Igaz, már két hónapja megtette, de csak most van arra időm, hogy egy teljes posztot írjak róla. Megpróbálom gyűlölet nélkül írni, mert már nagyon eldurvult és elfajult a blog. Közben összehasonlítom Rosickyvel, hogy mégis miben más a két ember. Tényleg a két véglet a két ember és mánia szinten is. Illetve a két blog is összehasonlításra kerül, mert azok is nagyon különböznek, hiába írtam én mindkettőt és hiába rövid idő telt csak el a két blog között.
Nagyon hosszút nem tervezek írni az átigazolásról, csak pár cikket tennék be, hogy azért lássátok, megtörtént ez is.
Folyamatos cikkezések előzték meg az átigazolását és ő ezekre vajon hogy is reagált? Emlékeztek még? Persze, hogy hisztivel, még neki állt feljebb, hogy mernek ilyeneket cikkezni róla, amiket hazugságnak nevezett.
Aztán június 26-án megjelent ez a cikk.
Ez a hivatalos bejelentés, miszerint a Wolfsburgba igazol. Akkor mégis minek kellett játszania az agyát előtte? Hát ne várjunk tőle semmi jót, egy kétszínű kis idióta, de megígértem, hogy nem lesz gyűlölet a blogban, így ezt abbahagyom. Egyébként megsúgom, hogy a gyűlöletem enyhült június óta, de azért még tart, de a mániás érzések nagyon lecsökkentek. Hasonló történt 2017. októberében is Rosickyvel, amikor a mániás érzések eltűntek, de még kötelező volt foglalkozni vele, de egyre nagyobb kényszer lett, de nem tudtam abbahagyni. Novemberben még jobban gyengült, már ki is jelentettem, hogy vége és lezártam a mániát. Régebbi mániáknál tényleg ezt kellett tenni, de Antonininél és Louisnál volt már mánia utáni gyűlölet. Ez itt sem maradhatott el, de most már csak akkor lehet lezárni egy mániát, amikor már minden elszállt, a gyűlölet is, a képekkel kényszer foglalkozni, sőt már nem is kötelező, így csak néha mentegetem el a képeket, amikor eszembe jut. Na, ekkor szabad csak lezárni, Rosicky meg egyik napról a másikra lett vége, 2017. december 20-án.
Térjünk vissza Linzerre, már eléggé el van gyengülve, de még foglalkozom vele, és kötelező, ezért még nem zárhatom le, de már nagyon a végén tart.
Ez a profilképe a Wolfsburgnál, egyszerűen borzalmasan néz ki, mint egy negyvenéves, de komolyan. Szégyen, egyre öregesebb.
Az első edzése a Wolfsburgban.
Pár kép az első edzésről, készült interjú is vele. Semmi vicceset nem mondott itt, mintha megtanították volna nyilatkozni, és eléggé megváltozott egy év alatt.
Az első edzésre egyébként június 10-én került sor. Felkerült egy interjú, sajnos az edzésről videót nem találtam, pedig eszembe jutott Rosicky első edzése Prágában 2016. augusztus 31-én, tehát már lassan három éve, hogy leigazolt.
És, ha már első interjú, érdemes megemlítenem Rosicky első interjúját is, csak, hogy összehasonlítsuk őket.
Mindenképpen meg kell említenem, hogy Rosickynél van valami, amit Linzernél az egész mánia alatt hiányoltam. Ez pedig az állandó szájnyalogatás, Rosickynél itt sem maradhatott el, és ez végig hiányzott Linzernél.
Ha ilyen videók jelentek meg róluk, akkor egyértelműen Rosicky volt a viccesebb, mert nagyon röhejes és érdekes pofákat tudott vágni még a száj nyalogatásokon kívül is. Emiatt akárhányszor megállítottam, annyiszor volt kint a nyelve. Linzernél ez elmaradt, de nála is voltak röhejes tikkelések, például a vállrángatózások, meg a szeme ide-oda cikázott, de ez még közel sem olyan vicces, mint Rosicky hülye fejei és száj nyalogatásai.
Linzer azért bele tudott nézni a kamerába, illetve a riporterre nézni, Rosicky viszont egyfolytában a földet bámulta, nem csak ebben a videóban, szinte az összesben.
Hogy melyik a jobb? Mánia szinten itt Rosicky, az életben Linzer, de ő meg olyan idegbeteg meg izgága néha, de még mindig jobb, mint állandóan a földet nézni.
A Rosickys blog itt érhető el
Összesen 51 poszt készült másfél év alatt. Tehát a blog aktív időszaka 2016. július 20 és 2017. december 31 között volt.
Ennek a blognak ez a 64. posztja, most is körülbelül másfél évnél tartunk. Azért, ha a blogot nézzük, nekem ez a blog ezerszer jobban tetszik, mint a Rosickys, ahol 100 kép után jött egy mondat, majd megint 100 kép, aztán egy nyúlfarknyi szöveg. Ez a blog több szöveget és kevesebb képet tartalmaz.
Viszont sokkal agresszívebb és durvább.
Mivel kihagytam két hónapot, és sosem volt friss, így nem igazán tudom megírni a történteket, igazából nem is nagyon figyeltem, mint előtte, mert egyszerűen annyira idegesített már ez a gyerek, csak a kötelezőeket néztem meg, tehát elmaradás így képekben nincs, de posztban annál inkább.
De hozok nektek egy olyan képet, ami tetszeni fog.
Ilyen hasvillantást Rosickytől mikor láttunk? Hát szinte semmikor. Linzernek meg egyre többször csúszik fel, Rosicky meg mindig alá vett valami szart. A vasárnapi meccsen a szokásos faszságok mellett az ellenfél jól fellökte (már meg sem lepődünk ezeken), és jól felcsúszott a meze.
Térjünk a lényegre! Kettőjük közötti különbségekre, bár már össze voltak hasonlítva úgy, mint mánia szint, illetve, hogy milyenek, de ez most másmilyen lesz. Berakok néhány képet kettőjükről felváltva. Linzerrel kezdem, mivel most ő a mániám. (még nem zárhatom le teljesen)
Az első profilképük a csapatnál. Linzer, mint egy szétszaggatott öreg bácsi (és még Rosickyre mondtunk ilyeneket, holott ő ezerszer jobban hasonlít ezekre). Rosicky szokás szerint depressziós képet vág.
Mindketten a csapat első edzésén. Linzerről sajnos nem jelent meg ilyen videó, Rosickyről viszont igen. Egyébként a német média se sokkal jobb, mint az osztrák. Összevisszaság mindenhol, alig kerülnek fel a videók meg a képek és még sorolhatnánk. Néhány letiltottat itt is találunk, de az inkább az osztrákoknál volt jellemző. A cseheknél viszont a letiltott videók fogalma ismeretlen volt, mert ilyennel először a Linzer gyerek mánia alatt találkoztam, előtte eszembe se jutott, hogy elő fordulhat ez. Nem gondoltam úgy igazából semmire, nem is gondoltam, hogy van ilyen, tök természetes volt, hogy elindulnak a videók, és felkerülnek rendesen a helyükre, nem kellett izgulni, hogy nem indul el, vagy, hogy nem kerülnek fel. A cseh oldal nagyon sok reklámot tartalmazott és a videóikra is ez volt jellemző. Három reklámot végig kellett nézni, mire elindult és, ha kiikszeltem, jött a következő, amíg végig nem néztem, de olyan is volt, hogy végig néztem és jött a következő. Reklámokból a Laolán sem volt hiány, de nem ilyen durván. Ott, ha kiikszeltem, feketeség jelent meg a videó helyén, így mindenképp végig kellett nézni, de csak egyszer. De volt, hogy reklám nélkül is elindult. A Laola oldal nem tartalmazott annyi szemetet, mint a cseh oldal.
A csehek viszont abban voltak röhejesek, hogy egy emberről, Rosickyről 100 olyan videó jelent meg, ahol körbe-körbe fut a pályán és még lehetne sorolni. Linzernél természetes volt, ha edz, Rosickynél meg csoda, erről majd később. A csehek amúgy is egy talpnyaló népség, pont, mint a magyarok, az osztrákokra ez kevésbé jellemző és valószínű a németeknél is.
Ugyanazt csinálta Linzer 2018. november 11-én, mint Rosicky 2017. szeptember 10-én. Pont ugyanúgy ünnepeltették magukat a góljuk után. Itt megint csak az a baj, hogy Linzerről nincs videó, így nem tudom visszanézni, és úgy összehasonlítani. Végül megnéztem egy összefoglalót Linzer meccséről, benne volt, de sajnos nem teljesen. Rosicky meg ugye teljesen megvan, a gépemen még biztosan (ahonnan letöltöttem, az már nincs meg). Az elfogultság miatt biztos azt mondanám, hogy Linzeré volt az undorítóbb, mivel őt gyűlölöm most, de anélkül valószínűleg ugyanolyan szánalmas mindkettő.
Egy nagy vadmarha volt mindkettő, bár ezeknél sokkal nagyképűbb ünneplések vannak, ezek azokhoz képest lófütty. Az a legviccesebb, hogy szinte ugyanúgy reagált mindkettő. Viszont Linzernek több gólját is láthattuk és akkor nem viselkedett így. Ennek van magyarázat és Rosickyére is. Linzer ugye a haverja, Patrick kapujába rúgta, ő ennek örült a legjobban, nem annak, hogy gólt szerzett a csapat. A meccsen nagyon érződött, hogy mindenáron gólt akar neki rúgni. Aztán nagy nehezen sikerült és baromira örült neki. Látszik, mennyire gyerek volt még.
Rosicky meg már annak is örült, ha már pályára lép, persze, hogy így reagált a gól után.
Veszteni egyik sem tud, hisztizni mindkettő tud. Linzerék, ha kikaptak, őt nem a csapat érdekelte, hanem a saját kis egója, a Salzburgot a valóságban telibe szarja, de ott minden csak a pénz körül forog, és ezt is tanítják a játékosoknak, meg azt, hogy törjenek minél feljebb. Nem csoda, hogy Linzer is ilyen.
Rosickyn meg az látszott, hogy ő kötődik a csapathoz, hogy fontos neki az a mai napig. Begyökerezett oda, nem valószínű, hogy el fog menni máshová, de egyszer remélem edző lesz, mert így dögunalmas. Néha megjelenik róla egy videó, meg képek, kimegy a csapat meccseire, a szurkolók képeket kérnek tőle és felrakják, és ennyi. És alig nyilatkozik, bár régen se vitte ezt túlzásba, közben meg Linzernek be nem áll a nagy pofája és oda nem való témákat is felhoz, például a nagymama sült húsa (már Wolfsburgban is lenyilatkozta ezt).
Interjú közben. Linzerről, ha ilyen képeket csinálok, egyfolytában csőre van. Rosickynek meg a nyelve lóg ki folyton, azon kívül meg ilyen hülye pofákat is vág. Néha Linzernél is megvannak ezek, de közel sem úgy, mint Rosickynél.
Na, akkor most már tényleg a lényegre térek, ami miatt elkezdtem írni ezt a posztot. A jellemüket fogom összehasonlítani. Hozok nektek oldalakat, ami alapján menni fog az összehasonlítás.
Több féle személyiségtípus létezik, de én most a vérmérsékleti személyiséget hozom el nektek. Ez négy féle típust különböztet meg.
Ez az oldal röviden összefoglalja.
Nézzük sorba mind a négyet röviden.
Szangvinikus
Ő egy igazi társasági ember, mindene a buli és a kapcsolatok. Rengeteget beszél, imád a középpontban lenni. Vidám emberekről van szó, mindig mosolyognak és nevetnek.
Ám eléggé felszínes az ilyen típusú ember. Ebből már rájöhettünk, hogy ez extrovertált típus.
Bár azt hihetnénk, Linzer ide tartozik, pedig nem, Rosicky meg pláne nem. Linzernek nem ez az élete igazából, hogy bulizik, bár eléggé gyakran csinálja, de ennyi idősen ki nem? A fiatalok 90%-a jár bulizni.
Kolerikus
Ez is extrovertált típus, viszont mégis eltér a szangvinikustól.
Rá nyugodtan mondhatjuk, hogy erőszakos és akaratos. Hirtelen haragú. Motivált, könnyen fog bele új dolgokba. Tudnak küzdeni, sosem fáradnak, nagy teherbírásúak. Őszintén kimondják, azt, amit gondolnak, akár jó, akár rossz. Kitartó emberekről van szó. Érzéketlenek, nem az érzéseik vannak a központban, mások hibáját nehezen tolerálják, bocsánatot nem szeretnek kérni.
Ugye felismertétek ebben Linzert? Nos, ő ide tartozik, tehát ez az egyik típus, ami ki lesz itt jellemezve Linzeren keresztül.
Rosickyre még várnunk kell, ő nagyon nem sorolható ide.
/Linzer rendszeresen agresszíven támadja le a bírókat és gyakran erőszakoskodik/
Melankolikus
Ez már introvertált típus. Bús komor ember általában, de ezt manapság már úgy mondják, hogy mélyen gondolkodó, elmélkedő. Pesszimisták és zárkózottak, ugyanakkor gondosak és komolyak. A kolerikussal szemben érzelem központúak, szeretnek mindent alaposan megvizsgálni. Érzékenyek és lelkiismeretesek. Hajlamosak a depresszióra és az önmarcangolásra, ez a típus szenved a legtöbbet. Álomvilágban élnek, nehezen bocsátanak meg, illetve hipochonderek lehetnek. Sokat kritizálnak.
Nos, ez alapján már tudhatjuk, hogy Rosicky ezt a típust erősíti. Tehát a kolerikus mellett még ez kerül ma terítékre itt a blogon.
/Rosicky rendszeren vág ilyen búskomor képet, a hangulata se lehet másmilyen/
Flegmatikus
Introvertált típus és jó megfigyelőek. Érzelemmenteseknek tűnnek. Nehezen motiválhatóak. Lusták, azonban nyugodt emberekről van szó. Kiegyensúlyozottak és lazák, nagy nyomás alatt is jól tudnak teljesíteni. Sok barátjuk van, mivel türelmesek és elfogadóak. Nehezen döntenek és önzőek, nehezen lehet őket kiismerni. Konfliktuskerülőek, a felelősséget is kerülök. Ők a legszarom típus, nekik a legjobb, a melankolikusnak a legrosszabb.
Ritka az olyan ember, aki tiszta típus, általában keveredések vannak. Nem valószínű, hogy Linzer 100%-ban kolerikus, illetve Rosicky 100%-ban melankolikus, de náluk ezek dominálnak, a többiből meg kis részleteket kaptak. Vannak a kevert típusúak (szangvinikis-flegmatikus, kolerikus-melankolikus, az utóbbi volnék én, így nem véletlen, hogy ők voltak a mániáim), azonban mindenféle keveredés előfordulhat.
Kezdjük is el, Linzerrel fogom kezdeni, mivel ez az ő blogja, ez róla szól.
Ez a cikk a többi személyiségtípussal hasonlítja össze a kolerikust, így Rosicky is terítékre kerül. Ez a kolerikus erősségeit ismerteti.
"A melankolikus és a szangvinikus típusnak egyaránt a gyengéje a passzivitásra való hajlam, amely a cselekvésüket oly könnyen kiszolgáltatja a környezet befolyásának. Ez a kolerikusból hiányzik.
A kolerikus cselekvésre van teremtve. A kezdeményező erőt az adja, hogy mindig törekszik saját maga dönteni, ez a tudatos akarat biztos jele. Szívesen dönt mások helyett is. A kolerikus aktivitását az akarat irányítja, ez a céltudatos aktivitás. Tudatos, jól átgondolt tervből ered, még akkor is, ha ebből néha hiányzik a nyugodt-előre megfontolás."
Az átigazolását is egy ilyen döntésnek köszönhetjük, ő már régóta tudja, hogy otthagyja a Salzburgot, jó, azért néha, amikor a BL-re gondolt, elgondolkodott rajta. Ez volt az érzelem orientált oldala, míg az ész azt mondta, igazoljon el Németországba.
És láthattuk, nála egyértelműen az ész győzött, mert tudja, hogy ez egy nagy előre lépés a karrierjében, és egy BL indulás miatt nem éri meg az osztrák Bundesligában maradni, ami jóval alacsonyabb rangú, mint német társa. Hogy miért Németország jöhetett szóba. Itt még nyelvi akadály sincs (max egy kicsi, a tájszólás különbségek miatt, de mégsem akkora, mintha mondjuk Angliába vagy Spanyolországba igazol, az még ráér, az már magasabb szint). Sokat nem szarakadott vele, hiába látjuk azt, hogy idióta cikkek jelentek meg, s emiatt az az érzése támadt az embernek, hogy összevissza beszél, azt sem tudja, mit akar. Pedig ez nem igaz, tök egyértelműen elmondta, hogy míg tart az U21-es EB, addig ő nem fog erről beszélni és nem foglalkozik vele, csak az EB-vel. Ezzel igazat is mondott, valóban csak arra koncentrált, nem gyötörte magát, hogy most menjen vagy maradjon. Lement az EB, vagyis csak ők estek ki, és három napot gondolkodott (vagy még kevesebbet, de az is lehet, hogy azonnal döntött, csak a média három nap múlva jelentette be hivatalosan).
Persze, azt is hihettük volna, hogy nem mer változtatni, de ez nem igaz. Kezd kialakulni az igazi személyisége, ezért tűnik úgy, hogy baromi sokat változott tavaly óta, akkor még nem is igazán tudtam besorolni egyik típusba se. Mindenféle beteg szarnak, meg személyiségzavarosnak elneveztük (egyszerűbb volt vakon gyűlölni, mint gondolkodni egy kicsit, hogy baromi fiatal és, hogy ez miatt van, főleg, hogy mi idősebbek is vagyunk, és átmentünk már a személyiség kialakulásának az útján. Legalábbis részemről, akivel gyűlöltem, az nem tudom, hogy áll ezekkel a dolgokkal).
"Míg a melankolikus minden érvet és ellenérvet megfontol, leszűr és mérlegel és így is csak nehezen jut el a döntéshez, addig a kolerikus azonnal látja, mit kell cselekedni."
Erről beszéltem az előbb, a mondatot csak Rosicky miatt tettem be, hogy lássuk, hogy ő hogyan hozta meg a döntését, mi vezérelte. Állandóan beteg és sérült volt, főleg az utóbbi években, alig játszott, az Arsenal 2016-ban nem hosszabbított vele. Ebben az esetben a többség ilyenkor vonult volna vissza, esetleg eligazol Kínába és társaiba egy kicsit megszedni magát. Ha ezt teszi, akkor hallgatott volna az eszére, de tudjuk, hogy nem ezt tette. A szíve visszahúzta Prágába és elhitte azt, hogy sérülésmentesen le tud húzni egy szezont, tehát álomvilágban élt. Egy évet ajánlottak neki, ám ő kierőszakolta a kettőt és elhatározta, hogy végig csinálja, még azután is így gondolta, miután az első szezonja teljesen kárba veszett, hisz 2017. márciusában ezért műtette meg magát, hogy a következő szezonja zökkenő mentes legyen, de alig tudom elhinni, hogy ő hitt ebben, pedig nagyon úgy tűnt. Aztán ősszel kiderült, nem úgy mennek a dolgok, ahogy ő azt elképzelte és hatalmasat csalódott, hogy a műtét se csinált csodát. Pofára esett és visszavonult, de a visszavonulás mellett se egyik napról a másikra döntött. Egyértelmű tehát, hogy az érzelmei vezérelték, amikor így döntött.
Menjünk vissza három évvel ezelőttre, várható volt mindenki részéről, hogy a Sparta Prágához ír alá, ebben senki sem tévedett, de ezt mégis mi előzte meg. Nagy rágódások, a fentebb említett mondatok megvalósultak, miszerint minden érvet és ellenérvet megfontol, leszúr és mérlegel, és még így is rohadt nehezen döntötte el. Ez az oka, hogy az utolsó napokban írta csak alá, közben meg előtte bekéreckedett edzeni az Arsenalhoz. Teljesen másképp cselekedett, mint Linzer, aki megmondta, hogy max július 15-ig szeretne leigazolni, hogy, ha leigazol, akkor már az új csapattal tudja megkezdeni a felkészülést. Rosicky érezte, hogy Prágába megy, vagyis oda igazol, de még rágta magát és addig is edzeni kellett, hogy formába hozza magát. Linzer ilyet nem csinálna.
A visszavonulását is egy nagy adag rágódás előzte meg. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy feladta, pedig ő erőszakolta ki a két évet, és fél évvel előtte vonult vissza. Itt kicsit csalódtam benne, azt hittem, végig csinálja, még, ha ilyen áron is, de kitölti az idejét. Mivel összevissza rágódott folyamatosan, sokszor volt depressziós a hangulata, főleg 2016-ban, erről majd később. Itt már az ész győzött, mert sokkal logikusabb visszavonulni, mint szenvedni, de kurvára nem így kellett volna. Elege lett a szenvedésből, igazából ezért adta fel, nem azért, mert annyira a logika vezérelte volna. Esetleg mások véleménye alapján, mert ezzel, amit ő csinált, nem sokan érthettek egyet a végére. Az elején még talán biztatták is, de akkor is sokan voltak azok, akik elküldték volna a büdös kurva anyjába és meg is értem őket. (bocs, Évike).
Marha komolyan nézett, miközben bemutatták, de a videót megnézve rájön az ember, hogy a valóságban örült, még, ha nem is olyan látványosan, de lehetett rajta érezni. Az edzésen meg már vigyorgott.
"A melankolikus csak vonakodva kezd valamibe, könnyen összezavarható, bizonytalanná válik és elveszti a kivitelezéshez szükséges erőt. Ezzel szemben a kolerikus szilárd elhatározásra jut, bizakodó és erős. Életéből kimarad a harc és a kétségbeesés, ez védi őt az energiavesztéstől, ami a melankolikus gyengíti.
A kolerikus tud határozatot hozni és cselekedni is."
Erről beszéltem az előbb, nyilván nem úgy vonult vissza, hogy na, most elhatározom, hogy ekkor meg akkor visszavonulok és senki sem tud megállítani. Külső befolyás is jöhetett, látván, mennyire szenved, például a családjától, vagy az edzőtől, játékostársaktól. Ekkor leült, hogy na, azért ő nekiakart indulni a tavaszi szezonnak (ezt akkor el is mondta), de aztán mégsem, mert nem bírja tovább. Sokat gondolkodott rajta, ezt is elmondta. Rosicky úgy marad az emlékeimben, hogy szinte az utolsó pillanatban adta fel a harcot, de hatalmas szenvedések és gyötrődések előzték meg, de ez az ő döntése volt, ő akarta és nem más. Linzer döntéseiről meg már fentebb írtam, ő már tudta, mit akar, nem ült le százszor átgondolni még, hanem ment. Ez az oldal nagyon felvázolja a kettőjük közötti különbségeket.
Mikor visszavonult, de ezt a rongyos inget minek fogja? Meg mi ez? Mintha a kutya szájából húzta volna ki.
"A kolerikus cselekedeteinek célja van. Ez érvényes a melankolikusra is, sőt még fokozottabb mértékben. A kolerikus praktikus értelme azonban abban mutatkozik meg, hogy azonnal meglátja a cél eléréséhez szükséges megfelelő eszközöket. Ez a melankolikusnak rendszerint nem sikerül. A melankolikus időt és energiát pazarol a különböző módszerek mérlegelésével, amelyek őt a célhoz vezethetik. A kolerikus ezzel szemben felismeri, hogy éppen itt és most minek kell megtörténnie. Gyakorlati, mert életét nem valami képzelt világban éli, hanem tettre készen a realitások világában jár. Opportunista, mert a jelenben él, és ezt saját céljaira használja fel."
Ez a rész is tökéletesen összefoglalta a kettőjük közötti nagy különbségeket. Rosicky szart se ért, amit szeretett volna, mert folyamatosan marcangolta magát és a legnagyobb akadály saját maga számára az saját maga volt. Ezt jól megmondta, de ez így volt. Magát hátráltatta, a fejével voltak gondok. A végére azoknak a sérüléseknek fele se volt igaz, nem azt mondom, hogy hazudott meg megjátszotta magát, mert ezeket amúgy ő elhitte magáról. A fejével generálta a betegségeket, sérüléseket. Ez az ami hátráltatta. Nagyon úgy fest, hogy ez beárnyékolta az egész karrierjét, és ahogy idősebb lett, úgy erősödött is ez. Linzert nem hatotta meg a BL, ha egyszer most jött el az ideje, hogy előre lépjen, különben sincsenek érzelmi kötődései egy-egy csapathoz, mint Rosickynek. A Salzburg amúgy sem erre nevel. Linzerről simán elképzelhető, ha egy csapatnak nem megy már egy ideje, ő tovább megy egy jobb csapatba, nem tart ki mellette, elhagyná a süllyedő hajót. De tudjuk, hogy a Salzburg nem ilyen, az a csapat arra van, hogy kineveljék a játékosokat és aki nem felel meg az elvárásoknak, azt kölcsönadják, vagy eladják egy kisebb csapatnak, akikből meg nagyobb nevet tudtak csinálni, Linzer is közöttük van, azt eladják jó pénzért egy erősebb bajnokságba egy erősebb csapatnak, aminek már nagyobb neve van. Nem azt mondom, hogy egy nagy kamerabuzi, mint az Antonini, mert neki nem fő célja a középpontban levés, mint az olasznak, hanem az, hogy sikereket érjen el a csapattal. És mivel extrovertált ő is, többet is fog nyilatkozni, mint egy introvertált, mert ő kifele éli meg a dolgokat, amiket szeret kimondani. Míg közben Rosicky keveset nyilatkozott, és most is, csak akkor megy, ha muszáj, de látszik, hogy nem érzi nagyon jól magát közben. Meg nem is nyilatkozik olyanokat, hogy mikor mit fog enni, meg ilyen sült húsokról, vagyis nekem ilyenek nem rémlenek.
Rosicky az Arsenalban tíz évet töltött el, nem volt egy vándormadár, mint, mondjuk Antonini, aki szinte évente váltogatta a csapatait. Hogy Linzer milyen lesz, az még a jövő kérdése, nem képzelem azt róla, hogy ki fog tartani évekig egy csapatnál, tehát véleményem szerint lesz majd egy pár csapat a háta mögött, mire visszavonul.
Rosickynek általában sikerült kifognia az olyan csapatokat, amiknek nem nagyon ment, vagy ilyen ingadozó volt. Nem követtem soha az Arsenalt, de úgy tudom, hogy sokszor nem ment nekik, a többiek mindig előrébb voltak. Emiatt többször is ajánlották, hogy menjen el, de ő nem tette. Majd lenyilatkozott úgy 8-10 éve, hogy, ha az Arsenalból nem, akkor a Sparta Prágából fog, ezt viszont betartotta, míg más tojik ezekre a nyilatkozataira. Hát ő tényleg nem a pénzért játszott és valószínűleg Linzer se ezt nézi, ő a sikert inkább.
Van még pár cikk ezekről, amiket már nem elemzek ki, mert csak ugyanazokat tudnám leírni, de érdemes őket belinkelni.
Ez meg a szangvinikussal hasonlítja a melankolikust, ezért is volt jobb a másik, mert abban őket kettőjüket hasonlította, így mindkettő terítékre tudott kerülni egyszerre, és ennél jobb összehasonlítást nem lehetett volna írni róluk.
A cikk alapján érdemes megemlíteni Antoninit is, akit a szangvinikus típusba sorolnék be, meg is látszik ez a csapatain is, hogy nem bírt a seggén maradni, és most sem jobb a helyzete, követem őket instán és állandóan költöznek és tapadnak a kamerára. Felesége ugyanez. De a saját országán belül mozog, sosem ment külföldre, ettől függetlenül nem bír magával, a médiát beengedte egyszer a házába, arra törekszik, hogy műsorokban szerepelhessen, szerintem nem kötelezte el magát semmilyen csapatnál, de a Milannak rendszeresen nyilatkozik, akkor is, amikor nem kéne.
Ezzel szemben Rosickynek mindössze csak három csapata volt és nem hinném, hogy Prágából el lehet valaha mozdítani. Ha már szóba jött az ígéret, a visszavonulására kapcsolodó ígéretét nem felejtette el, illetve azt sem, hogy egyszer visszatér Prágába, mert volt olyan, hogy azt is megígérte. Megtette. Antonininél nem rémlik, hogy ilyesmiket ígérgetett volna, de nem hiszem, hogy lett volna bármilyen célja is, honnan vonul vissza. Aztán egyszer csak nem úgy jöttek össze a dolgok (biztos keveset engedték szerepelni) és 34 éves korában visszavonult, egy évvel korábban, mint Rosicky. Azt sosem felejtem el, hogy mikor Antonini 2016. november 23-án visszavonult (serie c-ből, ha jól emlékszem), akkor nagyjából egy időben Rosicky lenyilatkozta, hogy neki még esze ágában sincs visszavonulni, pedig az az évada úgy kuka volt, ahogy volt. Két évvel idősebb, mint Antonini. Ő meg akkor igazolt le nyáron a harmadosztályú csapathoz, de gondolom telibe szarta, hogy nem töltötte ki a szerződést.
Antonininek az volt a lételeme, hogy szerepeljen a kamerában. Akárki rúgott gólt, ő volt az első, aki a gólszerző nyakába ugrott, mivel tudta, hogy őt mutatja a kamera. Micsoda célok ezek, ezeken csak röhögni lehet, értelmetlen baromság. De hagyjuk Antoninit, véletlenül jött csak szóba, ment volna színésznek inkább, egész nap szerepelhetne, úgy is az való neki. Többre vitte volna, mint a focival.
Vissza Linzerre, mert most kolerikus cikket rakok be.
"A kolerikus kemény ember. Érzelmi élete gyengén fejlett. Kevéssé tudja magát mások helyzetébe képzelni. Az érzelemgazdagság, mindenekelőtt a testileg és lelkileg szenvedőkkel való együtérzés hiányzik belőle. Ez a hiánya ridegnek tünteti fel. Meg kell azonban említenünk a védelmére, hogy saját magával ugyanolyan kemény, mint másokkal"
Ennél jobban nem is lehetett volna jellemezni Linzert. Szarrá rúgják, és továbbra se cserélteti le magát, végig játssza véres lábbal is a meccsel. Ez csak egy példa, de, ha épp vesztésre állnak, jön a pofázás, és próbálja irányítani a többieket is, úgy tesz, mintha csapatkapitány lenne. Az empátiájáról ne is beszéljünk, többször meg volt említve, hogy az nem nagyon van neki. Fetreng a földön az ellenfél, vagy akár a csapattársa? Ő leszarja, megy tovább és ideges lesz, ha a bíró lefújja.
Hamar elgurul nála a gyógyszer, és főleg a bírókon vezeti le. A játéka durva és agresszív, csak a labda és annak megszerzése, az ellenfelet borítja és rúgja is fel, de sosem alattomosan, hanem nyíltan szépen nekimegy, az ellenfél lábát nem szándékosan találja el, mert ő csak a labdát akarja, csak a labdára figyel és nem érdekli az ellenfél lába, de ha az akadály, akkor megy a lába is, ekkor elesik, és övé a labda. De sokáig nem örülhet, mert lefújja a bíró. Örült, hogy végre megszerezte, erre lefújja. Elgurul a gyógyszere és letámadja a bírót, nincs önkritikája. Említi a cikk is, hogy nehezen tud bocsánatot kérni, szinte soha nem tett ilyet, még neki állt feljebb, ha lefújták és nagyon ritkán segítette fel az ellenfelet. Amikor megtette is csak azért, mert rászólhattak.
"Más embereket csak eszköznek tekint, elsősorban saját maga és tervei céljaira. Csak addig érdeklődik irántuk, míg hasznosak számára. Ezt követően semmibe veszi őket"
Erről beszéltem, mekkora érdekember, a puncsolásait is ez alapján osztogatja.
Most viszont Rosicky jön.
"A melankolikus legnagyobb gyengesége az önmagában való elmerülés. Ezzel kell felvenni a legdöntőbb harcot. Összes bűne közül ezt a legnehezebb legyőzni. Úgy követi őt, mint az árnyék a fényt. Ha felfedezi, hogy az önmegfigyelés ellen folytatott harc önszemélethez vezet, visszahozhatatlanul elveszettnek érzi magát, és felismeri, hogy ez a küzdelem teljességgel felülmúlja az erejét"
Ez nagyon jól jellemzi Rosickyt, ez lett a veszte és ez hozta meg azt is, hogy idő előtt vonult vissza. Belefáradt ebbe a sok szarba. Az önmarcangolás felemésztette az erejét. Hipochondria is kialakult nála, mert egyfolytában vizsgálta magát és, ha csak egy kis rendellenességet észlelt, már felnagyította és sérültnek titulálta magát, akkor is, ha nem volt az, vagy csak kisebb baja volt. 2017 végén már többször megesett olyan, hogy egy kis fájdalom miatt nem akart már pályára lépni se, pedig jelölve volt. Ezt később bevallotta, amikor visszavonult, de már, amikor aktuális volt ez, említették a cikkek, hogy Rosicky nem akart játszani, de azt nem, hogy miért. Felháborítónak tartottam akkor, pont akkor gyűlöltem.
"A melankolikus áldatlan módon befelé forduló természetű. Az biztos, hogy önzőbb, mint a többi temperamentum, és hajlamos az olyan mértékű önvizsgálatra, ön-nézegetésre, amely már megbénítja az akaratát és energiáit. Állandóan boncolgatja magát és lelkületet, rétegenként lebontva, mint, ahogy a hagymát hámozzuk. Végül nem marad az életében semmi egyszerűség és mesterkéletlenség, csak az örökös önanalízis"
Erről beszéltem az előbb. Ez az egyik ok, amiért visszavonult idő előtt. Belefáradt és feladta, mert szétmarcangolta már magát. Sajnálatra méltó.
"Ez az önvizsgálat nem csak szerencsétlenné teszi, hanem káros is. A melankolikusoknál gyakran alakul ki lelkileg beteg magatartás. Túl sokat foglalkoznak nem csak lelkük, hanem testük állapotával is. Minden, ami őket érinti, kimagasló fontosságú számukra. Egyetlen más típus sem lesz olyan könnyen hipochonder, mint a melankolikus"
Nem hiszem, hogy ennél jobban bármi is tudná jellemezni Rosicky bajait. Eddig még sosem elemeztem ki ennyire ezeket a személyiségtípusokat, de már akkor is ide soroltam őt, azonban sosem gondoltam volna, hogy ennyire passzolnak rá a dolgok. A többit nem írnám le, mert fentebb az összehasonlítóban már meg voltak említve ezek a gondolkodásai, illetve döntései és mi alapján hozza meg azokat.
Összességében: Miközben zajlott Linzer, mint mánia, úgy Rosicky után közvetlenül (ugye Linzer követte Rosickyt), végig hiányérzetem volt. Tudtam, hogy belőle hiányzik valami, ami Rosickyben megvolt és ez a mánia alatt végig hiányzott. Eleinte nem tudtam mi, sőt egészen mostanáig. Hivatkoznék erre a képre, amit utoljára betettem. Amúgy is volt pár ilyesmi képe, de mutatok még egyet.
Hát ez, olyan kis törékeny és szerencsétlen a srácok mellett. Ugye? Az előző képen meg olyan kis cukin morci és zárkózott, nagyon sokszor tartja így a kezét, míg ez Linzernél teljesen hiányzik. Sosem kulcsolja össze a karjait maga előtt, inkább a csípőre tett kéz a jellemző nála. És nem törékeny testalkatú, így nem támad az az érzése az embernek, mennyire szerencsétlen, meg kell védeni, stb. Mánia szinten pedig ezek fontosak.
Az első képen teljesen összehúzza magát, Linzernél ilyen sosem volt látható, vagy csak nagyon ritkán. A valóságban Rosicky itt fázott, de anélkül sem szokatlan tőle, hogy így áll be. Csak gondolom, hogy fázott, és bár nyár volt, de hűvösebb nap, és a többiek is ugyanígy voltak felöltözve. Egyébként meg eléggé fázós, sokszor volt melegebben öltözve, mint a többi.
A második kép is az egyik kedvencem volt akkor, így a srácok mellett állva még törékenyebbnek tűnik és még jobban az az érzése az embernek, hogy meg kell védeni. És emiatt nekem csak cukibb. Feltűnt ugye az is, hogy Linzert nagyon ritkán cukiztam le, nem is igazán értettem, egyszerűen nem jött, nem igazán tartottam annak, Rosicky meg nagyon sok helyen cuki volt, meg cuki fejet vágni (jó, bőven voltak szörnyű képek és videók róla). De ezt az anyukájának köszönhetjük, marha cukin tud ám nézni ő is, és hasonlítanak is, jobban hasonlít rá, mint az apjára. Linzer szüleiről nem láttam képet, de a húga az hasonlít rá és úgy néz ki, mint egy pasi, hatalmas, széles vállakkal. Rosickynek egy bátyja van, aki inkább már az apjára hasonlít. Rosickynek van egy fia is, aki hasonlít rá, Linzer meg fiatal még ehhez.
Rosicky és a családja.
És Linzer húga, Victoria.
Rosickyvel ellentétben Linzer szinte soha sem keltett szerencsétlen és törékeny érzést, illetve soha sem volt zárkózottságra utaló testtartása. Emiatt lehetett, hogy a cuki jelzőből ő nem nagyon kapott. Iszonyat vastag lábai vannak, Rosickyé meg vékonyak. Míg ő volt a mániám, természetesnek hatott, majd váltottam Linzerre, eleinte furák voltak a vastag lábai, aztán szép lassan ezt is megszoktam, főleg, hogy a Salzburgban is hozzá hasonló testalkatú emberek voltak inkább. Ugyanez volt a vállaikkal is, Linzernek széles vállai vannak nagyon, Rosickynek meg nem, ő meg vékony. Majd időnként, amikor épp kedvem támadt nosztalgiázni, ránéztem a Rosickys blogomra, és a képeket is megnéztem, illetve megnéztem a cseh oldalakat is, van-e róla valami új, meg instán a jelölős képeket, amikor másik jelölik meg (amit Linzer levett szemétkedésből). Találtam is sokszor újabb képeket róla, eleinte lementegettem, majd utána lusta voltam, inkább csak megnéztem. Ekkor ledöbbentem Rosickyn, milyen sovány, főleg Linzerhez képest, a lábakról meg ne is beszéljünk, látjátok ti is a különbségeket.
Látszanak a vastag lábai, a második képen főleg a combja.
Ég és a föld a különbség kettőjük között.
Ezt inkább nem kommentálom, eleve rohadt hülyén állnak a lábai folyton, de ennél rosszabb képek is voltak, de a franc se fogja most előkeresni azokat.
Testes és izmos széles vállakkal.
Vézna, főleg Linzerhez képest, bár igazából, míg a mániám volt, akkor is annak tartottam, csak, hát ezt szoktam meg, na, most meg Linzerhez vagyok szokva.
Örülök, hogy össze tudtam őket hasonlítani. Erre azért is volt szükség, mert a Linzer mánia már lecsengett, bátran kijelenthetem, hogy már nem a mániám és egy ideje már a puncsolásai is enyhülnek, már nem idegesítenek úgy fel, mint mondjuk 1 hónapja, de már akkor is enyhébb volt. A csúcs júniusban volt, akkor voltam a legidegesebb, illetve májusban. Lassan lezárom a blogot, de még Linzert se zárom le teljesen, de hamarosan eljön annak is az ideje. Lesz még egy poszt, amikor összefoglalom teljesen a mániát, már Rosickyt nélkül, őt már felesleges belevonni, több összehasonlítós poszt is született másfél év alatt. Rosicky is eddig tartott. A végére profilképek, hogy azokat is össze tudjátok hasonlítani.
A két mánia három év alatt zajlott le, volt közöttük egy három hónapos szünet.
Rosicky 2016. június 17 és 2017. december 20 között volt a mániám, egyik napról a másikra múlt el.
2017. december 20 és 2018. március 15 között üres időszak következett. Már március 5-én megnéztem Linzert, hogy ki is ők, azonban már korábban feltűnt, csak nem foglalkoztam vele.
Linzer 2018. március 15 és 2019. szeptembere között volt a mániám. Napot nem tudok pontosan, majd lezárom valamikor, amikor úgy érzem, hogy végleg vége. Azonban ő két részletben zajlott le, mert 2018. október 7-én egyszer már kijelentettem, hogy már nem a mániám. 2018. szeptember 25 és 2018. december 25 között Sabitzer volt a mániám, ő csak egy kisebb kis gyenge mánia, mint, amilyen Ranocchia volt Antonini és Louis között.
A két mániához három város tartozott, amikbe el is látogattam. Nézzük sorrendben.
/Prága 2017. november 26-án - saját kép. Rosicky szülővárosa és egyben csapatának a városa is/
/Salzburg 2018. május 21-én - saját kép. Linzer csapatának a városa, de már csak múlt időben/
/Linz 2019. április 8-án - saját kép. Linzer szülővárosa/
Ha tovább tartana a mánia, ide vehetnénk még Wolfsburgot, mivel most oda igazolt, így Linzer három várossal is képviseltetné magát, míg Rosicky csak eggyel. Mennénk meccsre is valószínű.
