - Mert tudok csajozni? Azért mondod?
 - Nem így kell csajozni, te igen hülye! De holnap találkozhatunk, ha akarod – telefonszámot cseréltek.
 - Nem foglak elfelejteni, bébi! Amúgy Bray Wyatt vagyok – mutatkozott be.
 - Lottie Tomlinson.
 - Brit vagy? – kérdezte a férfi.
 - Igen. Te meg amerikai, ugye?
 - Pontosan.
 - Akkor holnap találkozunk, jó éjszakát!
Lottie ment is vissza Linzerhez. Leitgeb megnézte az üzeneteket, akkor látta, hogy Linzer bejelölte egy másik profillal, majd elolvasta, amit írt, ekkor visszajelölt neki, aztán visszaírt: „Azonnal gyere haza, mert baj lesz! Hogy képzeled, hogy csak úgy megszöksz?”
 - Visszaírt! – örvendezett Antonini, elolvasták együtt, majd hatalmasat felröhögtek, még a szomszéd is hallotta.
Leitgeb felhívta Linzert, meg is csörrent, Lottie felugrott ijedtében, tudta, hogy nem az övé.
 - Fogadjunk, hogy az az idióta grazi fos gyerek hívogat! Ne vedd fel!
 - Muszáj, de megmondom neki, hogy csak reggel megyek – végül felvette, Leitgeb üvöltözni kezdett, ezért Linzer kihangosította, és halkan szakadtak Lottie-val.
 - Gyere haza azonnal, mert bejelentem a rendőrségen és ők megtalálnak! Ha nem érsz haza tizenegyig, akkor megteszem és vedd komolyan!
 - Jólvan, megyek már! – rázta le Linzer Leitgebet.
 - Ajánlom is! – majd letette, utána röhögésben törtek ki Lottie-val.
 - Jól megmondtad ennek az idiótának – mondta Lottie.
 - Balhét fog csapni, ha nem megyek. Sajnálom, de ezt el kell halasztanunk – mondta elkenődve Linzer, ez Lottie-nak nem teszett.
 - Ezért csinálja, mert érezteted vele, hogy uralkodhat felette! Ne hagyd magad, csak elakar nyomni! Látja, hogy hagyod magad és ezen élvezkedik, hogy te szenvedsz! – emelte fel a hangját Lottie. Linzer ekkor elgondolkodott és ő maga is tudta, hogy igaza van Lottie-nak, ezért gyorsan meggondolta magát.
 - Igazad van! Hívja csak a rendőrséget!
 - Ez a beszéd! – Lottie levette a felsőjét, csak a melltartót hagyta magán és a nadrágot, várta, hogy Linzer is kezdjen el vetkőzni. Igazából nem akart lefeküdni vele, de valahogy meztelen képeket kell csinálnia róla és meg is volt a terve, hogyan halasza el a szexet.
 - Te nem vetkőzöl? – kérdezte a lány.
 - Lesz rá idő? – kérdezte félénken Linzer.
 - Persze. Ki nem szarja le Leitgebet, emiatt ne görcsölj!
 - Igazad van! – levette ő is a felsőjét.
 - Mit szólnál, ha csinálnánk képeket teljesen meztelenül? – ajánlotta fel Lottie, azonban Linzer erről hallani sem akart.
 - Nem, azt nem szeretném – tiltakozott.
 - De miért? Rólam is lesz.
 - Akkor sem. Félek, hogy felrakod a netre, vagy mutogatod másoknak – mondta félve Linzer.
 - Ennyire nem bízol meg bennem? – kérdezte kételkedve Lottie.
 - Nem erről van szó, de sosem lehet tudni, meg én nem szeretek meztelenül fényképezkedni. Meg mi van, ha illetéktelenek kezébe kerülnek? Sosem lehet tudni – ez most nem jött össze Lottie-nak, majd máskor, most nem akarta erőltetni, de lefeküdni se akart vele, most végre kell hajtania a tervet.
 - Elmegyek pisilni, majd folytathatjuk.
 - Rendben.
Ment is, nem kellett neki, de azért pisilt, majd kiment és ezt mondta.
 - Baj van! – mondta megjátszva, Linzer értetlenül nézett rá, s kissé meg is ijedt.
 - Mi? Ugye nem komoly? – kérdezte aggódva.
 - Nem, semmiség, csak nem tudjuk folytatni, mert megjött. Későbbre vártam – hazudta, majd kivett a táskájából egy tampont, majd bement a fürdőbe megint. Várt egy kicsit, csinált egy kamu WC lehúzást, majd kiment.
 - Kár! Akkor majd máskor! – mondta Linzer, nagyon sajnálta, hogy el kell halasztani – Akkor tényleg jobb, ha hazamegyek!
 - Igen, így már nem sok értelme van itt aludni – mondta Lottie, örült is neki, hogy nem kell vele aludnia. Felöltöztek, majd Linzer elment, Lottie meg ott maradt és felhívta Bray-t, aki nagyon örült neki.
 - Meggondoltad magad, bébi? Dobtad a kisfiút, vagy ő dobott téged? – kérdezte a férfi.
 - Egyik sem. Rosszul érezte magát, ezért hazament. Feleslegesen fizettem ki a szobát, és, hogy ne vesszen a pénz, azt akarom, hogy te aludj velem – mondta Lottie, Bray-nek felcsillant a szeme és már rohant is, Lottie beengedte. Elkezdtek vetkőzni és lefeküdtek egymással és a lány nem is bánta meg, hogy Linzer helyett Bray-t választotta. Linzer remegve ment haza, tudta, hogy Leitgeb üvöltözni fog vele és vad lesz, s nem is tévedett.
 - Nem megmondtam neked, hogy nem mehetsz el? Te csak azért is elmentél! – emelte fel a hangját.
 - Nem szólhatsz bele az életembe! – lázadt fel, s Leitgebnek ez egyáltalán nem tetszett, mert eddig nem csinálta ezt.
 - A nők elveszik az eszed!
 - Akkor most azt akarod, hogy örökre egyedül maradjak, vagy legyek buzi?
 - Egyik sem. Hozzád egy normális lány illene, nem ez a Barbie baba Lottie! És egyik Tomlinson lány sem, ne is vess szemet a másikra!
 - Engem csak egy lány érdekel, és az Lottie, és te nem tilthatod meg!
 - Oké. De sírni fogsz! Én megmondtam! Reggel beszélünk!
 - Mindig csak a rosszakat mondod!
Elmentek aludni. Másnap reggel mentek a klubba, Rosicky és Antonini most akarták elküldeni a hanganyagot, mert már a Graz posztert is megcsináltatták és az üzenetet is megírták: „Előre is Boldog Születésnapot kívánok neked, barátom! És ne haragudj a tegnapiért, amiért leléptem Lottie-val és, hogy veszekedtem veled. Itt van egy nagy posztert a szerelmedről, mert tudom, hogy szeretnél vele szeretkezni. Nyugodtan kiverheted rá, nem mondom el senkinek. Hisz ez az egyetlen öröm az életedben, már a feleségeddel sem megy neked, csak Grazzal, az imádott városoddal. Leszek az esküvői tanúd, de előbb válj el a feleségedtől! Ja és a stájerek a legjobbak, Ausztria legszebb tartománya, igazad volt, kár, hogy eddig nem sikerült észre vennem, de felnyitottad a szemem. Én is ott akarok élni és leginkább Grazban én is. Vérbeli stájer akarok lenni, megtanítasz rá, hogyan legyek? Csak tőled tanulhatok
                                                                                                                     Xaver”
Szét röhögték magukat, előbb elküldték Lottie-nak, aki megadta a jelet, hogy nyugodtan ráírhatják. Begépelték és kinyomtatták, mert a kézírással lebukhatnak. Betették a cuccai közé, majd elküldték neki a hangfelvételt.
 - Legyél készenlétben! Ez állati lesz – mondta Antonini Rosickynek.
 - Őket fogom egész nap figyelni.
Odamentek Lottie-hoz.
 - Elküldtük. Alig várjuk, hogy észrevegye, aztán veszekedjen vele! – röhögtek mindhárman. Leitgeb előbb a hangfelvételt hallgatta meg, elöntötte a méreg, meg is kereste Linzert.
 - Beszédem van veled! – mondta ingerülten, szegény Linzerke már előre tudta, hogy valami rossz dologról van szó, ezért inkább nem akarta meghallgatni.
 - Nem érek most rá! – Leitgeb viszont nem tűrte ezt.
 - Nem érdekel! Végig hallgatsz! – kiabálta, miközben erősen megszorította a karját.
 - Engedj már el! Ez fáj! – mondta Linzer, Leitgeb végül elengedte.
 - Te elárultál engem!
 - Miről beszélsz?
 - Ne mondd, hogy nem tudod, te magad küldted el! De fura, mert olyan, mintha Lottie vette volna fel, az ő hangja hangosabb, nála lehetett a telefon.
 - Nem tudom, hogy miről beszélsz! – mondta Linzer, tényleg nem tudta miről van szó, de Leitgeb begurult, fellökte Linzert, olyan erősen, hogy a földön kötött ki. Erre is ideges lett.
 - Ne játszd itt a nagy elesést! Nem löktem ekkorát!
 - De mondd már el, mert nem tudom. Milyen felvétel?
 - Ne szórakozz itt velem! Lottie-val beszélgetsz rólam, hogy ilyen meg olyan szar stájer vagyok és, hogy az milyen szar, csak nem akarsz megbántani, de közben utálod az egészet!
 - Ez nem igaz! – tiltakozott Linzer – Csak ideges voltam rád, amiért bezártál. De nem tudtam, hogy felvette!
 - Hogy mersz kibeszélni engem? Azt hittem, a barátom vagy!
 - Te nem vagy inkább a barátom, te a főnököm akarsz lenni, nem a barátom!
 - Oké, majd megnézheted magad, amiért ilyeneket mondasz rólam annak a picsának! Elveszi teljesen a fejedet, de úgyis megbánod majd, mekkora hülyeséget csináltál! Itt is hagylak, nem foglalkozom veled tovább! – majd elviharzott, Linzer utána ment, hogy magyarázkodjon.
 - Én nem úgy gondoltam….!
 - Nem érdekel! Előbb kellett volna gondolkodnod! – végleg otthagyta, már nem ment utána. Sírógörcs támadt rá, de próbálta elfojtani, inkább megkereste Lottiet.
 - Miért vetted fel a beszélgetésünket és küldted el a grazi fos gyereknek?
 - De hát én nem küldtem el semmit! – tagadta le Lottie, végül is igazat mondott, mert Leitgebnek már nem ő küldte el, de az ő irányításával jutott el hozzá.
 - De felvetted! Azt már nem tagadhatod! És hogy jutottál be a facebookomba? Mert valaki elküldte neki a nevemben!
 - Mondom, hogy nem küldtem el senkinek. Nem tagadom, hogy felvettem, de a fene se tudja, hogy jutott hozzá az illető, aki elküldte neki a nevedben. Meg biztos feltörte a profilodat.
 - Még jó, hogy nem csináltam meztelen képeket veled! Nem biztonságos a telefonod, bárki hozzájuthat a tartalomhoz.
 - Hát nincs rajta pin kód meg képernyőkód, az tény! – igazából volt rajta, de Linzer elhitte – Meg egyáltalán minek vetted fel, ezt nem értem!
 - Csak úgy tetszett, mikor szidtad, mert végre rájöttél, milyen hülye. De nem akartam a tudtára adni!
 - Úgyis kiderítem, ki volt az!
 - Ugye hiszel nekem? – kérdezte félve Lottie.
 - Hát nem tudom, még gondolkodom rajta! – majd otthagyta. Elment a Nesta sarkába sírni, nem tudta, hogy ott a Nesta szokott lenni. Igazából senki nem tudta, hol van a sarka, csak annyit tudtak, hogy van. Később olvasni akarta a halas könyveit, ment is a sarkához és meglátta ott Linzert sírni, meg is lepődött meg azon is, hogyan tudott rátalálni, mert elég eldugott helyen van.
 - Hát te? – szólította meg.
 - Menj innen!
 - Mi a baj? Lottie bántott? Beszélek vele!
 - Ne avatkozz bele! Nem ő bántott!
 - Csak segíteni akarok! – térdelt le hozzá Nesta.
 - Nem kell, menj már innen!
 - De nem bánhatnak így veled? Ki volt és mit tett?
 - Menj már innen! Nem érdekelsz! Miért kell mindent tudnod?
 - Jó, akkor ne mondd el! Maradhatsz, de ez az én sarkom amúgy. Most elmegyek!
Megkereste Lottie-t, mert azt gondolta, ő bántotta meg.
 - Miért sír Linzer? – kérdezte Nesta.
 - Sír? – csodálkozott rá Lottie.
 - Igen és biztos, hogy miattad. Mit csináltál?
 - Nem is tudtam, hogy sír, nem is beszéltünk most – válaszolta a lány – De előbb veszekedett Leitgebbel, hallottam, hogy kiabálnak egymással – igazából nem hallotta és ideges is volt, hogy lemaradt, mert a két tökfej nem szólt neki.
 - Akkor ő volt, megyek és beszélek vele!
Lottie leszidta Antoniniéket.
 - Összevesztek, ti meg nem szóltatok!
 - Mi se hallottuk, egész végig arra vártunk, és csak Leitgeb van meg, de Linzer nincs vele!
 - Idióták vagytok! Erről lemaradtunk most.
 - De a posztert nem vette észre, ott van a cuccai között, ahol hagytuk – mondta Rosicky.
 - Akkor maradjatok a cuccai mellett és szóljatok, amikor jön, mert akkor rohanok is ide! – mondta Lottie – Egyébként Linzer felelősségre vont, hogy miért vettem fel a beszélgetést, persze, mindent tagadtam. Majd azt kell mondanotok, hogy elloptátok a telefonomat és feltörtétek Linzer facebookját.
 - Oké, majd mondjuk. De nem törtük fel, hanem újat csináltunk az ő nevével és elhitettük a grazi fos gyerekkel, hogy új facebookot csinált, mert a régit feltörték neki.
Nesta megkereste Leitgebet.
 - Linzer miért sír?
 - Nem tudtam, hogy sír, de előbb összevesztünk, mert elárult engem. Megmutatom a felvételt, ahol Lottie-val kibeszél engem és az a kis picsa vette fel, mert nála volt a telefon – válaszolta Leitgeb, majd megmutatta Nestának a felvételt.
 - Persze, mert bezártad, meg nem olyan nagy dolog, hogy nem tetszik neki Graz. Ezzel árult volna el?
 - Hallgasd tovább – eljutott oda, amikor azt beszélik, hogy nem áll fel neki. Nesta a fejét rázta.
 - Látod, hogy nem egy ártatlan angyalka? Úgy állította be magát?
 - Nem akart velem beszélni.
 - Mit szólsz, hogy két taknyos húsz éves ilyeneket mond rólam és a feleségemről?
 - Felháborító. Lottie a főbűnös!
 - Ezért nem engedtem, hogy járjon vele, de látod, hogy milyen! – mondta Leitgeb.
 - Meg is értelek, én se engedném. De ki vagyok én, hogy megmondjam neki? Őszintén szólva, neked sincs hozzá jogod!
Megkeresték Louist mindketten.
 - Állítsd le a húgodat, ellenem uszítja Linzert!
 - Mert, mit csinált? – elmeséltek mindent, Louis telibe szarta ezt.
 - Olyanok vagytok, mint az ovisok! Nem érdekel ez engem, azt csinálnak, amit akarnak! – faképnél hagyta őket, majd nagyképűen rágyújtott egy cigire.
 - Nem mentünk ezzel semmire – panaszkodott Leitgeb – Megyek inni, mindjárt jövök.
Ment is a cuccok felé, Rosicky és Antonini készenlétben volt, szóltak Lottie-nak, hogy jöjjön. Leitgeb észrevette a posztert.
 - Hát ez meg mi? – kinyitotta, Graz jelképe volt a nagy poszteren, az óratorony, nem értette, de érezte, hogy valaki gúnyolódni akar rajta. Linzerre és Lottie-ra tippelt, meg is nézte az üzenetet, majd elöntötte a méreg, majd rohant kifele és megmutatta Nestának. Ők hárman meg a háttérben szétröhögték magukat.
 - Tessék! Alá is írta! – akadt ki Leitgeb.
 - Nem lehet, hogy Lottie írja a nevében? – kérdezte Nesta.
 - Együtt csinálták! Hol van az a kis hülye? Megleckéztetem! – kiabálta Leitgeb.
 - Nem tudom – hazudta Nesta, nem akarta, hogy bántsa, neki olyan érzése volt, hogy Lottie egyedül, vagy a barátaival csinálja ezt és Linzer nem tud róla. Azonban úgy volt vele, hogy Linzertől sem volt szép az a beszélgetés. Linzer addig letörölte a könnyeit és elhagyta Nesta sarkát, beszélni akart Leitgebbel, bocsánatot akart kérni, mert kezdett kételkedni Lottie-ban.
 - Beszélhetünk? – ment oda félénken hozzá.
 - Nekem is beszédem van veled és én mondom el előbb! Gyere! – mondta normális hangnemben, ezért Linzer reménykedett, hogy bocsánatot akar ő is kérni. Elvonultak az egyik szobába, és minden szó nélkül Leitgeb lekevert neki egy hatalmas pofont.
 - Te velem nem fogsz szórakozni! Megértetted? Oké, hogy elküldöd ezt a posztert, de amit írtál hozzá, az felháborító!
 - Én nem küldtem ilyet neked! Lottie akarta! – sírta el magát Linzer.
 - Akkor ő volt és a te nevedet írta oda, de téged semmi sem ment fel, mert te tudtál róla, a cinkosa voltál! – kiabálta Leitgeb.
 - Bocsánatot akartam kérni, ideges voltam rád, amiért bezártál!
 - Nem érdekel, én már nem foglalkozom veled többet! Csinálj, amit akarsz! Ja és soha a büdös életben nem leszel vérbeli stájer, annak születni kell! Ha odaköltözöl, se leszel az! Ez volt az utolsó szavam hozzád és el fogsz költözni már ma a házamból! – Linzer csak sírt, nem szólt vissza semmit, Leitgeb meg otthagyta. Kicsit később, mikor már valamennyire megnyugodott, elment sétálni a parkba. Meglátta Lottie-t és Juant szenvedélyesen csókolózni és a férfi folyamatosan fogdosta a lányt. Hirtelen ledöbbent, de már tudta, hogy át lett verve és meg lett alázva. Nagyon fájt neki, hogy emiatt elvesztette a legjobb barátját. Közelebb ment kicsit, hogy hallja a beszélgetésüket.
 - Tegnap a buli után hová mentetek? – kérdezte Juan.
 - Egy hotelba, de ne aggódj, csak meztelen képeket akartam róla, hogy lejárassam és azt hazudtam utána neki, hogy megjött, ezért nem tudunk lefeküdni – válaszolta Lottie.
 - Hogy vág az eszed! Ez nagyon jó. És bedőlt a kicsike?
 - Hát persze, haza is ment. Egyedül aludtam a hotelban – azt már nem mondta, hogy megcsalta valaki mással.
 - Megmutatod a meztelen képeket?
 - Nem engedte, hogy csináljak róla, de majd úgyis ráveszem! – az viszont fel se tűnt nekik, hogy ott hallgatózik a háttérben, de nem bírta tovább, elszaladt zokogva és öngyilkos akart lenni, csak azt nem tudta, hogyan csinálja. Gyors és fájdalommentes halált akart, tehát, hogy leugorjon valahonnan, hogy felakassza magát, illetve, hogy a vonat alá ugorjon, az kizárva. Az altató segíthet csak rajta, de neki nincs olyan és nem tud szerezni, csak, ha orvoshoz megy és felíratja, de azt most nem lehetett. Louis látta, ahogy sírva jön vissza a klubba és elvonult egy szobába, utána is ment.
 - Mi történt?
 - Muszáj mindenkinek utánam jönnie? – akadt ki – Megakarok halni és kész!
 - Tudok segíteni ebben – eszébe jutott erről egy jó terv, de csak akkor valósulhat meg, ha komolyan is gondolja és nem csak mérgében mondja. Linzernek viszont felcsillant a szeme.
 - Milyen módszereket tudsz? – kérdezte, Louis is megörült ennek, mert akkor ezek szerint komolyan gondolja.
 - Sok módszer van, de ha nem akarod, hogy feldarabolva, vagy véresen lássanak, akkor felejtsd el a vonatot, az érfelvágást és társait.
 - Az altatóra gondoltam. Jó sokat veszek be és többé fel nem kelek.
 - Na, akkor egyre gondoltunk! Nekem van altatóm, ami inkább nyugtató, de az is hatásos lehet! – idegbeteg volt, azért kellett szednie.
 - Oda tudod adni?
 - Miért tenném? Miért akarnám, hogy megöld magad? – igazából azt akarta, és oda is akarta adni.
 - Nem is akarsz te segíteni, inkább menj innen, szerzek magamnak!
 - Dehogynem, inkább hallgass végig! Én mindig segítek az öngyilkosjelölt fiatalokon, mert én tudom, mit élnek át, én is ilyen voltam. Csak engem bezártak a pszichiátriára, ott csak még jobban szenvedtem. Én ezt akarom megelőzni, hogy odakerülj. Ha az a grazi fos gyerek tudomást vesz róla, tuti bezárat és akkor baszhatod az egészet, gyógyszerekkel fognak tömnek, magadnál sem leszel, ez nem élet! És úgy vallom, hogy aki meg akar halni, annak meg kell adni a lehetőséget, hogy megölje magát. De akkor jól meg kell gondolnod, mert onnan már nem lesz visszaút!
 - Akkor odaadod?
 - Igen, addig gondolkodj rajta! – ment is, de ő inkább mérget adna neki, hogy biztosan meghaljon, de azt most nem tudott szerezni, viszont drogot igen, ami gyorsan kicsinálja az embert, ha sokat fogyaszt belőle. De a halálért viszont meg kell szenvedni, mert az lassú és körülményes ennél a drognál. Elment a díleréhez, hogy ilyet vegyen, majd visszament, otthon kivette a nyugtatókat az üvegéből, majd betette a helyére a drogokat. Csinált egy kis felfordulást, hogy azt mondhassa, hogy ellopta és ne jöjjenek rá, hogy ő adta oda neki. Visszament.
 - Ez elég sokáig tartott! – háborodott fel Linzer.
 - Örülj neki, hogy egyáltalán megkapod, más nem adná oda, hanem diliházba dugna és hallgathatnád a szánalmas dumákat, hogy előtted az élet, lesz még jobb meg társait!
 - Rendben, köszönöm! Mennyit kell bevenni?
 - Vagy tízet, hogy biztosra menj, de ha tudsz, akkor még többet, hogy garantáltan meghalj! Akkor minden jót, örülök, hogy éltél, de annak nem, hogy így döntöttél. – tiszta közömbösnek tűnt, de igazából örült neki – Megkérdezhetem, hogy mi történt?
Elmesélte, hogy Lottie becsapta és, hogy Leitgeb sem akar már vele beszélni.
 - Megértelek, hogy nem akarsz ezek után élni, engem is megviselne. Ezek után már semmi sem lesz a régi, csak szenvednél!
 - Igen. Tényleg nem érdemes élnem! De mi van, ha a barátságunkat helyre tudnám hozni? De Lottie akkor sem fog szeretni!
 - Nem lesz már a régi, hidd el! Na, hagylak! Szia!
Louis elment, Linzer akart még egy búcsúlevelet írni Lottie-nak és Leitgebnek, ezeket írta:
„Megtudtam, hogy csak szórakoztál velem és azzal a Juannal jársz. Vele együtt röhögtél ki és azért akartál meztelen képeket, hogy megalázhass. Hazudtál is, hogy megjött, hogy ne kelljen velem lenned. Nem tudom, mi volt ezzel a célod, de nem vagyok a játékszered. Tiszta szívből szerettelek és talán még most is, és még a halálom után is, de nem tudom feldolgozni, hogy neked csak ennyit jelentettem, hogy csak szórakoztál velem és megaláztál. Kihasználtad, hogy ennyire szeretlek, ezért hajlamos voltam mindent elhinni neked és megbízni benned. De nem bocsátom meg akkor sem ezt soha. Persze, az lenne a helyes, ha a halálos ágyamon megbocsátanék mindent mindenkinek, de ez valahogy nem megy. Igaza volt Leitgebnek, ő csak jót akart nekem, de miattad elvesztettem őt is, az ő barátságát. Ezért nem érdemes élnem, nem tudnék nélküled és azzal a tudattal, hogy sosem lehetsz majd az enyém. Hogy azt nézni, hogy más fiúkkal vagy, nem bírnám ki. Minden jót, érezd jól magad Juannal, menj hozzá feleségül, szüljék majd neki gyerekeket, addigra már úgy is elfelejted örökre, hogy valaha éltem és szerettelek, de te nem viszonoztad. Nem számítottam neked semmit, játszottál velem és emiatt úgy döntöttem, hogy megölöm magam! Ég veled!
                                                                                                                     Xaver”

Majd Leitgebnek ezt írta:

„Bocsánatot szeretnék kérni tőled, mielőtt örökre elmegyek. Tudj róla, hogy te voltál a legjobb barátom, mindig számíthattam rád, de mindent elrontottam. Jót akartál csak, de nem hallgattam rád. Lottie becsapott, csak szórakozott és játszott velem, én hülye meg bedőltem neki. Meg tudsz bocsátani? Meg én nem akartam azokat mondani, csak nagyon ideges voltam rád és Lottie kihasználta ezt, hogy egymásnak ugorjunk. Ez lehetett a célja. Nem utálom Stájerországot és Grazot sem, belém beszélte, hogy az szar és csak amiatt lehetett, mert haragudtam akkor rád. Hiányozni fog a közös Graz maraton nézés, gondolj majd rám, mikor nézed, de már egyedül. Mindig is a barátod voltam, ne érezd, kérlek árulásnak. Igazad volt, elvette az eszemet a szerelem, amit Lottie iránt érzek még mindig. Mert hiába vágott át, én akkor is szeretem, de sosem lehet az enyém, ezért úgy gondolom, nem érdemes élnem. De nem is tudnék, csak szenvednék életem hátralévő részében, nagyon fájna az is, ha férjhez menne valaki máshoz és családot alapítana vele. Én ezt nem várom meg, nem bírnám ki. De a mi kapcsolatunk is megromlott, hiába békülnénk ki, nem lenne már régi a barátságunk, ezt sem bírom ki. Ezért megölöm magam és mire ez a levél a kezedbe kerül, már lehet, nem fogok élni. Még arra kérlek, hogy mondd el a családomnak és otthon temessetek el!
                                                                                                                     Xaver”

Becsempészte mindkettőjükhöz, majd keresett egy olyan helyet, ahol senki sem tud rátalálni, azonban mire észbe kapnak, azért a holttest legyen meg. Elvonult az egyik szobába, nem igazán volt jobb ötlete, csak nem találnak rá addig, csak akkor, amikor késő. Hozott egy üveg vizet, majd bevett egyszerre két tablettát is. Szegény, azt hitte, hogy nyugtató, holott egy nagyon veszélyes drog, ezért tíz percen belül meg is lett a hatása, elkezdett hallucinálni. Leitgeb viszonylag hamar rátalált a levélre, kétségbe is esett, elmondta a többieknek is, majd keresni kezdték őt. Szegény Linzer hallucinált összevissza, egy nagy zombi jelent meg előtte, akiben Louis is látta és az ő hangján szólalt meg.
 - Vegyél még be, hogy biztosan meghalj, mert így csak pár óra lesz a hatása aztán rendbe jössz! – hallgatott az utasításra, nyúlt is az üveg és a víz után és bevett még egyet – Még hármat! Majd utána egyszerre ötöt, ha még győzöd! – mondta neki a zombi, akit odahallucinált. Bevett még hármat, aminek azonnali hatása lett, már azt sem tudta hol van. Egy nagy fehér szobába képzelt magát, ami forgott körbe-körbe, ezért nem tudott megállni a lábán. Kiment a szobából, de még azt se vette észre. Kívülálló csak annyit láthatott volna, hogy szédeleg összevissza és mindennek nekimegy, de még nem találtak rá. Louis volt az, aki legelőször észrevette, de ő meg is kereste. Távolról látta mi történik, odament hozzá.
 - Jól vagy? – kérdezte.
 - Be kell vennem még ötöt! – nyőgte, azt sem tudta, hogy most honnan jött a hang, pedig ott volt mellette Louis.
 - Hát akkor vedd be! – kivette a kezéből az üveget, hogy segítsen neki, tett a tenyerébe öt szemet, Linzer meg bevette, de a száját nem találta meg az üveggel, hogy le tudja nyelni a vízzel, Louis ezért segített neki.
 - Nyeld csak le! – majd otthagyta, nehogy valaki észrevegye, elbújt és messziről nézte, mi történik. Miután bevett ötöt, nagyon rosszul lett, elkezdett hányni sugárban, Leitgeb rátalált, ezért Louis nagyon ideges lett.
 - A francba! De már késő úgyis, mire kórházba jut vele, meghal.
 - Mi a fene történt veled, édes Istenem! Mit vettél be?
 - Meg fogok halni!
Jött Mjöllby, Alekszandr és Nesta, mert Leitgeb nekik szólt, Nesta gyorsan kihívta a mentőket, Leitgeb meg elvette Linzertől az üveget és eltette. Mire kiértek a mentők, már eszméletlen volt, nem tudtak vele mit csinálni. Az üveget olvasták, hogy nyugtató, nem tudták, hogy Louis kicserélte.
 - Honnan szerezte? Nem is szed ilyeneket! – mondta kétségbeesetten Leitgeb.
 - Úgy tudom, hogy Louis ezt szedi – mondta Nesta, Leitgeb a fejét rázta.
 - Gondolod, hogy ő adta oda neki?
 - Vagy ellopta tőle. Nem tudhatjuk.
Ki is értek a mentők, Linzert elvitték, ők meg utánuk mentek a kórházba. Louis is követte őket titokban, megakarta tudni, hogy megmarad-e vagy nem, és izgult, hogy meghaljon, nehogy véletlenül beszélni tudjon, mert akkor bajba kerül. Lottie is észrevette a levelet, kétségbeesett, hogy miatta került ide és izgult, hogy komolyan gondolta-e, vagy csak zsarolni akarja. Kereste mindenhol.
 - Linzert nem láttátok? – szaladt oda Antoniniékhez.
 - Mi azt hallottuk, hogy egy halom nyugtatót vett be, rosszul lett és kórházba vitték! – válaszolta Antonini.
 - Erre vezetett a kis cselszövésed! – mondta szemrehányóan Rosicky.
 - Nehogy már ti hibáztassatok, ti is nyakig benne vagytok, csak mondom!
 - Akkor imádkozz, hogy sikerüljön megmenteni.

Közben a kórházban az életéért küzdöttek, kimosták a gyomrát, s mivel még időben voltak, a méreg nagy részét sikerült belőle kimosni, de még így is bekerült az intenzív osztályra és eszméletlen volt, csak gépen tudott lélegezni. Louis végül előjött, mert nem bírta tovább.
 - Te hogy kerülsz ide? A te gyógyszeredet vette be! – mondta szemrehányóan Leitgeb.
 - Hallottam, hogy rosszul lett, ezért megnéztem, mi a helyzet. A tablettáimat meg nem találom, valaki feltúrta a szobámat.
 - Ellophatta tőled, hogy megölhesse magát – sírta el magát Leitgeb – És részben miattam van, mert úgy beszéltem vele, nem hallgattam meg! De a másik bűnös a húgod! Ezt a levelet írta nekem! – mutatta meg Louisnak, aki elolvasta. Később odaért Lottie is könnyes szemekkel.
 - Mondjátok, hogy sikerült megmenteni! – mutatta fel a levelet.
 - Neked is írt? – kérdezte Leitgeb, Lottie bólogatott. Louisnak lelkiismeretfurdalása lett, de már nem volt visszaút. Kijött az orvos, megállt előttük.
 - Xaver Schlager hozzátartozói? – kérdezte.
 - Igen, mi vagyunk! – állt oda Leitgeb.
 - Nos, a fiú drogot fogyasztott, azért került ilyen állapotba. Ráadásul nagyon durván túladagolta. Az volt a szerencséje, hogy időben észrevették és bekerült. Ki tudtuk még mosni a gyomrát.
 - De az nem lehet! Ez volt a kezében! – nyújtotta oda az orvosnak Leitgeb, aki megnézte, kinyitotta és a tablettákat is szemügyre vette.
 - Úgy gondolom, hogy nem az van benne, ami ide van írva. Ennek a gyógyszernek fehér tablettája van, ez meg sárga, de megnézzük. Köszönöm! – elment, majd a többiek Louisra néztek.
 - Te drogot tartasz magadnál? – kérdezte felháborodva Nesta.
 - Igen, szoktam drogozni, de nektek semmi közötök hozzá! – háborodott fel Louis.
 - Marha jó! Ő meg azt vette el, amiben te drogot tartasz! – igazából kicserélte direkt.
 - Én honnan tudhattam volna, hogy valaki itt öngyilkos akar lenni és tőlem fogja ellopni? – akadt ki Louis.
 - Nyilván nem tudhattad – igazából ő bíztatta az öngyilkosságra és adta oda a tablettákat.
Eljött az este, mindenki hazament, Lottie megállás nélkül sírt, Louisban egy kis együttérzés sem volt, teljesen nyugodt tudott maradni látszólag, de belül marta az idegesség, mert bajba kerülhet a drog miatt, tudják, hogy övé az üveg. Főleg, hogy, ha Linzer nem hal meg, ha felkel, akkor elárulhatja, hogy Louis bíztatta öngyilkosságra és adta oda neki a tablettákat.
 - A francba, most mit csináljak? – idegeskedett magában Louis.
 - Miattam akart meghalni! – sírta Lottie – Honnan tudta meg?
 - Szóval csak szórakoztál vele? – kérdezett rá Fizzy, Lottie csak bólogatott könnyes szemekkel, ezért a barna hajú lány igen csak haragudott nővérére.
 - Hogy lehettél ilyen? Mire volt ez jó? – akadt ki Fizzy.
 - Csak azt akartam, hogy kiábránduljon belőlem, nem tudtam, hogy ennyire a szívére veszi!
 - Akkor is undorító húzás volt ez! Nem tudhatod, kiből mit vált ki az ilyen!
 - Most már mindegy! Be kell mennem hozzá! – felállt a helyéről, de Louis lefogta.
 - Nem mehetsz el! – ő akart bemenni, hogy megölje és nem akarta, hogy Lottie ott legyen, amikor végez vele.
 - Látnom kell! Engedj el! Az én hibámból fekszik ott!
 - Akkor együtt megyünk! – jelentette ki Louis.
 - Én is jövök! – határozta el magát Fizzy. Végül hárman mentek, még mindig nem volt magánál. Louis ideges volt, mert nem tudta, hogyan küldje haza a húgait, anélkül, hogy ő hazamenne. Mindenképpen meg kell valósítania a tervét, különben akár börtönbe is kerülhet, mert beköpheti. Itt viszont úgy kell megölnie, hogy ne lehessen észrevenni a külső behatásokat, ami majd a halálát okozza, úgy kell kinéznie a dolognak, hogy az egyik gép meghibásodott és az okozta a halálát, hogy annak leállt a működése.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)