2019. április 14., vasárnap

Az edző kis kedvence

Meghoztam az ígért posztot, amit egybekötök a meccs beszámolójával. Itt kirészletezem azt, ami a múltkori posztba nem fért már bele. Beszámolok a meccsről, a szokásos marhaságairól, de most csinált egy olyat is, amit eddig nem láthattunk, mert nem egy mindennapos valami, de nagyon vicces volt. 


Bemelegítés közben. Egyébként ma van Leitgeb szülinapja és ahogy már említettem, pont összejött neki a szülővárosa, illetve volt csapata is erre a napra. Egyetlen hibája volt mindössze, hogy nem Grazban került rá sor, annak jobban örültünk volna. Ennek köszönhetően azért a padra leülhetett, mert eddig ott sem kapott szerepet soha. Hogy miért csak a padra, mikor szülinapja van és a szülővárosa csapata az ellenfél? Mindössze csak azért, mert egy olyan valaki posztján játszik, aki az edző kis kedvence, aki már kirobbanhatatlan a kezdőből, és ez még nem minden. Már le se cseréli. Remélem, egyértelmű, hogy Linzerről van szó. Tavaly azért még többször lecserélte és többször volt pados. 


Már érezhető volt, hogy az edző kis kedvence, de nem nagyon foglalkoztam úgy vele. Azonban múlt héten, élőben sokkal jobban átjött, mint tévében vagy neten nézve a meccset. Meg úgy az érzések is jobban átjönnek, ha ott van az ember. Múlt héten az edző szeretetteljesen átölelte, és ugye nem ez volt az első ilyen. Ha nem is élőben, több videóban is el lehetett kapni hasonló pillanatot. Linzerről meg tudni, hogy, aki mondjuk közeledik hozzá, esetleg átakarja ölelni, vagy csak megveregetni a vállát, és, ha engedi is, akkor is látszik, hogy minél előbb túl akar lenni rajta és gyorsan elhúzódik. Máskor meg egyből elhúzódik, így az illető, aki tenné, inkább nem teszi. Ilyen pillanatok is elkaphatóak voltak a videókban. Azonban, ha az edző tette, azt minden esetben hagyta. Sokszor volt az edző a társasága más videókban. Csapattársak nem igen beszélnek vele így külön Lainert leszámítva. 
Ezen a képen, mint, aki be van szívva, de már meg sem lepődünk ezeken a fejeken meg kinézeteken. 


A legelső röhejes mozdulata az volt, hogy passzoltak neki, de olyan szarul vette át, hogy az ellenfél egyből elvette tőle. Ez már nem az első ilyen, kétségtelen, hogy a passzt se tudja normálisan átvenni. Elpattan tőle mindig kicsit, és, ha az ellenfél már a nyakán van, általában egyből el tudja venni tőle. 


Nagyon viccesek itt a lábai. Hogy miért ő az edző kis kedvence? Az egyik ok az lehet, hogy hajt és küzd hétről hétre, és egészen biztos, hogy az edzésen sincs másképp. Általában az edzések szokták meghatározni az edzők számára, hogyan állítsa fel hétvégén a kezdőcsapatot. A szurkolók azt meg általában nem látják, ha mégis, akkor csak kisebb részleteket, képeket, összevágott videókat, ahol a legfontosabb és leglényegesebb dolgok nem láthatóak. De mindenképpen hasznos, mert jó pillanatokat is el lehet ott kapni, mint minden más csapatos videóban, illetve még a meccseken is és lefújás után is. Bár attól függ, mit mutat a közvetítés és mikor szakad meg. Mostanában elég korán megszakad, régebben még akkor is látható volt, mikor már senki nem volt a pályán. 


Itt is viccesek a lábai. Hozta ma is a szokásos formáját, de hát mikor nem? Kis ügyefogyott. Volt olyan is, amikor nehezen bár, de meg tudta tartani a labdát, de mindezt görcsösen teszi. Semmi nyugodtság és higgadtság nem látszik rajta, holott ősszel az osztrák média erről papolt és az ő szájába is ezt rágták, már pedig ezt kell mondani. Komolyan ennyire hülyének nézik az embereket? Sokat meg nem értek el ezzel, ezt ők is belátták, és szépen leálltak az egésszel. Volt olyan, hogy megtartotta a labdát nehezen, de azonnal elpasszolta, erre meg szépen eltaknyolt. Ma is taknyolgatott egész meccsen. Egyre bénább már, komolyan, és egyre idegesebb, görcsösebb is. 


A meccs elején, főleg, miután megszerezte a vezetést a Graz, tiszta ideg volt. Ezen a meccsen idegesebb volt, mint máskor, bár sajnálom, hogy nem múlt héten a SZÜLŐVÁROSÁBAN. Az mindent vitt volna, ott viszont meg volt a kis hisztije, amire vártunk. Az most itt elmaradt, mert nem kapott sárgát, pedig bőven megérdemelte volna, főleg azok után, hogy szinte minden szart lefújt, a durvábbakra meg sárgákat osztogatott mindkét fél számára. Mindjárt beszámolok erről is. 
Egyik csapattársa kapott sárgát, erre elkezd összevissza pofázni a bírónak, már ezen sem lepődik meg senki. Több ilyen pofázása is volt, amikor köze sem volt az esethez. Ez a túlzott idegessége miatt volt, mert egyébként, ha mással történik valami, abba legtöbbször nem avatkozik bele, csak, ha vele, akkor meg hisztizik is. 
Na, szóval az volt, már a második félidő elején, hogy jól felrúgta az ellenfelet és le se fújta a bíró, holott más bíró ezt simán lefújta volna, még, ha a sárga lap el is maradt volna. Az Európa Ligában viszont az sem maradt volna el. Ment tovább a játék. Kicsit se feltűnő, amikor mindenki másnak az ilyet lefújja és a sárgát is kiosztja. Azonban szokás szerint ő is kapott felrúgást és az ellenfél meg sárgát. Hamar felpattant, de ő amúgy se szokott hosszasan fetrengeni és rájátszani. Ebből viszont a nagy bajnokságokban a sztár csapatokban bőven akad, itt ritkábban, de Linzer szinte soha nem csinálja. 


A Graz öröme nem sokáig tartott, csak egy félideig, mert jött az egyenlítés. Linzernek ez sem volt elég, ugyanúgy ideg roncsoskodott. A második gólnál, mikor Szoboszlai rúgta, ismét egy érdekes pillanatot kaptam el. Mivel második félidő, ami számára egyenlő azzal, hogy ki van fáradva és ez most sem volt másképp, természetesen a térden támaszkodás sem maradt el. Mikor a második félidőben rúgnak gólt, akkor ő már nem nagyon rohan oda, max utolsóként ér oda. Most is így volt, emiatt egyik gólörömös képen sincs most rajta. Szoboszlai végig ölelt mindenkit, gratuláltak neki, ő meg fogadta. Linzer, mikor odaért, ő is belé kapaszkodott a többiekhez hasonlóan és ő is mondott neki valamit, azonban őt Szoboszlai levegőnek nézte, még csak rá sem nézett. És ez nem vicc, rendesen ki van ez már általam figyelve, az ilyen pillanatokra várok, és ha van, le is írom.
Amint megszerezték a vezetést, az ő idegessége, mármint Linzer idegessége is elszállt és olyan volt, mint szokott. Görcsös, ideges, de nem olyan idegroncs, mint előtte. 
Ha már a gólokról volt szó, mindössze csak egy kapura lövése volt az első félidőben, de úgy mellé ment, hogy az nem igaz. Általában a kapusnak gurítja oda, múlt héten ezt tette. Az őszi teljesítményéből nagyon visszavett, pedig akkor még dicsértem is, ez kitartott februárig is, utána ment szépen vissza lefelé a lejtőn, elért a tavaly tavaszi szintjéhez, majd onnan is lejjebb tudott kerülni. Sokkal görcsösebb, kapkodósabb, mint régebben. Nem törekszik már a gólszerzésre, persze, nem csatár szinten kell elképzelni, de ősszel sokkal többször rárúgta, még, ha bénán is, előbb utóbb összejött egy pár gól. Most már ennyit sem csinál, hanem remegve arrébb passzolja és eltaknyol ebbe is. Szoboszlai is azonos poszton van, ő mégis rúgja a gólokat. Ennyit erről, szépen visszaesett a hülye görcsössége és kapkodása miatt a teljesítménye. 


Lainerrel a meccs végén, nagyon örül a győzelemnek, talán jobban, mint szokott. Lehet azért, mert a Graz vezetett a félidőben. Lainer az egyetlen a csapatból, aki még szóba áll vele, egy év telt el, amióta foglalkozom vele és én még nem láttam olyan képet, se videót, ahol beszélget más csapattárssal külön meccsen kívül. Ha szól is hozzájuk, akkor legtöbbször a falnak beszél, senki se reagál rá, még csak nem is figyelnek rá. Csak Lainer a társasága a meccseken kívüli képeken és videókon. Ma különösen járt a pofája és nem csak a bírónak, szólt a csapattársakhoz is, magyarázott, álltak mellette és senki rá sem nézett. Az ellenfélnek is magyarázott, azok még úgy válaszolnak is neki. A bírónak való pofázásakor volt olyan is, amikor magyarázott és a bíró arcára rá volt írva minden, hogy ezt a gyereket a háta közepére se kívánja és hülyének nézte. Természetesen nem válaszolt neki, hanem faképnél hagyta. Elég furcsák a bírói viselkedések is, mintha tudnának valamit és mintha meg lenne tiltva, hogy sárgát adjanak neki. De ez a bíró még csak le se fújta a szabálytalanságát, holott mindenki másét kivétel nélkül igen. És még a sárgát is jobban osztogatta, mint más osztrák bíró. Európa Ligában nincs ilyen, ott kivétel nélkül megkapja és ezt nézzétek.


Az Európa Liga mostani szezonja márciusi kieséssel. Csoportmeccseken megkapta mind a három sárga lapot, ami után egy eltiltás jár. Kieséses szakaszban kettő után jár az eltiltás, azokat is szépen begyűjtötte, amit még le is tudott tölteni az utolsó meccsen. Ha nem, az szépen átmegy a következő szezonra. A bajnokságban múlt héten kapta meg a második sárgáját, azt már tudjátok, miért. Ugyanilyen felrúgásért és még térdre is állt a Nápolyi esethez hasonlóan. Ilyet azelőtt nem csinált, hogy így megalázkodott a bíró előtt egy kibaszott sárga lap miatt, amit nagyon nem tud elviselni. És ezeket a térdre borulásokat már azelőtt csinálta, amikor a bíró még fel se mutatta a sárgát. Már tudta, hogy azt fog kapni, vagy nem tudom, de ez most nála a legújabb. Egyre jobban megalázkodik, illetve alárendeli magát a csapattársaknak is. Ez az érzés is múlt héten erősödött fel jobban, amikor ott voltam. Tavaly is voltam, de ilyen erős érzések még nem jöttek át, mint múlt héten. Persze, ott is volt már valami fura, de még kevesebbet tudtam róla és, hát elfajult és nem tudtam megmagyarázni miért, de tudtam, hogy akkor változott meg valami a mániában, amikor kint voltam a meccseken. Főleg az első meccsen, Bécsben volt durvábbak ezek a rossz érzések, annak ellenére, hogy Salzburgban kerültem közelebb hozzá (autogram, pacsi és ilyenek), ott jobb volt valamivel, mint előző héten Bécsben, ahol nagyon kikészült a meccs végére. Linzben is ki volt már szokás szerint. Amiket meséltem az előző posztban azon kívül sokszor volt olyan érzésem, hogy mindjárt összeesik. Ezt tavaly is éreztem, főleg Bécsben. És a második félidőben mindkét esetben. 
Most olyan érzések is átjöttek, hogy hülyébb, mint gondoltam, és, hogy ez nagyon beteg, persze, agyilag. Most is megváltozott valami a mániában, méghozzá az, hogy a fekete köd végleg elszállt. A görénykedései sem ok nélkül történtek, mindjárt beszámolok erről is. 


A meccs végén. Ilyenkor mindig csatlakozik a többiekhez, részt vesz ezekben az ünneplésekben. Ez is a próbálkozásaihoz tartozik és iszonyatosan puncsol is. Ezt láthattuk nyáron is. Emlékszik mindenki arra a videóra, amikor nem akart senki kezet fogni vele, de ő kezdeményezte néhány embernek, holott tudta, hogy nagy a feszültség közte és a társak között. Aznap oda kuncsorogta magát az egyik közös képükre, ahol se előtte, se után se szerepelt soha, mármint azokon, amiket a csapattársak feltettek. Akkor jelent meg az a kép is, ahol páran bepózolnak, köztük Wolf is, aki egyébként nem fogadta a kézfogását, hanem ellökte a kezét és fejeket vágott rá. És volt ott egy tükör, ott látható volt, hogy Linzer csinálta azt a képet. És még, hogy nem puncsol, képes megalázkodni. Saját magát aláztatja meg, az ilyet lábtörlőnek tekintik, úgy is bánnak vele. Ő meg hagyja. És azt mondtam, ő rekeszti ki magát, a lényege meg az volt, hogy ő legyen mindenért a hibás. Mondjuk az is, mert aki ilyet csinál, az nem normális és tényleg nem gondoltam volna, hogy ekkora balfasz, ez már a Halak stílust súrolja, a puncsolás meg Mérleg tulajdonság. Már azt is el tudom képzelni, hogy Halak az aszcendense, vártam már egy ilyet, hogy Mérleg-Halak párosítás, vagy fordítva. Nem bizonyított, mert ahhoz tudni kéne, hány órakor született, de már egyre jobban feltételezem. Lainer az, aki kirekeszti magát, de ő neki nincs is a társaságukra szüksége, na, ő tényleg kivonja magát mindenből, ami meccsen és edzésen kívül zajlik, sőt volt olyan, hogy edzésre se ment el és olyankor nem is játszott és a szurkolóknak bekamuztak egy sérülést. És ő még barátjának is tekinti Linzert. 


Kétszer is durván kicicáztatta magát, a többi csak kisebb kicicáztatás volt. Az egyik az első félidőben volt, rohangált összevissza, miközben az ellenfél egymás között passzolgatott. Mindenáron labdát akart szerezni, hozzá is ért a labdához, de megszerezni már nem tudta. Második félidőben az ellenfél két játékosa passzolgatott egymás között kis területen, ez meg rohangált közöttük, mint, aki be van sózva. Olyan is volt, hogy rúgták ide-oda a labdát az ő csapattársai és az ellenfél egyaránt, ő meg csak nézte, állt egy helyben és látszott, hogy nem tudta, merre menjen. Ez nagyon vicces volt. Egyetlen célja van csak: megszerezni a labdát és menni utána. Nagyon bután játszik, mint, akit felhúztak, hogy csak a labda után menjen. Ha hozzá kerül, passzolja is el (vagy elveszti, de azt igyekszik elkerülni). 


Ez a gyerek csak az akarásának és a küzdésének köszönheti, hogy itt van. A belét is kihajtja, az életénél is fontosabb az, hogy győzzenek, illetve, hogy megszerezze a labdát. Ezért is az edző kedvence. Ezt a többiek nem tudják elviselni, de ez nem szokatlan közösségekben, felnőtteknél sem. A kis puncsolókat ki szokták rekeszteni, mert ő ez mellett még puncsolgat is, még azoknak is, akik levegőnek nézik, abban reménykedve, hogy befogadják és szeretni fogják, ezzel saját magát megalázva, de az már őt nem érdekli. Kis Mérleg, egy kis Halak beütéssel. Ez az erőszakossága, nagyon akarása az lehet, hogy a Halak aszcendense már a Koshoz lehet közelebb. Ez az aszcendens csak feltételezés, a horoszkóp ennél sokkal összetettebb, de tény, hogy a Napjegy és az Aszcendens azok, amik dominánsabbak. Ezért se nagyon foglalkozom már horoszkóppal, ahhoz már szakértelem kell, ha értelmes elemzést akarunk kapni. Hogy elolvassuk a napjegyét, az semmit nem ér. Ha kiderítjük az aszcendensét, önmagában még az is nagyon, nagyon kevés. 
Az edző bizonyára látja, hogy szépen alárendeli magát, emiatt lábtörlőnek tekintik, ezért azt érzi, meg kell védenie ezt a gyereket, mert megérdemli, mert ő jobban hajt és küzd, mint a többiek, akik egyébként jobb játékosok, tehát nincs is szükségük nagyon arra, hogy a belüket kihajtsák, mint az állat. Persze, nem lazsálnak, hanem normálisan teszik a dolgukat, ez a Linzer gyerek vállal csak pluszokat. Az edző szemében ez egy jó pont. Erről jut eszembe, tavaly volt olyan, hogy rendesen elszúrta a passzt, a csapattárs (Dabbur) nem tudtak átvenni, így az ellenfél megkaparintotta. Ezért Dabbur kiabálni kezdett vele, amire ez a szerencsétlen, lábtörlő, linzerpofa nem reagált, hanem lenyelte. És gondolom nem lehet másképp edzéseken sem, hogy, amikor elrontja, kiabálnak vele. Meccsen nagyon nem tehetik meg, mert azt mindenki látja. A szurkolóknak nem szabad megérezniük semmilyen feszültséget, nekik a tökéletességet kell látniuk, és sokan sajnos el is hiszik. A médiának is ezt adják le, amit ugye a szurkolók olvasnak, mivel nekik szól. Meg van határozva, mit lehet, illetve mit kell mondaniuk. Nagyobb csapatoknál megeshet, hogy kiszivárogtatnak valami balhét, de azt meg direkt teszik, az olvasottság miatt és a figyelemfelhívás miatt. A megtörtént veszekedést is felfújja, mint az állat. Általában sztárok a szereplői ezeknek. Illetve a balhés játékosok tettei is szokott sajtó sztori lenni. Ez is inkább a sztárcsapatoknál szokott lenni, ahol több is a nagyképű, balhés, bulis játékos. 
Valahol neki is ki kell adnia, hiszen csak nyel, és a bírón vezeti le és még ki tudja, hol, esetleg otthon. Mert, ha visszaszól, akkor nem fogják befogadni, mert ő még reméli, hogy befogadják és megszeretik. Ennyire naiv se lehet. Akit már egyszer kiközösítenek egy közösségben, az már soha nem lesz egyenrangú tag, de lehetnek jobb időszakok. Na, de akkor se.
Mi a különbség a gyerek és a felnőtt közösségekben való kiközösítések között. Míg az iskolában a gyerekek nyíltan utálják a kirekesztettet és piszkálják is mellette, terrorizálják, csúfolják, addig a felnőtteknél levegőnek nézés van és elkerülés. Ez mellett a háta mögött beszélik ki. Nem piszkálják és nem csúfolják, de ha valakit levegőnek néznek, az is kegyetlen tud lenni. Kihagyják mindenből, nem mondanak el neki semmit, ami nem a munkával kapcsolatos. Tehát ne úgy képzeljétek el, hogy edzésen Linzerrel kiszúrnak mindig, lökdösik, kinevetik. Ugyanúgy passzolnak neki, ha kell, elviselik, ha muszáj, ha lehet, inkább kerülik, nem szólnak hozzá. Ő ezért elkülönül és ez több videóban is láthatóvá vált. Nem küldik el, mint a gyerekek, mert baromira leszarják, hogy ott van-e vagy sem. 


A meccs vége felé volt egy röhejes eltaknyolása. Szögletnél történt, hogy egyszer csak hanyatt taknyolt. Mondjuk, lehet fellökték, mert szögleteknél nem ritka az. De hát nehéz dolguk ilyenkor nincs az ellenfeleknek, ő már akkor is eltaknyol, ha hozzá se érnek. 
Ja és volt olyan eltaknyolása is, hogy próbálta megtartani a labdát, az ellenfél a nyakán volt, majd, mikor megfordult a labdával, szépen eltaknyolt, az ellenfél meg röhögve elvette tőle és elvitte. 


Rengeteget iszik a meccseken, többet, mint mások. Ez is inkább élőben feltűnő, a tévé nem mindig mutat mindent. Ez azért van, mert kihajtja a belét, jobban kifárad, jobban izzad, ezáltal több víz is kell. A torka kiszárad, a nyál besűrűsödik, emiatt van az állandó köpködése is, amit már guggolva, szenvedve csinál. 
És jöjjön a legviccesebb, ami a legszokatlanabb is volt. A bíró lefújt valamit, az ellenfél elkérte Linzertől a labdát, aki nem akarta odaadni, ezért több grazi is ráment, hogy adja már oda, de ő továbbra se adta, már menekült előlük. Egyikük lökdösni kezdte, de ez se hatotta meg. Természetesen nem lökött vissza. Most komolyan, ilyenkor mit érzett? Rosszabb, mint egy tíz éve. Az ellenfélnek fújt valamit, ezt nem bírta elviselni, és ezért is kérték el a labdát. Utána nem tudom mi lett végül, mert mást mutattak már, de az biztos, hogy nem érte el, amit akart, az ellenfélnek szabadrúgás következett. Ilyenkor, amikor nagyon bírta ezt elviselni, inkább hozzávágta a labdát az ellenfélhez, nem dugdosta, mint most. De legalább jót röhögtünk. Egyszerűen nevetséges dolgokat csinál. 


Emlékeztek még az októberi hisztijére, amit a válogatottban csinált, majd utána lévő meccsen bizonyos embereknek direkt nem passzolt? Ott is mindent kitaláltam, hogy egyedül, mindenben ő legyen a hibás, annyira gyűlöltem már. Előtte más mániánál meg ártatlan báránykákat csináltam az alanyokból, aminek semmi értelme nem volt, mert utólag kiderült, hogy mindig az aktuális mániám kavarta fel a szart, párról kiderült, hogy féreg, pl Louis vagy Antonini, utóbbi volt a nagyobb szarkavaró gép, még hazudozott is mellette és mindent megtett annak érdekében, hogy szerepelhessen, még, ha ez öt percig is tartott. Na, ők megérdemelték teljesen, de ilyen mértékű kirekesztés az ő esetükben nem volt. Louist inkább a rajongók utálták az undorító viselkedése miatt. Bemutatott nekik és nagyon bunkón beszélt velük időnként. Ők csak öten voltak és nem közösítettek ki senkit, de voltak klikkek. Öt ember már elég, hogy klikkek alakulhassanak ki. Voltak háttértagok is, de róluk nem sokat lehetett tudni. Felnőtt kiközösítések gyakrabban fordul elő női közösségekben, de ez nem jelenti azt, hogy férfiaknál teljesen elmarad ez és egyetlen foci csapatnál nincs ilyen. Klikkek meg mindenhol vannak, kisebb-nagyobb kiközösítések, ha valaki nagyon eltér, arra minden esetben szinte pokol vár. Ha olyan személyiség, akkor könnyebb lehet, de Linzer már a lábtörlő szerepét vette fel. Teljesen egyértelmű, ha az ellenfél köt belé, akkor is hagyja magát és ahelyett, hogy megvédené magát, vagy ő is elkerülné a társakat, bepuncsol nekik. Akkor ebből az következik, hogy mindent lenyel annak érdekében, hogy befogadják. Elmegy a csapatbulikra is edzésen és meccsen kívül, ahol szintén levegőnek van nézve. A videókba belelóg és csak ott kuporog valahol. Lainer meg el se megy ezekre, így szegénynek nincs társasága. Az edzők sem vesznek ezen részt, mert ők már más korosztály. Itt se küldik el, jöjjön és kész, max nem foglalkozunk vele és elkerüljük. Csináljon, amit akar. Valahogy így gondolhatták. Ez a hülye meg azt hiszi, ha nem lájkol nekik, arra felfigyelnek, esetleg idegesek lesznek, mert a valódi érzései néhol előtörnek, és ez leginkább az instán, ha már nyelnie kell egész nap. Az instán meg jöhetnek a görénykedések. Ulmer volt az, akinek a képeit régebben se nagyon lájkolta, pedig ő a csapatkapitány. Ki tudja, hogy beszél vele. Voltak emberek, akiknek többet lájkolt, voltak, akiknek kevesebbet. Az alapján válogatta, hogy ki hogyan bánik vele, ki mennyire szól hozzá normálisan, ki mennyire figyel rá. Ez alapján Ulmer nagy bunkó lehet vele, pedig ő az rajta kívül, aki Linzben született (és ketten vannak vele a csapatban), ő volt az Nápolyban, aki odament hozzá megvigasztalni, vagyis csak akarta, mert Linzer nem fogadta, ezért inkább otthagyta. De mivel ő a csapatkapitány, kötelességének érezte. 
Vissza az októberi hisztire. Ugye a második meccsük a dánok ellen akkor barátságos volt. Lainer bekamuzott valami sérülést, hogy elmehessen, Konrad (aki a Lipcsében játszik és ő a másik a válogatottban, aki szól még hozzá, és egyben Lainer nagy haverja) az U21-be ment. Linzerre ekkor rájött valami, ami nem ok nélkül lehetett, biztos levegőnek nézték, esetleg kicsit geciztek vele, vagy nagyon egyedül érezte magát. Kitalálta, hogy ő is az U21-be akar menni, de őt az edző nem engedte el. Ráadásul akkor még egyetlen egy tétmeccsen nem állhatott be a válogatottban. Gondolom, ment a hiszti, és a média szépen elsimította a dolgokat, valami ócska, jó fiús cikket nyomtak le, hogy ez a gyerek az U21-nek akar inkább segíteni, mert ők tétmeccset játszanak és fontos lenne a győzelem. Nagy marhaság, nem ez volt az igazi oka, hogy oda akart menni és nem is a bulik, amit akkor állítottam (fekete köd). Aznap görénykedett instán a szurkolókkal, levette az összes jelölést, ami a válogatottal kapcsolatos. És persze, hogy éjfélkor, hisz nem alszik még olyankor, cserébe, amikor teheti, délben kel fel, de ekkor nem tehette meg, mert már tízkor mindig edzés volt. Lábtörlő a válogatottban is, nem kell emiatt aggódni, ott is csinálja a kis puncsolásokat, még, ha nem olyan mértékben, mint a csapatban. Ott se szól hozzá senki, csak az említett két ember. Ha beszélget valakivel, mindig ők vannak az oldalán, senki más nem, nagyon ritkán csak. Októberben volt pont olyan, azután, hogy Lainer és Konrad elmentek. Valakinél bepuncsolt, aki vette a lapot és annak magyarázott. Szeptemberben az a magas szőke durván fellökte, ő azt is lenyelte, aztán ő volt az, akinek folyton passzolt ez a gyerek hátra fele. Két lehetőség van, bevédte, vagy úgy megfenyegette, hogy szerencsétlen lábtörlő beszart tőle. Médiában viszont dicsérte, mert akkor azt kellett csinálni, a kamerának és a szurkolóknak szólt az, ami közel sem az őszinteségről híres, így számomra az ilyen nyilatkozatok értelmét vesztette. Volt még a hájfej, edzésen volt egy mellényes csapat és egy nem mellényes. Linzer és ő is mellényesek voltak és szerencsétlen lábtörlő elől elrúgja a labdát direkt, majd odaadja egy harmadik mellényesnek. Ez milyen már?
Tavaly márciusban, mikor először ment, szeretettel fogadták, akkor még szerették és kedvesek voltak vele. Érezhető volt a képeken és a videókon. Fél évvel később meg már kikezdték. Hát ennyit a válogatottról, emiatt csinálja a kis görénykedéseket. Persze, hogy nem ok nélkül, én meg elakartam hitetni magammal, hogy ő ilyen kis szemétláda és, hogy ezért utálják. 


Nyáron fajult el a csapaton belül ez a kiközösítés is. Tavaly se volt már valami jó, akkor még volt olyan időszak, amikor beakarták fogadni és bevonták a közös programokba, nem rekesztették ki. De ez nem tartott sokáig. 
Tavalyhoz képest sokkal többet kezdő és már le se cseréli. 24 meccsből 21-szor volt kezdő a bajnokságban. És amúgy, mikor nagy ritkán padozott, akkor nem cserélték be. Utoljára novemberben cserélték le a Hartberg ellen a 89. percben, de ez szinte végig játszást jelent, előtte a Mattersburg ellen szintén novemberben. Azóta nem cserélte le és csak egyszer volt pados március 10-én szintén a Graz ellen. Augusztusban, szeptemberben és októberben padozott még, mindhárom hónapban egyszer, majd egyik meccsről teljesen kimaradt egy kisebb sérülés miatt, az meg augusztusban volt. Augusztusban és októberben cserélték még le. EL-ben egyszer volt csere, háromszor cserélték le, de az egyik 89. percben. És két sárga lapos eltiltás. BL selejtezőben nyáron négyből háromszor volt kezdő, ezeken mind lecserélték, mikor nem volt kezdő, végig játszotta a második félidőt, sérülés miatt cserélték be. Két sárgát gyűjtött be a négy meccs alatt. Szégyen. Kupán ötből négyszer kezdő volt, egyszer cserélték be, illetve kétszer le, de azok is a legelején. A végére már sehol se cserélték le, és szinte mindig kezdő volt.
Nézzük, mi volt tavaly. Nyáron, vagyis az már tavaly előtt, de az előző szezon már, hosszabb sérülése volt (na, ez igen csak meglepő nála). 29-szer volt kerettag a bajnokságban, ebből mindössze csak 17-szer volt kezdő, 9-szer lett becserélve és csak 3-szor maradt a padon. Na, ehhez mit szóltok? Hatalmas különbség idénhez képest. EL-ben 14 meccsből 10-szer volt kezdő, akkor egészen az elődöntőig jutottak, ami május elejét jelentett. Négyszer cserélték be, tehát játszott mindegyiken és egy darab eltiltása sem volt. Lett volna egy, de azt eltörölték, ezt a sztorit már ismerjük. 
Két sárgát gyűjtött be. A bajnokságban nem volt sárga lapja, idén már van kettő, ráadásul az elsőt is csak úgy kapta meg, hogy ezredjére megcsinálta ezeket a hülye felrúgásokat. Egy gólja volt és négy gólpassz. Európa Ligában egy gólpassz. Idén EL-ben egy gól és egy gólpassz, a bajnokságban négy gól és két gólpassz. Szégyen. Gólpasszból többnek kellene lennie. Kupában két gól és egy gólpassz harmad meg negyedosztályú csapatok ellen. November óta egyik sincs neki a bajnokságban, az EL-ben csak februárban volt neki mindkettő, akkor még valamennyire jobb formában volt. Most meg a legalja, amiket művel, de komolyan. Szoboszlainak van két gólja és két gólpassza, pedig ő alig egy hónapja lett rendszeres játékos a csapatban. Már az EL-es bemutatkozásán szerzett egy gólpasszt, amit ugye Linzernek köszönhetett, hogy akkor kezdő volt, mert épp töltötte a hülye sárga lapos eltiltását. Azt még szerettem volna elmondani, hogy nem zárom ki, hogy ez a vissza esése és, hogy most görcsösebb és idegesebb annak köszönhető, hogy jobban ki van közösítve. Ilyen utoljára nyáron volt, vagy valami hasonló, akkor edző meccsek voltak, és nagyon láb alatt volt mindig a csapattársainak, meg velük is kicicáztatta magát, nem csak az ellenféllel. A lájkolásaiból is meglátszik, nyáron volt olyan, hogy nem lájkolt a csapattársaknak, de azért többet, mint most, de kis kiválasztottjai voltak, most meg már szinte senki se kap tőle lájkot a csapattársak közül. De puncsol továbbra is, a frissebb igazolások közül bekövetett párat, és volt, aki vissza se követte, valaki igen. De erre már megint azt tudom mondani, hogy nem gyerekközösség. Miért ne követné vissza? De volt, aki tényleg nem tette meg. A múlt heti videómról még annyi, hogy, ugye nekiment valakinek, és aki mögötte volt, kissé megakarta ütni, hogy menjen már tovább. Nem egyszer volt az, hogy hátranéz, emiatt történt az akkor, hogy nekiment valakinek. Mostani videón is látszik, hogy kicsit hátranéz teljesen feleslegesen, de gondolom a puncsolás egy része, hogy rájuk nézzen és hallja, miket mondanak. Kis puncsológép. Tehát ilyen neve is lehetne, hogy: kis puncsoló lábtörlő linzerpofa.


Észrevettétek, hogy már egy hónapja nem nyilatkozott, sőt már több, mint egy hónapja. Utoljára a Napoli elleni meccs előtt és azt, hogy semmi esélyük az odavágón. Előtte szinte minden meccs után nyilatkozott. Nem csodálkoznék rajta, ha büntetésben lenne, mert egyszer már megtanították, hogy miket lehet mondani és miket kell. Egy darabig tartotta, de megint elkezdte ezt a marhaságot. Azóta kamera közelébe se engedik.
Vagy egy másik lehetőség, hogy felerősödött a depressziója, és inkább nem áll kamera elé. Vagy az bántja, hogy nem mondhatja azt, amit igazából érez, vagy gondol, így nem látja értelmét, hogy nyilatkozzon és szerepeljen, miközben hazugságokat kell mondani, vagy csak félig hazugságokat. Lehet, hogy inkább ez, vagy mindhárom benne van. Max, ha gólt rúg, akkor fog nyilatkozni, akkor meg lehet azért, mert akkor kötelező lesz. 

Na, ma ennyi volt ebből a gyerekből, remélem, leírtam mindent, amit akartam, ha mégsem, és eszembe jut valami, majd a következő posztban kerül rá sor. 

2019. április 8., hétfő

Egy hétvége Linzben

Eljött ennek is az ideje és nem maradhatott el, hiába hittük azt, hogy elfog, ugyanis ősszel már elmúlt a mánia, ennek ellenére mégis foglalkoztam vele. Majd télen enyhült a gyűlölet is és teljesen elmúlt. Ekkor azt hittem, hogy már vége, amit furcsának találtam, hiszen nem voltam még Linzben és mégis el tudott múlni. Nem, mintha érdekelt volna, meg már ősszel sem akartam már Linzbe menni, se meccsre. Aztán egyszer csak visszajött és mégis sor került arra, hogy meglátogassuk a szülővárosát, ráadásul meccsre is és megnéztük őt élőben a SZÜLŐVÁROSÁBAN!
Már előző nap elutazott Linzbe a csapat, már akkor élveztem. Tavaly is pont ugyanígy volt, ezen a hétvégén játszottak Linzben, ugye akkor 8-a volt vasárnap, most meg 7-e. Az volt a különbség, hogy arra nem mentünk el. 

Mi vasárnap reggel indultunk, négy előtt sikerült bejutnunk a stadionba, ami amúgy nem nagy stadion és a pálya is marha közel van a nézőtérhez. Bécsben és Salzburgban ez messzebb volt, mert volt még valami közötte, de itt az nem volt meg, ezért ez így baromi jó volt. A meccsben csak az volt szar, hogy iszonyatosan sütött a nap, ezért nehezebben lehetett látni és kevesebb lett a jó képem, főleg a meccs végén, amikor már ment le és a képeimen csak egy nagy napsütés látszik. 


Az az egyik legjobban sikerült képem. Erre büszke vagyok, jól látszik rajta a kis Linzer gyerek. A meccsről annyit, hogy a szokásos kis hülyeségeit itt sem hagyhatta ki. Most nem fogom nagyon részletezni, csak a legviccesebbeket írom le most, amik jelentősen kiemelkedtek. 


Ez a kép is a kedvenceim közé tartozik. Bemelegítés közben készült. Még mielőtt belevágnánk, szeretnék egy videót is mutatni. 


Itt vonulnak be a csapatok a pályára. Ja, és nem említettem még, tavalyhoz hasonlóan most is apámmal mentem ki. Nagyon azt akarta, hogy ezt felvegyem, mondjuk magamtól is megtettem volna. Bocs, a szar fényekért, mondom, nagyon tűzött a nap. De, majd megmutatom a legrosszabbul sikerült képeket a meccs végéről. 

Kezdjünk is bele. Sajnos az első félidő teljesen a másik oldalon játszódott, ami azt jelentette, hogy inkább a Linz támadott, de egyet se találtak be. Ja, és én nekik drukkoltam, hogy ne dőljön el biztosra még a bajnokság, de ha a Salzburg megvette a bajnokságot, akkor ez sajnos adott volt. Eddig csak négy pont volt a lemaradásuk, ez most hétre növekedett. Ha a Linz nyer, akkor meg csak egy ponttal lettek volna lemaradva. Május 12-én ismét találkoznak, azonban akkor már Salzburgban és valljuk be, sok esélye ott nem lesz a Linznek, itt kellett volna megverni a Salzburgot. Már mondtam, hogy mindig kifogom az olyat, hogy a másik oldalon zajlok a játék, mint, ahol ülünk. Most a másik oldalra költöztünk át, mint, ahol tavaly voltunk mindkétszer. Szerencsére, a második félidő már jobb volt, többször jöttek az oldalunkra, sőt akkor csinált is vicceseket pont előttünk.


Még egy kép a bemelegítésről. Maradjunk még az első félidőnél. Állandóan felrúgták már az első félidőben, azonban magától kevesebbet taknyolt el. Időnként voltak olyan szituációk is, amikor csak majdnem eltaknyol, de végül nem. Az is vicces végül is. Volt valami, amit a bíró lefújt, kakaskodás alakult ki, ő nem igazán volt benne. Amúgy az ilyenekben nem nagyon szokott benne lenni, inkább csak egy maga megy a bíróhoz pofázni, amikor mindenki nyugton marad rajta kívül. Ilyenkor, amikor mindenki lenyugodott már, ő akkor megy pofázni, majd az ellenféllel elkezdett lökdösődni, pont, mint tavaly. A linziek nagyon szeretik őt lökdösni és fordítva is így van. Más ellenfélnél nem szokott ilyen lenni, ha azok elkezdik lökdösni, nekik vissza se adja. Nem értem, náluk miért nem meri és a linziekkel szemben miért bátrabb. Aztán ez még nem minden, hevesen odarohant a bíróhoz és kiabálni kezdett vele a szokásos módon. Már meg sem lepődünk. A bíró faképnél hagyta, ekkor a hülye gyerek le is állt és folytatódott a játék. Az első félidőben volt olyan is, hogy odagurította szó szerint az ellenfél kapusának, aki egyébként a névrokona, Alexander Schlager. Van egy vicces. Ő ugye Salzburgban született, de Linzben játszik, Xavér meg Linzben született, de Salzburgban játszik. Ez olyan jó. Nincs közöttük rokonság, legelején meg azt hittem, testvérek, de a születési helyük miatt rögtön felmerült a gyanú, hogy nem így van. 


Ja és állandóan megtapsolta a nagy semmit, de ez se szokatlan tőle, de élőben ez még feltűnőbb. Ez még a jobb kategóriás képek közé tartozik, de a nap itt is bezavar. Leginkább azok sikerültek jobbak, amik oldalról készültek, és, amikor teljesen szemben volt velük, ott zavart be nagyon a nap. Most nagyon hajtotta fel a mezét, mint tavaly, hogy beletörölje a taknyát. Akkor volt, amikor félidőben lementek, illetve a második félidőben egyszer láttam, max kétszer. Tavaly meg egyfolytában mindkét meccsen, a tévében meg nem nagyon látszik ez sajnos. Ez sem meglepő már, de a második félidőre teljesen ki volt már és állandóan köpködött, többet, mint az elsőben. Jellemzem is. Sokszor volt olyan, hogy guggolva köpködött és látszott rajta, hogy teljesen ki van. De, amilyen hülye, még hajtotta magát tovább görcsösen, annak ellenére, hogy nem igazán mennek neki az alap dolgok se. Például a labda átvétele, vagy akár a szerelés és a megtartás. Ezekben kifejezetten gyenge. 


Sajnos ez már a rosszabb képek közé tartozik, pedig, ha nem lenne ez a hülye nap, nagyon fasza kis kép lenne és látszódna is rendesen. Sokszor csajosan állt be, és nem pont így, ahogy ott a képen van, ez a szokásos beállása. Volt, hogy kitolta a csípőjét. Azon nagyot röhögtem. 


Ez még jól is sikerült, mert nem tűz bele a kamerába a nap. Térjünk rá a második félidőre. Ekkor a mi oldalunkon játszott, elsőben meg a másikon. Sokszor jöttek a mi oldalunkra, történtek ott is vicces dolgok, amiket szemből láthattunk. Nem mindig kaptam elő a telefonomat, egyrészt, ki akartam élvezni minden pillanatot, másrészt, szinte ugyanolyan lenne mindegyik kép, meg ugye a nap. Megnézhettünk közelről, ahogy szenved összevissza a labdával, hogy meg tudja tartani. Mit gondoltok, vajon sikerült neki, illetve valami jót kihozni belőle? Persze, hogy nem. Kiment szépen a fenébe, még lepasszolni se tudta. De nagyot küzdött érte. 


Volt olyan, hogy velünk szemben köpködött guggolva, amit már az előbb is mondtam. Ráment a csula a lábára, mert utána letörölte. Most jön a kedvencem, amit egy hónappal ezelőtt is megtett a Napoli ellen. Az is hetedikén volt pont. Kitaláltátok, már mi az? Folyamatosan azt kívántam, hogy kapjon sárgát és hisztizzen, mert ugye a SZÜLŐVÁROSA! És teljesült. Ritkán kap a bajnokin sárgát, de teljesült a vágyam. Na, szóval, felrúgta az ellenfelet a szokásos ok miatt és a bíró persze, hogy lefújta. Még fel se mutatta a sárga lapot, ez a kis Linzer pofa letérdelt és szinte elfeküdt. Könyörgött, hogy ne kapjon sárgát. És utána mutatta fel a bíró a sárgát, erre elkezdett háborogni, majd hisztizni szokásos módon. Mikor felrúgta az ellenfelet, kifütyülték és háborogtak a szurkolók. Ugyanez volt Bécsben is, csak az nem a mi oldalunkon történt. Nem tudom, miért idegesíti ennyire a sárga lap, meg, hogy lehet valakinek ez a fő gyenge pontja? Senkit sem láttam még ennyire háborogni egy sárga lap miatt, mint őt. Szoktak ítéletekért háborogni, amihez sárga lap is társul, de ők nem a sárgán háborodnak fel, hanem az ítéleten. Linzer gyerek meg a sárga lapon, és az ítélet egy sima szabadrúgás ilyenkor az ellenfél, ilyenért nem igen szoktak hisztizni. Egyszer kapna piros lapot, annyira kíváncsi vagyok, olyankor mit csinálna. Talán felrúgná a bírót, akkor meg jönne rá még egy eltiltás a piros lapos eltiltáson felül. Az is történhetne Linzben, nagyon vicces lenne. Még ráadás lenne, ha a szülinapján (remélem, a következő szezonban úgy lesz a sorsolás, szombatra fog esni). 


A netről leszedett képeknek is itt a helyük szerintem. Látható, hogy most rajta volt a Rauchos mez. Nem tudom, mi alapján választódik ki, hogy ki viselje ezt a mezt. Tavaly legtöbbször Wolfon láttuk, most sincs másképp, de Szoboszlain is sokszor látni, amikor kezdő. Ja és az osztrák bemondó úgy mondta a nevét, mikor becserélték, hogy Sobozslai. 


Teljesen érthető, miért lett ő az edző kis kedvence és, hogy miért van a kezdőben annak ellenére, hogy összevissza csetlik-botlik szinte minden meccsen. Ehhez nagy adag küzdés társul, és persze, göcsölés is (mivel így se nagyon megy neki). Emiatt van, hogy folyton ide-oda szaladgál, meg kicicáztatja magát, hogy labdát szerezzen. Általában kicicáztatás lesz a vége, vagy az ellenfél felrúgása. Volt olyan meccs is, amikor nem rugdosta az ellenfelet, akkor meg labdát se tudott szerezni. Akkor a labdaérintései a neki szánt passzolásokból jött össze, amiket azonnal tovább is passzolt. A válogatottban is voltak kiutálásra utaló jelek. Vajon annak az edzőnek is a kis kedvence? (De az alig teszi a kezdőbe, ha mégis, hamar le is cseréli). 


A gólörömöknél általában odamegy, de nem elsőként rohan és pattan már a gólszerző hátára, mint az Antonini, aki a kamerákra ment rá nagyon. Van, hogy oda se megy, általában a második félidőre, mikor már nagyon ki van fáradva, vagy utolsóként ér oda. 
Volt még egy vicces, ami közvetlenül előttünk történt. Próbált labdát szerezni szokás szerint, természetesen nem sikerült neki (ez már annyira természetes), ezért felakarta lökni az ellenfelet. Újabban már ez sem jön össze, most is az volt, hogy ő taknyolt el, hasra csúszott, az ellenfél meg ment tovább röhögve, vagy észre se vette mögötte azt a kis Linzer hülyét, hogy eltaknyolt. Apámnak ez a jelenet nagyon tetszett, különösen az, hogy már pattant is fel azonnal. Ő meglepődött ezen, de mi már annyira jól ismerjük ezt a Linzer gyereket, hogy nekünk már természetes. Igaz? Meg, amikor felrúgták, akkor se fetreng, hanem felkel. Ezen is meglepődött, most különösen sokszor rúgták fel (pont, mint az olaszok egy hónapja). De már azt is mondjuk, hogy felrúgatja magát. Apám mindig aggódott, hogy jaj ne, most megsérült-e, lefogják cserélni. Mondtam, hogy nyugi, ő nem fog megsérülni még akkor se, ha szó szerint elkezdnék összevissza rugdosni, illetve ledarálnák. Nekem lett igazam. Fájdalomérzete csökkent üzemmódban lehet. Véres lábbal is játszott, végig a meccsen, és azt a rúgást Kulibálitól az első félidő elején kapta március 7-én. Sírás lett a vége számára. Hisz megmondta, semmi esélyük az odavágón. Igaza is lett, azóta kamera közelébe se engedik, azóta semmit se nyilatkozott, ami furcsa, mert eddig szinte minden meccs után nyilatkozott. Megint elkezdte a hülyeségeket mondani, annak ellenére, hogy meg lett tiltva. Nem tartotta be, nincs nyilatkozás egy ideig (reméljük, azért még fog és hülyeségeket is mondani). 

A meccs végéről van egy saját videóm, ami érdekes dolgokat tartalmaz. Ezért imádom nézni még meccs után, jó dolgokat lehet elcsípni, a kirekesztésre utaló jelek is inkább innen voltak (na meg persze, a kedvenc edzőmeccsünk). Mostanában a közvetítés hamarabb kikapcsol, mint szokott és nem is mindig őt mutatja a kamera. Élőben más, meg lehet várni, míg bemennek, oda néz az ember, ahová akar és nem azt kell, amit a közvetítés tukmál ránk. 


Ez már biztos, hogy nem volt a közvetítésben, jóval később mentek le, mert előtte még ünnepeltek, meg ugrándoztak a szurkolók előtt. Ja, még az eszembe jutott, hogy a meccs elején a Salzburg szurkolók petárdát dobtak be és durrogtatnak. Ment a füstölés is, de aztán abbahagyták. 
Vissza a videóra, de még mielőtt venni kezdtem volna, láttam, hogy az edző odamegy a kis Linzerhez és szeretetteljesen átöleli, majd átkarolja. Ő meg hagyja, ami meglepő, mert eddig azt láttuk, akárki ezt próbálta vele csinálni, elhúzódott. Kivéve, mikor az edző megy oda, azt mindig hagyta. Annyira átjött, mennyire szereti. Ez a videókból, vagy a tévéből úgy nem jön át, mint élőben, még, ha kicsit messzebb is volt, de jól látszódott, ki kicsoda. És itt vált teljesen biztosra, hogy az edző kis kedvence, amit lehetett sejteni, hisz szinte mindig az edző a társasága, mikor a többiek ott vannak egymásnak és még Stefan se nagyon szól hozzá ilyenkor. Van, hogy vele beszélget, ő az egyetlen játékos a csapatban, akivel láttam beszélgetni, senki mással egyetlen videóban, tévében, akár élőben nem láttam így külön beszélgetni meccsen kívül. Tavaly Bécsben a nagyszájúak befogadták, vagyis ott láttam ennek jelét élőben, utána már a videókban is bebizonyosodtak. Majd nyáron nagyon ki lett közösítve. Ez a lájkolásain is meglátszik, mert tudjuk, hogy neki kis kiválasztottjai vannak instán. Jelenleg egyetlen egy csapattársának sem lájkol, szó szerint vegyétek tényleg, azt amit most leírok. Mindenki másnak szinte igen és volt olyan, hogy szándékosan csak a csapattársakat hagyta ki. Ez megy már egy hónapja legalább. Ősszel jobban lájkolt nekik, de akkor is megválogatta, hogy kinek lájkol és kinek nem csapattársakon belül is. Nem rég Ulmernek lájkolt, de csak az egyik képét, amikor akkor kettőt rakott fel szinte egymás után. Tegnap Junozovicnak lájkolt, és senki másnak, pedig sokan posztolnak meccs után. Olyankor az lehet, hogy az említett két személy lehet aznap kedves volt vele, vagy kedvesen szóltak hozzá, foglalkoztak vele. Mindketten harminc felett vannak, előbbi csapatkapitány is és Linzer ő is. 
Menjünk vissza a videóra, ahol az látszódik, hogy befelé menet is úgy mennek, hogy az edző átkarolja, majd ez a kis ügyefogyott elnéz valamerre, aminek köszönhetően ott a bejáratnál nekimegy valakinek (ezen meg kéne most lepődni? Ez is tök természetes nála). Bocsánatot kér, majd mennek tovább. Mögötte az egyik fekete ment, akinek meg kellett az miatt állnia, hogy Linzer nekiment valakinek és mikor tovább mentek, kissé megakarta lökni, vagy csak úgy tett. Elég utálatosan, hogy menjen már, ne tartsa már fel a sort. Kis csetlő-botló, ügyi-fogyi kis Linzer pofa ő amúgy. Lehetne ezt tovább elemezgetni, de az már egy másik posztba fér csak bele. Fogok is írni ilyet, megpróbálom még a héten, max hétvégén, még nem tudom, de ezt muszáj kielemezne, mert megint változás következett be a mániában, pont, mint tavaly. Ezt akarom kielemezni. A végére felkerült a csapat oldalára egy videó, ahol ünnepelnek a szurkolók előtt. 


Nagyon semmi nem szűrődik le ebből a videóból, de tény, hogy az előző posztokban görénykedésekkel, illetve szemétkedésekkel megvádolt kis Linzer gyerek nagyon igyekszik itt is, hogy a csapattársakkal együttműködjön meccsen kívül is. Ez megint a másik posztban lesz majd téma. 
Észrevettétek, hogy nem írtam, hogy kicicáztatta magát? Ilyenkor nem jelenti azt, hogy nem történt meg, mert ugye ez már annyira természetes, hogy már mondanom sem kell. Akkor kell szóba hoznom, ha esetleg nem cicáztatja ki magát, vagy csak kevésszer. Persze, hogy a SZÜLŐVÁROSÁBAN is kicicáztatta magát. 

A meccset ezzel le is zárom. Hátra van még a szülővárosa, amit volt szerencsém megnézni. 
Meccs után közvetlenül elmentünk várost nézni. A stadion teljesen a külvárosba esik amúgy. Úgy nyolc körül már leparkoltunk és elindultunk. 


Ez még előtte készült, a meccs előtt kipakoltunk a szálláson. Ebben az utcában volt a szállás, közel van a pályaudvarhoz. 


Ez meg itt a pályaudvar a másik oldalról nézve.


Ez meg egy jó kis épület. Több ilyen kivilágított épület volt, amik nappal teljesen jelentéktelennek. 


Ez lenne a főtér, ami például Prága főteréhez képest teljesen jelentéktelen. Csak annak a szobornak van értelme, a virágokkal meg próbálták feldobni (télen az sincs).


Itt van közelebbről. Van egy ugyanilyen Bécsben is, ahol az az egyetlen utca is jelentősebb, mint ez az egész főtér itt. 




Ugyanaz az épület a híd túlsó oldalán több színben. Ezeken kívül több színben is megjelent. Ezt muszáj volt ide betenni, hogy feldobja egy kicsit ennek a jelentéktelen városnak a hangulatát, legalább estére, mert nappal ez az épület is olyan semmilyen. Volt még egy a másik oldalon, az csak kékben világított. Utána mentünk a szállásra, körülbelül tízre érkeztünk.

Másnap reggel visszamentünk és megnéztük a Duna partot is, ami szintén nagyon jellegtelen volt. Erre még rátett az is, hogy borult volt az idő. Pont ugyanaz, mint vasárnap. Borúsan és hűvösen indult a nap, majd délutánra kisütött a nap és meleg lett. 


A kis jelentéktelen Duna part. Elbújhat Budapest mellett. Nem akarom szidni, tényleg, de tényleg olyan jelentéktelen, de nem rosszból mondom ezt. Mert már annyira, hogy már szinte aranyos és már csak azért is fotóztam a nagy semmit, mert a turistáknak nem ez a kedvenc városa. Nekem meg pont ezért tetszik. Prága meg már irritált, amikor Rosicky volt a mániám, már az folyt a csapból is és kissé tucatnak éreztem magamat, mert mindenki odaakart menni, aki volt, az dicsérte, rakosgatták fel a képeket, hogy ott voltak. Alig lehetett olyan emberrel találkozni, aki ne járt volna ott. Én meg nem tudtam elmenni egy évig, ez miatt idegesített nagyon. Linzbe ki akar menni? Szerintem senki, max én. Ja és Prágában olyan tömeg volt még novemberben is, hogy szinte mozdulni se lehetett, nem, hogy menni. 


Egy templom van a hegy tetején. Fentről egy olcsó kis Budapest utánzatot látunk (nem mentünk fel, de a neten találni képeket). Nekem meg tetszik, hogy ilyen kis vacak és jelentéktelen. Nem irónia, tényleg így gondolom, mielőtt valaki félreértené. És ez se irónia volt.


Egy kis csöves aluljáró, tele volt cigi csikkel az egész város. Mindenképpen megérdemli a figyelmet ez is. Egy átlagos turista blogon ilyen nem kapna helyet, de ott szerintem még Linz sem. Nálam igen és a tucat helyek kilőve. (Prága már az a kategória, de hát a mániám volt és hát elmegyek oda, mert szeretek kirándulni, de egy unalmas blog készülhet belőle, de én még a Prágás posztomat is feldobtam a szaros lépcsővel, meg a jelentéktelen helyek fotózásával, mert ott is vannak, nem csak a turista rész. Az átlagember meg csak azokat fotózza, a híres látnivalókat. Linzben még ilyen sincs). 


A főtér nappal a virágokkal, ami egy kicsit legalább színesíti a várost. 


Kicsit közelebbről, majd elhagytuk Linzet. Ezt olyan tíz óra körül fotóztam hétfőn. Kicsit süthetett volna a nap, így még jobban szürke volt minden. Emiatt még jelentéktelenebbnek tűnt. 

Ezután betértünk St. Valentinbe, Linzer falujába. Mert Linz csak a szülővárosa, de nem ott lakott. A faluban meg nincs kórház. Kb 20 km, és az már Alsó-Ausztria. Jaj, ezt már tudja mindenki, erről is volt ezer poszt. 


Ez itt már St. Valentin egyik utcája. 


Itt is megnéztük a vasútállomást.


A falu templomja.


Nagyon sok időt itt nem lehet eltölteni, de érdemes volt betérni. Enélkül haza se mehettünk volna. Egyébként tavaly elterveztem egy ilyen utat (a meccs még nem feltétlenül volt benne). Elmenni Linzbe, majd betérni a falujába. Összejött, de egy évet vártam erre is, mint Prágára. Az viszont nem mindegy, hogy idegeskedve, irritálva, vagy halál nyugodtan. Mert ez nem folyt a csapból, Prága meg igen.
Prága gyönyörű szép, pont ez teszi tucattá, mert rákattannak a turisták. De tudjátok, hogy én pont az olyat részesítem előnyben, ami háttérbe szorul, ugyanez van a személyeknél is. Cristiano Ronaldo vagy Messi helyett Linzer gyerekkel foglalkozom, akit szinte senki se ismer. Tehát én Linzbe is és St. Valentinbe is szívesen visszatérnék. Prágába is, de az már mániának már sok volt. 

Linz pont olyan kis jelentéktelen, amilyen a szülötte, a kis Linzer gyerek. És pont emiatt szeretek foglalkozni vele, nem irritál, hogy a csapból is az folyik, mert ez nincs így. Volt már sztár mániám is, tudom, hogy milyen. Bár, sokszor irritáló ez a gyerek, de ha így nézzük, sztárság alapján, úgy viszont tökéletes mánia. Nem sztár, szinte egy senki, mégis van elég kép róla, meg videó, illetve mindig játszik szinte. 

A következő már nem kapcsolódik Linzerhez, de a kiránduláshoz igen. Megálltunk még Melkben. 





Nagyon jó volt ez a hétvége, bár eltolódott, de így is két nap volt. Szívesen megismételném, és felerősítette a mániát és kicsit megváltoztatta megint a jellegét. Ezt majd a másik posztban fejtem ki.
Utószó: Mikor először néztem utána a Linzer gyereknek, amint megláttam a születési helyet, már meg is kapta ezt a nevet. Mondom a haveromnak, hogy ő egy kis Linzer gyerek. Kérdezi, hogy miért, mondom neki, nézze meg, hol született. Sokszor simán csak Linzernek hívjuk a haverjaimmal, és otthon is úgy mondom. 
A nosztalgia kedvéért érdemes elolvasni a tavalyi cikket.
A címe: Egy pocsék meccs Linzben.
Idén: Egy hétvége Linzben. 
Annyira jó, hogy így jött össze. Ja és tavaly nyilatkozta azt, hogy ők nem a Barcelona és kérdezte, hogy most sírnia kéne. Egy idióta nyilatkozat volt ez is a sok közül tőle. Ugye, akkor kikaptak 1-0-ra. Most is ki kellett volna kapniuk.