HIHETETLEN, hogy ez is megtörtént, ráadásul nem is akármilyen sérülés, több hónapos kihagyás vár rá. De még ne menjünk ennyire előre, részletezzük, mi történt és hogy történt.
Egy átlagos szombati napnak indult a mai nap is, amikor van meccs 15:30-kor. Magyar TV nem adta, mert nagyon gagyi volt az ellenfél (az a gyanúm, hogy frissen feljutott csapatról van szó, mivel tavalyról egyáltalán nem ismerős a csapat neve, Paderborn a neve). Úgy voltam vele, hogy nem tudom, hogy megnézem-e, inkább kimennék a strandra, hisz vége a nyárnak, és nem lehet már többet fürödni, meccset nézni meg úgyis mindig lehet. Ezt gondoltam. Még egy lehetőség felvetődött, hogy kimegyek előbb és visszaérek a meccsre, hát nem így lett, amit azóta is bánok.
Ki a fene gondolta volna, hogy pont most, pont ma fog megsérülni? Álmomban sem gondoltam volna sérülésre, hisz, amíg a mániám volt, szinte egyszer sem volt sérült, max egy meccses kihagyás volt egyszer tavaly augusztusban.
Kimentem a strandra, ránéztem az eredményre és a googlén azt láttam, hogy Linzer le lett cserélve, csak azt nem, hogy hányadikban, de az biztos, hogy az elsőben. Gyanús volt, de nem hittem el, hogy ilyen súlyos sérülés történt, nem is gondoltam rá. Miért is kellett volna ilyenekre gondolnom, mikor eddig úgy volt, hogy képtelen megsérülni, mindent kibír, véres lábbal is végig játssza a meccset, minden rúgást kibír és még lehetne sorolni?
Mivel az első félidőben történt a csere, így eszembe jutott a sérülés, és ekkor még egy kicsit még örültem is, hogy lesz egy kis szünet. Nem mertem remélni hosszú sérülésre, igazából eszembe se jutott, hogy vele ilyen megtörténhet, de tudtam, hogy egy ilyen tönkreteheti a mániát. Valljuk be, igazából már csak erre vártunk, mert már múlóban volt, csak még nem tudott elmenni. Eddig.
Hazamentem, láttam, hogy már a 11. percben megtörtént a csere és már biztosra írták, hogy súlyos a sérülés, de még nincsenek pontos hírek, arra még várni kell.
Pár óra múlva kiderült, hogy eltört a bokája és még meg is kell műteni. Ezt már ő sem bírja ki, de ezt gondoltuk is. Csak viccből lett olyan jelzőkkel illetve, hogy szikla meg gépember, szét is lehetne darálni, ő akkor is a pályán maradna. Gondolom, senki se értette ezt teljesen szó szerint.
Videót sajnos még nem találtam róla (Nem Rosicky, hogy van róla 500 ezer kép, meg videó, már arról is, hogy körbe-körbe fut a pályán. A németek meg az osztrákok meg nem csehek, teljesen más mentalitással és stílussal írják a cikkeiket a német ajkúak, mint a csehek, akik egy nagy talpnyaló népség és sajnos a magyarok ebben a csehekre hasonlítanak). Remélem, később lesz majd róla fent videó, de az osztrákokban meg a németekben sem lehet reménykedni ezen a téren. Náluk meg ez a hátrány.
Erről az esetről sokat cikkeztek, kaptunk pár képet is, de közel sem annyit, mint Rosickyről a csehektől. Pedig itt ketten, a németek, meg az osztrákok is tettek ki cikkeket meg képeket.
Osztrákok cikkei:
Németek cikkei:
https://www.sportbuzzer.de/artikel/so-reagiert-der-vfl-wolfsburg-auf-den-ausfall-von-xaver-schlager/
Biztosan vannak több cikkek is, de egyenlőre elég ennyi, meg ugyanazt írja mindegyik.
A nyárral együtt a mánia is véget ért. Hasonló módon ért véget Rosicky is 2017. december 20-án, amikor egyszer csak váratlanul visszavonult. Linzer meg a mai napon váratlanul megsérült több hónapra. Egyébként Wolf is hasonlóan sérült meg júniusban, őt is meg kellett műteni és azóta se játszik, arról sincs szó, mikor tér vissza. Valami ilyesmi várható Linzernél is, több hónapos kihagyás, ami a mániát megöli. A visszavonulás ugyanez, csak az már végleges. Ennél véglegesebb már csak a halál, de arról inkább most ne beszéljünk. Attól még vannak Rosickyről is hírek meg cikkek, mert ott maradt a csapatnál.
Rosickyről azt nyilatkoztam akkor, hogy kettős érzéseim voltak, örültem is meg nem is. Ugyanez van most Linzernél is, alig vártam már, hogy vége legyen, nagyon idegesítő volt már, irritált. Aztán egyszer csak kilép, hirtelen véget ér a mánia (de előtte már lehetett érezni az elmúlást, Rosickynél ugyanez volt, szinte már el is voltak múlva, de azért mégsem tudtak véglegesen elmenni). Egyszer csak elmennek. Rosicky hirtelen idő előtt visszavonult, Linzer kidőlt több hónapra. Rosickytől 2018. nyarára vártuk a visszavonulást, és annyira biztos voltam benne, hogy végig fogja csinálni, mert láttam, mennyire küzd, iszonyat lelkes tudott maradni a foci iránt és még sorolhatnám. De egyszer csak feladta, de ennek így kellett lennie (különben hogy múlt volna el, mivel már Prágába is elmentem, de még úgy is vártam rá egy hónapot, és amikor Prágában voltam, mintha visszaakart volna jönni, de mégsem, de feljebb erősödött. Mi lenne, ha most mennék el Prágába? Mánia már tuti nem lenne, de felidéződhet, már egy nosztalgiától is fel tudott. Közel se mánia szinten, de kicsit elkezdett jobban érdekelni, de most már egyre kevésbé).
Válogatott meccsek jönnek most, és pont előtte sérült meg, hát egy darabig nem fogok meccset nézni, Sabitzer meg már annyira nem érdekel, hogy nála még Rosicky is jobban érdekel. Ezzel mindent elmondtam róla.
Hiába volt marha idegesítő, sajnálom, hogy vége és egy darabig biztosan hiányozni fog. Rosicky és ő nagyon hasonlóan zajlottak le, mánia szinten sok volt a hasonlóság. Másfél évig tartott mindkettő., bár Linzer egy kicsit kevesebb ideig, Rosicky meg három nappal tovább.
Teljesen olyan a hangulatom, mintha meghalt volna és Rosickynél is ugyanez volt, de ez nincs így, mert új fejezet kezdődik az életemben, Rosickynek is akkor, illetve Linzernek is, hogy másik csapatba, másik országba igazolt, de az egy kicsit hamarabb lezajlott, a sérülés szünetet jelent. Úgyis túl hajszolta már magát, nem, mintha annyira megviselte volna, de magától sosem tartott volna szünetet, vagy csak nagyon keveset. Nem tartott ki a szülinapjáig, azért az Rosickynél kitartott, de akkor volt pont elmúlóban. Mivel ez így alakult, szeptember 28-án fogom megírni az utolsó posztot és akkor zárom le a blogot végleg. Felidézzük a szép emlékeket, a legjobb képeket rakom be, vagyis a kedvenceimet hónapról hónapra, de ezt még meg kell tervezni.
Rosicky meg úgy alakult, hogy karácsony előtt ért véget, így jól jött egy év felidéző poszt záró posztnak, Linzernek meg azzal ünnepeljük meg a szülinapját. Azért a szokásos linzerevés nem fog elmaradni. Dupla szomorúság van most, mert a mániával együtt a nyár is búcsúzik. Rosickynél legalább tél volt.
Végül előkerült egy kis szösszenet róla.
2018. március 15 - 2019. augusztus 31.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése