Meister2018

Csúsztam a bejegyzéssel, sajnálom, de nagyon kevés az időm. De apránként megtudom írni, amikor van egy kis időm, írok bele egy keveset és egyszer csak kész lesz. Elérkezett május 20-a is, a bajnokavató ünneplés, de előtte egy bajnoki meccs és maga az ünnepség volt az oka, hogy kimentünk rá. De nem is szabadott volna kihagyni. A beszámolóból minden kiderül. De van egy rossz hírem. Nem mentem Linzbe, pedig elmentünk mellette, de ez nem is az első ilyen alkalom volt, mindegy ez van, kár ezen bánkódni, mikor ez az egész rohadt jó volt.

Május 20, Pünkösdvasárnap reggel kilenc óra húsz perckor indult tőlünk a vonat és olyan egy előtt ért be Salzburgba és olyan háromnegyed tizenkettő körül ért Linzbe. Csináltam arról is képet, de nem lényeges annyira, tehát a végére hagyom és egy videóm is van róla.

Aztán irány a szállás, direkt a stadion közelében foglaltunk, Liefering városrészben, az meg ugye kiesett, így háromnegyed óra gyaloglás, de még időben voltunk. Azonban elkezdett esni az eső, de szerencsére hamar elállt, mert csak egy kis zápor volt, de már a szálláson voltunk ekkor, így nem áztunk meg. Egy kis pihenő után meg irány a stadion, ahol ilyen gyerekprogramok voltak, azok nem igazán érdekeltek, háromkor volt kapunyitás, kicsit később be is mentünk és elfoglaltuk a helyünket. Csináltam pár képet és videót.

Balhátvédet játszott, ami meglepő volt, de mégsem, amennyiben ha az ember tudja, hogy lesérültek a hátvédek és muszáj volt oda valakit betenni és persze, hogy őt, mert inkább játsszon hátul, mint elől, mikor képtelen betalálni a kapuba. Emiatt nem csinálta a szokásos vicces dolgait, de annál többet szökdécselt, bár az nekem már nem vicces, mert Antonini jut róla eszembe és ez az ő védjegye. A kicicáztatást nagyon hiányoltam, az a kedvencem tőle.

Azonban a meccs előtt a Rapid meccshez hasonlóan bemondták a játékosok neveit, akik a kezdőben vannak. Úgy volt, hogy mondták a keresztnevét és a szurkolók mondták a másik nevet, de persze csak a hazai játékosoknál. A Rapidnál is így volt. Majd a kivetítőn megjelent a kép és, amikor a barátunk volt ott, elkattintottam egy képet.

Persze, voltak így is vicces dolgok, mint amikor nem tudta átvenni a labdát és az elpattan tőle. Ez kétszer is megtörtént vele, egy az első félidőben, és egy a másodikban, s mindkét alkalommal kinevették a szurkolók. Tévében ez ugye nem hallatszik, ott csak annyit láthat az ember, hogy elpattan tőle. 

Ez most nem saját kép, de úgy érzem, ilyeneket is be kell tennem. Meg most különösen sok kép van róla így a netről. Ennyi csak az Európa Liga meccsek után szokott lenni. 

Nem felejtem megemlíteni, hogy most is folyamatosan felhúzta a mezt, mint a Rapid meccsen. És itt egyszer közvetlen velem szemben. Hát kár, hogy nem tudtam lefotózni, mert a fene se tudja, mikor fogja, és amint látom, hogy készül rá, és bekészítem a telefont, addigra már vissza is húzza. Meg hát úgyis messziről lett volna. 

Az időjárásról annyi, hogy közel sem volt olyan meleg, mint a Rapid meccsen, és a nap sem sütött, aminek mondjuk örültem is, mert az a tűző napsütés marha zavaró volt amúgy. Egy pici eső esett a stadionban is, volt felettünk fedő, azonban még így is beesett, de szerencsére nem kezdett úgy neki, majd el is állt. A székeken volt egy ilyen kis füzet a csapatról, begyűjtöttem párat, meg ilyen kartonlap, amit össze kellett hajtani és azzal szurkolni. Azt is hoztam, de nem használtuk, de a mellettem ülő öregasszony folyamatosan, néha már idegesítő volt, mert úgy hadonászott vele. 

Mivel balhátvéd volt, az első félidőben pont a másik oldalon játszott, a tőlünk messze eső oldalon, na de a második félidőre térfélcsere volt, így átkerült a mi oldalunkra. Mikor lefújták az első félidőt, az volt a tervem, hogy lemegyek teljesen, hogy közelebbről megnézzem, ahogy lejön a pályáról. Mert ugye direkt a játékoskijáró oldalra vettem jegyet kettőnknek. A terv nem jött össze, mert mindenki megindult felfele és képtelenség lett volna lemenni. Ott egy bácsi meg is lepődött, hogy én most leakarok-e menni.

Majd jött a második félidő, ekkor eldöntöttem, hogy csinálok pár fotót róla, ha már a mi oldalunkon van. De hát itt is szinte egy térfeles volt a játék, csak a Salzburg támadott, de azért néha átkerültek a másik térfélre is, ahol mi ültünk.

Ekkor észrevettem rajta, hogy folyamatosan lefelé néz, kicsit idegesített, mert elölről akartam fotózni. Meg a szokásos beállása, a csípőre tett kéz és az egyik lába mindig előrébb van. Ilyenkor sokszor néz lefelé, szinte már földön van a feje.
Az utolsó percekben valami érthetetlent csinált, bár tőle ez már nem az. Összeakart esni, el is terült, az ellenfél játékosa oda is ment hozzá, mert azt gondolta, baj van. Sérülésre nem utalt semmi, de az elején annak tűnhetett, valószínű az ellenfél játékosának is. Látta, hogy nincs semmi, fel is kelt és folyamatosan a térdén támaszkodott. Csak a szokásos, amikor totál ki van, majd mikor lefújták, egyből elterült. De most annyira nem készült ki, mint a múltkor, a képeken is meglátszik, hogy most nem volt lepukkant.

Még a meccsről annyit, hogy volt egy meg nem adott góljuk, illetve hajtottak is. Izgis meccs volt és a legutolsó percben betaláltak.

Majd lefújták a meccset, jött az ünnepség. Páran elmentek vagy nem tudom, de nem mindenki. Lementem a pálya mellé, és onnan néztem. Csak, hát a másik oldalon ugrándoztak. De a kupaátadó a pálya közepén volt.

Ezek itt saját képek, meg tartogatok egy videót is, amit a legjobbnak tartok ezek közül.

Megint végig a másik oldalon voltak, már azt hittem, ide sem jönnek. Majd páran megindultak körbe a pályán, de sajnos a barátunk nem volt köztük.

Később az arab csapattársa, Dabbur fotózkodott előttünk a családjával, akiket beengedtek a pályára, ezért arrébb kellett mennünk egy kicsit. Az egyik Mattersburg játékos odament a mellettem lévő srácokhoz kezet fogni és egyiküknek odaadta a mezét. Aztán ők meg csak néztek, hogy ez mi volt.

Majd megjelent az első játékos a mi oldalunkon Berisha személyében, ő adott először autogrammot. Kapkodva előhalásztam egy tollat, amit a szállodában majdnem kivettem, de végül úgy döntöttem, hogy bent hagyom, amit jól tettem, mert bajban lettem volna nélküle. Papírnak megtette az a füzetecske is, amit ott adtak, de a mellettem lévő hölgy arra a kartonra íratta. 

Ez még nem volt olyan stresszes. Csináltam két képet egy-egy játékosról, majd eléjük tettem a füzetet és a tollat.

Jött a következő.

A mellettem lévő hölgy tőlem kérte el a tollat, mert ő nem hozott, szívesen odaadtam. Aztán jött a következő, ekkor még mindig nem számítottam Linzerre. De egyszer csak megjelent a fekete srác mögött, ezért izgatottá váltam.

Tőle is kértem, de itt már Linzerre vártam, hogy érjen már ide. Persze, mindennek eljön az ideje, így hát ő is elért hozzánk.

Itt épp nekem adja, utána meg próbáltam minél több képet csinálni róla, ezért valamelyik kép kissé elmosódott, mert lehet hamar elkaptam a telefont, hogy csinálhassam a következőt. 

A mellettem lévő hölgynek az én tollammal. Ezt a tollat el is rakom emlékbe. 

A kedvenc képem róla, ez sikerült talán a legjobban, mert ez szemből van. Próbáltam, hogy a srác ne lógjon bele, csak hát az nem mindig sikerül. Ő állt amúgy mellettem a másik oldalamon. Egyáltalán nem volt most lepukkant, nem úgy, mint a múlt héten. Se a képeken, se élőben. Érdekes.

Itt sikerült levágnom róla a szurkolót, csak hát ez oldalról van. De ez is jó amúgy. Egyébként ez a lány feltette a saját profiljára, a végén azt is megmutatom majd. Kicsit odébb valamit leszedegetett a lábáról, valami izzadt szart, azt adta a gyerekeknek, mert gondolom elkérték és csak azt adhatta oda. Hát, tudod kinek kellene az, én biztos nem kértem volna el az izzadt cuccait, főleg nem azt, amit a zoknijáról leszaggatott. Talán a mezét fogadtam volna el.

Mondjuk erre tényleg nem számítottam, így meglepetés ért, de nagyon jó volt, de úgy az egész program az volt. Vártam még egy kicsit, de már nem láttam senkit, ezért hamarosan leléptünk. De itt még közel sem volt vége a programnak. Átsétáltunk a kastélyhoz, ez idő alatt a játékosoknak volt egy kis buli az öltözőben is a szurkolók nélkül. Insta sztorikba felkerültek.

Medencés parti és hát láthatjátok, hogy odakuporodott a sarokba és ott ünnepelt. Egyébként észrevettétek, hogy mindig hátul van az ilyen ünnepléseknél? Meg ott hátul inkább az edzők voltak, április 12-én is ott ünnepelt velük hátrébb. 

Kicsit torz ez a kép, de itt is hátul van és nem is a kamerába néz. Leitgeb is látható a képen és ő bezzeg nem kuporodott oda hátra. 

Még egy vicces még a pályáról.

Ahogy hátra nyalja a haját, én nem értem, miért így hordja, olyan csúnya. Még az is jobb volt, amikor oldalra volt nyalva. Ahogy a meccsen hordta, úgy jobb volt sokkal. 

Még pár kép a pályás ünneplésről, amiket a netről szedtem le. 

Xavér és a szurkolók (Nem saját, különböző instás profilokról összeszedve és egyéb oldalakról)

Ez az a lány, akiről beszéltem az előbb.

Rendben, ezzel is meg vagyunk, akkor térjünk át az ünnepségre, ami a kastélynál volt. Amíg ők ünnepeltek az öltözőben, addig a szurkolók átsétáltak.

Addig a kastélynál szólt a zene, lehetett mezeket, meg ilyeneket venni, lehetett sört inni stb. A bejáratnál ingyen zászlókat osztogattak, elfogadtuk. Ott fent az erkélyen volt egy bemondó ember és mindenki a játékosokat várta, akik autón érkeztek be. Volt ott egy kivetítő is, ahol az erkélyen lévő embert mutatták közelebbről, majd később a játékosokat, mikor elindultak az autóval. Előtte voltak ejtőernyősök is, hogy kitöltsék az időt. 

Jó sokáig mutatták őt, aminek nagyon örültem. Lehet azért, mert ő ült az első autón. Páran az utcán odamentek pacsizni velük. Apám mondta, hogy jó lett volna, ha ott vagyunk kint, de már mindegy. Mondjuk ez igaz, aztán be lehetett volna úgyis jönni. Kerestük, hol fognak beérni, odaakartam menni, de apám nem akart, mondván nagy a tömeg. Egy darabig vergődtünk ezen, ide-oda mentünk. Egyszer elindultunk, majd vissza, de persze nem én voltam olyan döntésképtelen. Meg nem akarta, hogy elveszítsük egymást, mert otthon hagyta a telefonját. A kastély egyébként közvetlen a stadion mögött van. Végül csak rávettem, hogy menjünk oda, de addigra már rég beértem, bevetettem magam a tömegbe, nem volt annyira nehéz. Volt egy kerítés is, azt állták körbe, találtam egy kis lyukat két ember között és bepréseltem oda magam. Valahogy így képzeljétek el.

Ekkor még jöttek az autón, de ő róla lemaradtam, mert az övé volt az első. A két kerítés között vonultak végig a szurkolók mellett, akik pacsizhattak velük. Nekem is sikerült, mindenkivel végig pacsiztam, még a régi kedvencekkel is, Leitgebbel és Aufhauserrel, aki a másodedző. Utóbbi jól megrázta, de volt olyan is, aki alig akarta odanyújtani a kezét a szurkolóknak, az egyik fekete srác, de már nem tudom, melyik volt az. 

Majd jött Linzerke, rajta volt az a gagyi óra, de amúgy a karkötő is. Az ő kezét kicsit tovább fogtam, mint a többiekét és a vállát is megérintettem. A többiekét nem. Nem terveztem meg, így alakult. Sajnos emiatt képeket nem tudtam csinálni, mert egyrészt be kicsi volt a hely, másrészt, hogy vagy pacsizok vagy képeket csinálok. De így teljesen áttudtam magam adni a pillanatnak. Egyébként ott volt a 17 éves magyar játékos, Szoboszlai Dominik is, vele is lepacsiztam. 

Voltak akik odanyújtották nekik a tollat és a papírt, meg fotókat csináltak velük, de erre sok idő nem volt erre, meg, hogy mindenkivel. Gondolom azok, akik a stadionban lemaradtak erről. Mellettem egy hülye gyerek elkezdett összevissza lökdösni, meg ki akart túrni, de nem hagytam neki. Nem löktem vissza, hanem óvatosan visszatoltam, hogy bírjon már magával, aztán abbahagyta. Miután elment mindenki, visszamentünk a helyünkre. Az erkélyen mindenkit egyesével szólítottak, mint, ahogy a stadionban is. Berisha és Dabbur voltak a nagy sztárok a szurkolók körében.

Majd az ünnepséget tűzijáték zárta.

Ennek a napnak is vége, amit nagyon sajnáltam, ha lehetne választani, nagyon szívesen átélném még egyszer, úgy, ahogy volt. Pár kép Linzerkéről az ünnepségen.

Majd ezt tette ki insta sztoriba

És még hátramarad valami, nyilatkozott a meccs után, és elkezdi: "Ausztriából származom, szeretek ünnepelni"

Ez volt a legviccesebb mondata, amúgy a meccsről meg a bajnokságról beszélt. Majdnem minden meccs után nyilatkozik valamit, ezt szeretem benne. Amúgy nem tudom, hogy ezt miért kellett mondani ezt az Ausztriásat. Olyan mintha azt mondanám: Magyarországról származom. Most gondoljatok vele, nem lenne vicces?

3:45-től nézzétek. A meccset meg itt tudjátok visszanézni.

A kirándulásunk folytatódott hétfőn, egy Salzburgi városnézéssel. Pár képet hoztam nektek erről is. Persze, több is van, de a a fontosabbakat teszem csak ide.

Kilátás a szálloda ablakából.

A vár.

Kilátás

Elindultunk a vár másik oldalára, ahol szintén jó kilátásban részesültünk.

Például ilyenbe. Előtte beültünk inni valahová, aztán továbbmentünk. Itt Kicsit pihentünk a padokon és élveztük a kilátást.

Megnéztük Mozart szülőházát is.

Lementünk a folyópartra.

Majd a városnézést a Mirabell kertnél fejeztük be. Ott egy kicsit ültünk és pihentünk, majd irány a pályaudvar, előtte beültünk enni egy pizzát. A vonat négy óra nyolc perckor indult hazafelé, és körülbelül fél nyolcra értünk haza.

És a linzi pályaudvart sem felejtettem el a végéről, csakis nektek. Linzet negyed hatkor értük el.

Kicsit hosszú lett, amit nem bánok, de csak így lehetett beszámolni erről a hétvégéről. De egyszer minden jó véget ér, ez lehet a mánia csúcspontja talán. Mert most tényleg úgy érzem, hogy jó a mánia. Játszik rendszeresen és még élőben is megnéztem. Csak az zavart, mikor lepukkant volt, de most nem volt. 

Vasárnap lesz az utolsó bajnoki, a válogatottba is behívták. 30-án játszanak Oroszország ellen, 2-án Németország ellen, illetve 10-én Brazília ellen. Pénteken kezdik meg az edzéseket, de a barátunk csak hétfőn csatlakozik, tehát úgy néz ki, neki játszania kell vasárnap, pedig a csapatból rajta kívül még három embert hívtak be. Ők pénteken mennek és mindenki más is, egyedül ő megy hétfőn. Én ezt nem értem, de lehet azért, mert annyira nincs hátvéd és ezért kell játszania vasárnap, azért nem engedik el pénteken.

Rapid Wien - Red Bull Salzburg 1-4 (Élőben)

Elérkezett a várva várt nap, amikor meccsre megyünk, erről fogok most nektek beszámolni, illetve a meccsről. Teszek fel saját képeket és videókat, meg persze azokat is, amiket a netről leszedtem, ahogy eddig. Mert azok sem maradhatnak el.

Úgy körülbelül délben indultunk el otthonról, de megálltunk több helyen is, ezért Bécsbe csak kettő körül értünk be. A stadionhoz meg fél 3-ra és mire találtunk parkolóhelyet, még azzal is ment az idő, de háromkor már bemenni készültünk. Egyébként pont a Linzer strassén parkoltunk, teljesen véletlenül jött így össze.

Apám még ivott egy sört és utána még meg is kellett keresni, hol kell nekünk bemenni. Nem igen találtuk meg, ezért beálltunk egy sorba. Ott egy fazon mondta németül, hogy a nők a másik oldalon mennek be, az nekem szólt, majd meghallotta, hogy magyarul beszélgetünk, ekkor magyarul szólt hozzánk. Kiderült, hogy nem jó helyen vagyunk, elmondta, hogy a másik oldalon kell nekünk bemennünk. Vittem távcsövet, hogy közelről megtudjam őt nézni, de sajnos nem lehetett bevinni, le kellett adni. Na, meg a vizünket is kidobatták, majdnem tele volt mindkettő.

Szomjas voltam nagyon, gondoltuk veszünk bent. Úgy fél négy körül már bejutottunk. Nem lehetett készpénzzel fizetni, hanem valami kártyát kellett venni, hát lusták voltunk rá, de gondolkodtunk rajta. Később tudtuk meg, hogy jól tettük, mert a meccs végén nagy sor állt, hogy az emberek levehessék a pénzüket a kártyáról. Megnéztem gyorsan a kezdőket, izgultam kicsit, hogy játsszon és, amikor megláttam, hogy kezdő, nagyon megörültem. Aztán elfoglaltuk a helyünket.

Sajnos nem volt fedett a mi részünk, így tűzött a nap, ami az elején zavart, aztán ahogy telt az idő, egyre kevésbé idegesített. Bár a nap a második félidőben nagyon zavaróvá vált a látási viszonyok miatt. Mondjuk hozzá vagyok szokva, hogy a napon vagyok, meg nem volt annyira elviselhetetlen, mint amilyennek tűnt az elején.

Később kijöttek melegíteni, a mi térfelünkön melegítettek a Salzburg játékosok, és a másikon a Rapid játékosok, ahol az ultrák is voltak. Szerencsénk volt nagyon. Először a másik oldalon, majd átjöttek a mi oldalunkra és közel voltak hozzánk. 

Ott van ő is zöld cipőben. Összevissza köpködött, már apám is elkezdett röhögni. Persze, a többiek is csinálták, de nem annyiszor, mint ő, meg az ő csulája nagyobb volt. Meg, mikor ittak, akkor kiköpték az egészet, tehát az nem is ivás volt, hanem szájöblítés. Valami lehet a tüdejében, vagy fokozott nyálképződése van, mert amúgy észrevettem, hogy sokat köpköd, de hogy ennyire, azt nem gondoltam volna. Messi még ilyen köpködő gép, de róla tudni is, hogy valami baja van (pontosan nem tudom, mi), meg sokszor hány. Melegítés közben kicicáztatta magát, teljes videót nem csináltam róla, mert azért nézni is szerettem volna. Videó a melegítésről.

De van egy kedvenc videóm, ami leginkább csak róla szól.

Van egy kedvenc képem is, azok közül, amiket én csináltam. Láthatjátok, hogy nagyon remeg a videó, nem kell aggódni, azért ennyire nem remeg a kezem. Egyszerűen az volt a gond, hogy, amikor ráközelítettem, elkezdett iszonyatosan remegni a kép, már azt hittem, ennyire remeg a kezem, de néztem közben a kezem, és szinte az meg sem mozdult. Meg főleg, hogy tudtam támaszkodni is, nem kellett a levegőben tartanom a telefont. Azért egy kicsit mindenkinek remeg a keze ilyenkor, főleg, hogy azon koncentráltam, hogy jól sikerüljön, alig láttam a képernyőt a naptól.

Utána kapura rúgtak és mindössze csak egyszer tudta berúgni, a többi mellé ment, ezen is röhögtünk. De így szeretjük őt.

Próbáltam megfigyelni az arcát, de sokszor nem nézett felénk, meg nem felénk fordult. Apám elkezdi, szóljak neki oda valamit, nos így csak a neve jöhetett volna szóba, amit meg is tettem volna, ha nem lett volna olyan hangzavar. Csak a poén kedvéért és érdekelt volna, hogy ránk néz-e ekkor. A zene is ment, illetve a szurkolók hangja is. Főleg az ultrák voltak hangosak, akik pont a másik oldalon voltak a kapu mögött. Esetleg egy lájkjelet muattam volna neki az ujjammal, ha ide néz. De lehet azt se látta volna, mert lehet rögtön visszafordul. Mindegy, ez nem történt meg. 

Mutatták a játékosokat a kivetítőn, így csináltam egy képet akkor, amikor őt.

Csinálta a szokásos hülyeségeit is, ugye a meccset mindig azzal kezdi, hogy próbálja kicicáztatni magát, meg nagyon rohangál, ami most sem maradt el. Volt olyan is, hogy ment a labdáért, és egyszer csak elcsúszott a semmitől, és ez pont előttünk történt. Jól felnevettünk rajta. Persze, az ellenfélhez került így a labda. Többször is volt olyan, hogy belerúgta, vagy belevezette az ellenfélbe, de ő maga is beleszaladt. Sokszor neki is ment, illetve, hogy majdnem nekiment. 

Volt egy béna rárúgása is, az valahogy nekem kimaradt, az összefoglalóban néztem meg. Iszonyatosan mellé ment. A csapat insta sztorijában láthattunk egy ilyet, azonban ez a belemelegítésnél lett felvéve.

Voltak olyan gólok, amikor odament a többiekhez ünnepelni, de sajnos nem volt mindegyikre jellemző, főleg a második félidőben, amikor már a mi oldalunkon támadtak. Pont akkor nem jött oda.

Az első képen szokás szerint ki van takarva, róla csak ilyen képek készülnek. A másodikon meg tök cuki. 

A második félidőben volt olyan, hogy a Rapid játékos megindult és nem volt ember hátul. Linzer utána szaladt, mentek a többiek is, de Linzer volt a Rapid játékos nyakán. Tizenhatoson belül kicselezte Linzert, erre ő elbuktatja, de nincs tizenegyes. Nagyon fújtak a szurkolók, ráadásul ez az ultrák előtt történt, ott még nagyobb hangzavar volt. Mellettünk szinte nem kiabált senki, kisgyerekes anyukák ültek ott többségében. Fel is borították az innivalót, amikor jöttek vissza az emberek a második félidőre, és az anyuka, aki mellettem ült, a gyerekek innivalóját a földre rakta. Akkor ott egy nő véletlenül felrúgta és kiborult az egész és a táskám is kapott belőle. 

Apám elkezdi nekem, hogy mi van a haverommal, elfáradt. Mert az első félidőben mindig felfutott, most meg mindig hátul marad és nem csinál semmit. Mondtam, hogy tényleg mindig elfárad a meccs végére, Meg állandóan a térdén támaszkodott, ez a tévében is látható volt, most is azt csinálta folyton a második félidőben. Ugye, az elején rohangál összevissza, igyekszik kicicáztatni magát, és ahogy telik az idő, egyre kevésbé. Elég fáradékony akkor, hamar elfárad.

Még egy vicces. Állandóan felhajtotta a mezét, és ugye nem volt alatta semmi. Ez igazi hasvillantás, ezt imádom. És nem egyszer. Meg se tudtam már számolni, olyan sokszor. Na, azt értékeltem volna, ha pont előttem szemből csinálja. Sajnos eddig a tévében nem láttam tőle ezt, meg semmilyen más videóban. Most élőben igen. Nem tudom, a tévében látszódott-e, de ha eddig nem, akkor lehet most sem. Még egy lehetőség, hogy esetleg akkor nem csinálta és most meg igen. Meg ugye meleg volt, ilyenkor nagyobb az esély a hasvillantásokra. Ezenkívül állandóan a hajpántját igazította, ezt viszont a tévében is láthattuk.

Ami még bosszantó volt, hogy egy térfeles volt a meccs. Az első félidőben szinte csak a Salzburg támadott és pont a másik oldalon. A másodikban meg a Rapid, Linzer meg átkerült a másik oldalra, így még messzebb volt. Beállt Leitgeb is, de ő is azon az oldalon volt, így őt nem "csodálhattam" meg közelebbről. 

A meccs végén a Salzburg játékosok odamentek a szurkolóikhoz, akik amúgy fent ültek egy sarokban, rácsokkal ellátva, jól be is szólogattak nekik, mármint a Rapid szurkolók, akik közöttünk ültek. Mikor kijöttünk, még ott valaki ordibált nekik, mindenki azon szakadt.

Itt már jobban remegett a kezem, de nem annyira, mint amikor ráközelítve beremeg a kép, mert a levegőben kellett tartani a telefont egy helyben. És a nap itt nagyon rossz volt.

Észrevettem, hogy itt is és a félidő lefújása után pár csapattársa átkarolja őt és mond neki valamit. De főleg itt volt feltűnő, mikor az öltöző felé mentek. Ha nem tudnám, akkor azt gondolnám, hogy vigasztalják, lelket öntenek belé, de mivel nyertek, nem hiszem, hogy ez történt. És lám, részt vett a bulin is, meg a játékban a nagyszájúakkal. Lejjebb lesznek erről is videók.

A meccs után nyilatkozott, felkerült egy vicces videó is.

Ez csak a kép, ami a csapat insta sztorijában jelent meg. 

Itt megnézhetitek a videót, tekerjetek bele. Úgy néz ki, mint egy halott, elég fura kinézete van, az tény.

Remélem, jót szórakoztatok. Vasárnap irány Salzburg, arról is lesz poszt. Remélem, ott is kezdő lesz, ha már itt lehetett szerencsém. Bár igazából nagyobb volt arra az esély, hogy kezdő lesz, mint, hogy cserepados. 

Hazafelé a buszon volt egy kis buli meg kártyázás, most ő is csatlakozott. Nézzük meg a videókat.

Itt a játék látható és ha kicsit jobban megfigyelitek, akkor az asztal alatt láthatjátok a rózsaszín menő cipőjét, amit a múltkor. Levette és zokniban van. Csak el ne ájuljanak a lábszagától, bár szerintem a többieknek is olyan lehet, de lehet ők nem vették le. Ja és cicagatya is van rajta, meg a meccs előtt is az volt rajta. De olyan meleg volt, hogy nem értem, miért vette fel. A többieken nem volt, meg ők szerintem nem is hordanak ilyet, mert az a nőknek való. És rajta van a gagyi karkötője is, aminek nagyon örülünk.

Itt meg a buli. Örülök, hogy ő is részt vett benne, így rajta van a videókon. Bár kicsit visszafogottabban csinálja, mint a többiek. Viszont észrevettem, hogy őt kevésbé veszik, hogy inkább csak belelógott, nem ő volt a központ náluk.

Pénteken volt autogramosztás, készültek képek is.

És a végére hagytam még valamit.

Elsőre fel sem tűnik és bevallom, nekem sem tűnt fel, csak azt láttam, hogy meg van ő is jelölve. Először kerestem, hol a fenében lehet, majd végül megtaláltam. Ott van teljesen háttérben takarásban. Hát nem is őt akarták lefotózni, hanem a másikat, aki ott pózol mellette. Egy szál alsóban fekszik ott, ráadásul színes alsóban. Milyen szexi már.... xDD. Kár, hogy így ki van takarva. A meccs előtti napon tette ki az egyik csapattársa, a mentőautó meg arra utal, hogy sérültek. Mármint, aki kitette és a fekete fickó, aki ott pózol. Ő nem volt sérült, különben nem játszott volna, így innen is látszik, hogy nem számoltak vele a képen, csak véletlen lógott bele, ez a songos kép. És, ha már így történt, akkor már megjelölték rajta. Meg aki a fejénél fekszik, az is meg lett jelölve. És nem értem, miért fogja a fejét.