Nem is ő lenne, már rég láttam ilyennek, és igazából sok lehetőség ebben a szezonban nem is volt. Ugyanis ősszel végig sérült volt és utána is egy ideig csere. Aztán márciustól két hónapon át nem voltak meccsen, csak múlt héten indultak be. Akkor győztek, nem volt semmi gond, most viszont kikaptak. De ez még nem minden, a szokásos ocsmány viselkedését mutatta most is. Illetve a kis röhejes dolgait, eltaknyolás, kicicáztatás meg társai.
Egyszerűen nem tudott labdába érni az elején, de ez se újdonság már, mert mióta Wolfsburgban játszik, nagyon nehezen megy neki aztán el is laposodik, mivel egy idő után megunja és alig cicáztatja ki magát. Most ez a meccs kicsit aktívabb volt részéről, mint a többi.
Nagy nehezen meglett az első labdaérintése, na de találjátok ki, mi lett belőle? Persze, hogy kirúgta a francba. A másodikat meg eladta. Meg se lepődünk már.
Meg volt a szándéka a kicicáztatásra, illetve rohangált a labda után összevissza. Ez se újdonság már. Ja és mondanom sem kell, de ezen a meccsen egyfolytában eltaknyolt, lehetetlen dolgokban is. Például képes volt abban is, hogy szaladt az ellenfél felé, akinél a labda volt, de simán elpasszolta, mire odaért, és erre eltaknyol ebben. Senki se ért hozzá.
Képtelen volt szerelni, labdát szerezni, de hát ezen meg se lepődünk, viszont van egy kis újdonság ebben. Az ellenfelet se tudta fellökni, illetve felrúgni. Ebbe is ő taknyolt el, az ellenfél meg röhögve ment tovább a labdával. Többször is kicselezték.
Mikor az ellenfél megszerezte a vezetést, onnantól kezdve idegroncs volt, főleg a második félidőben. Akkor már jobban igyekezett labdát szerezni, mivel még reménykedett, hogy ki tudnak legalább egyenlíteni, esetleg megfordítani, viszont a meccs vége felé, mikor az ellenfél berúgta a másodikat, minden reménye elszállt és még idegesebb lett.
A végén még vigasztalásra is szorult, de még ne menjünk ennyire előre. Az illető a salzburgi csapattársa volt, aki itt rámosolyog, hogy nincs semmi baj, ne búslakodj. Linzer szokásosan el van teljesen kenődve egy vesztes meccs után. De amúgy sem egy mosolygép a hétköznapokban sem.
A második félidőben összevissza pofázott meg pampogott, osztotta az észt. Itt már nagyon ocsmány módon viselkedett. Illetve egész meccs alatt megtapsolta, ha kiment a labda vagy, ha valaki elrontotta. Bezzeg, ha akkor tapsol valaki, ha ő rontja el, ment volna az észosztás meg a hiszti.
Volt olyan a meccs folyamán, hogy az ellenfél elvette tőle szokás szerint, de több ellenfél is gyülekezett körülötte, és nekiment az összesnek, természetesen véletlenül.
Mikor becserélték egy csapattársát, elkezdett neki magyarázni, az meg hülyének nézte és legyintett egyet, majd szaladt tovább. Gondolom már nekik is faszuk ki van a sok pofázásából és főleg akkor csinálja, mikor ideges.
Volt, hogy iszonyatosan csapkodott, azonban már ennél rosszabbakat is csinált már. Mikor 2018-ban mérgében fogta a labdát és kivágta a francba. Na, akkor cserélték le. Ilyet most sajnos nem csinált, de a szokásos pofázás és csapkodás nem maradhatott el.
És a legviccesebb se maradjon el. Kapott is egy sárgát a meccs végén a sok pofázásért. Mert nem láttam, hogy szabálytalankodott volna (nem is sikerült neki soha, hiába próbálkozott) és nem is mutatták vissza. Tehát mi másért kaphatta, mint a sok pofázásért? A bírónál is betelt már a pohár, mert ez már a sokadik volt. Gondolom, már tudja mindenki, utána mi történt. Még jobban ment a pofázás meg a pampogás, továbbra se tudja elviselni, ha sárgát kap. Nem kéne ennyit magyarázni és nem lenne sárga se, de ahelyett, hogy észrevenné magát, még neki áll feljebb, majd nyilatkozik az igazságtalanságról, holott semmi ilyesmiről szó sincs, egyszerűen nem tud viselkedni, nulla önkritika. De a képességeit bezzeg tudja szidni - még, ha igaz is - legalább realista, mert sok igazságalapja van, de jobb lenne, ha néhány erősséget is mondana magáról. De ez már egy másik téma.
A végén mutatták, ahogy így guggol és lehajtja a fejét. Itt épp nem, de a tévében úgy volt látható. Utána felnézett, ahogy a képen is látjuk, és látszott, hogy nagyon ideges, el van kenődve és majdnem sírt. Hisz nem véletlen hajtotta le a fejét - hogy visszatartsa, s mikor valamennyire sikerült, akkor nézett fel. Ez se újdonság már, ennél intenzívebben szokott sírni, ha nemzetközi meccseken kapnak ki. Mert akkor fel se tud nézni, most legalább igen.
Volt salzburgi csapattársakkal. Egyik most is a csapattársa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése