2019. november 28., csütörtök

Gyors visszatérés

Egy kis kiegészítő poszt következik. Ugye, azt már tudjuk, hogy múlt szombaton már játszott egy tíz percet. Viszont mindenki tudja, hogy még három hónap se telt el azóta, hogy megsérült, ő már a pályán van, egy törés után. 
Természetesen nyilatkozott is meccs után, ami később került fel (videó persze nem, ezek nem csinálnak, vagy csak nagyon ritkán videót, egy amatőr szar). Kerültek fel még pluszban képek. 


Készülődik beállni. Észrevettétek, hogy már nem olyan öreges, mint korábban? Ennek az az oka, hogy a szemöldöke már nem olyan szőke, mintha ősz lenne, ami nagypapás kinézetet adott neki. Végre észrevette, hogy ocsmány és kezdett vele valamit, így már kinéz valahogy, persze, így se a legszebb, de legalább nem öreges. A szemöldök megváltoztatás sokat dob a kinézeten, ugyanakkor nagyon el lehet rontani.


Itt a cikk arról, hogy visszatért és a nyilatkozatáról.
Nézzük röviden, miről szól. 

"Az a legfontosabb, hogy nyertünk. Hogy ki játszik, az nem számít"

Nem is ő lett volna, ha nem ezt nyilatkozza. Nem is szorul már magyarázatra. Az, hogy a csapat a legfontosabb neki, azt sokszor bizonyítja is. Ha ellene fújnak, azt nem tudja elviselni, akkor se, ha jogosan, de megesik az is, ha egy csapattársa kerül ebbe a helyzetbe, akkor helyette is odamegy pofázni a bírónak. Megtörtént már az is, hogy a csapattársa sárga lapja miatt ő pofázott, pedig neki akkor nem volt köze az esethez. Ha kikapnak, akkor sír. Dupla meccseket is bevállal.
Elmondása szerint szerette volna segíteni az U21-es csapatot is. Végig játszotta mind az öt meccset, s ez másról már nem mondható el. Rajta kívül még ketten szerepeltek még az U21-ben akik a felnőttben is szerepeltek, csak ők a felnőtt meccseken szóhoz se jutottak. Kiesésnél nagyon sírt, de előtte is volt egy vereségük, akkor is sírt. Az első meccsen nagyon osztotta az észt, főnöknek képzelte magát, de biztos, hogy lecseszték. Erről a júniusi posztokban írtam. 

A cikk hozzátette a nyilatkozata után, hogy: "Mondta Schlager alázatosan a frankfurti meccs után. Úgy tűnt, hogy nagyon átélte a játékot. Nincs mosoly, nincs viccelődés, koncentrált"
Ezt azért írtam le, mert nagyon tetszik az, hogy így áll hozzá, bár időnként túlzásba viszi. 


"Számomra ez nagyon jó érzés, de mögötte kemény és nehéz munka van" - mondta az edző, aki szintén osztrák és ráadásul linzi, de megnéztem, és Salzburgban született. A Linznek volt az edzője, azért írják azt. Majd Linzer így reagált rá. Megint csak azt mondom, hogy nem ő lenne, ha nem ezt mondja.
"Ez nem őrültség, minden játékos arra törekszik, hogy minél előbb visszatérjen a pályára, csak meg kell találni az egyensúlyt az óvatosság és a kockázat között. Nagyon jó szakemberek voltak, akik segítettek, köszönet érte."
Majd azt is megköszönte a klubnak, hogy a rehabilitációját Ausztriában végezze el. A csapat jobban örült volna, ha marad, de végül elengedték, ezért Xaver hálás volt, majd hozzátette, hogy a lehető legjobb módon akarta visszafizetni a bizalmat. 
Egy másik cikk említi azt is, hogy a szülei vitték haza autóval, ahol hátul ülve fel tudta tenni a törött lábát. 


A képeken a beállása előtt nem nagyon látni olyan képet, ahol örült vagy mosolygott volna. Vagyis csak ez látszik, örült, hogy visszatért, de szokása szerint izgatott meg ideges volt. Remegett is aztán a pályán, majd mikor nyertek, megkönnyebbült és akkor már látható az öröm az arcát, de nagy vigyorgások akkor sem. Mondjuk nem nagy szokása az. 

Folytatom a cikk ismertetését:
Labdarúgás helyett kosárlabdát nézett. 

Elismerte, hogy voltak nehéz napok, hetek a sérülése alatt, gondolom főleg az elején, úgy szeptember környékén. Ekkor nem nézett focit. 
"Nem érdekelt a labdarúgás, más sportokat néztem. Ha a focit néztem volna, akkor még szomorúbb lettem volna az miatt, hogy nem tudok játszani. Ennek ellenére végig pozitív maradtam, a gyógyulás folyamatosan haladt"


Beszélt a húgáról is, bár róla a sérülése alatt is néhányszor, hogy vele tölti el az időt, ő segíti. 
"A régi lakásomba vitt, Salzburgba és főzött nekem" - Ekkor végre mosolyog, majd felmerül az a kérdés, hogy ő főzött-e. 
"A gipsszel természetesen eleinte nehéz, de aztán belejöttem. Leginkább egészséges ázsiai ételek készültek."
Hogy hogy nem a nagymama sült húsa? Ezt most hiányolom. 


Épp cserélik be. 

Még annyit írnék, hogy a mai Európa Liga meccsre nem volt jelölve, valami gagyi ukrán csapat ellen idegenben. Otthon maradt és tegnap a Salzburg meccset nézte (kitette insta sztoriba). 







Végre mosolyog, de nem tartott sokáig.








Jó sok kép jelent meg másnap a meccsről, így róla is.

2019. november 23., szombat

Xaver meggyógyult

Amikor augusztus 31-én megsérült, utána még jó ideig nem tudtunk, mikor tér vissza, aztán később decemberre volt várható. Azonban ez hamarabb bekövetkezett, ma már, november 23-án játszott, bár csak tíz percet. Más sokkal hosszabb időt eltölt sérülten ilyen esetben. Például Wolf is hasonló sérülést szenvedett júniusban, azt hiszem, ő még nem tért vissza. Tehát előbb sérült meg, mint Linzer. Az elmúlt hónapban figyelemmel kísérhettük, hogyan készül a visszatérésre, képek és videók is voltak. 
De előbb a blogról egy kicsit. Ugye lezártam a blogot a szülinapján, szeptember 28-án, azt szántam utolsó posztnak. Nem volt már a mániám és már nem is utáltam, teljesen elszállt már addigra. Néha megnéztem, mi van vele, elmentettem a képeket és ennyi. Nem igazán foglalkoztam vele. Most ennek ellenére megnéztem a meccset, persze, onnantól, mikortól beállt a 86. percben, körülbelül tíz percet játszott, mert öt perc hosszabbítás volt. Erről is fogok írni, de előbb nézzük meg a folyamatot, hogyan készült a visszatérésre.

Szeptember 4-én megműtötték. 


Ausztriában műtötték meg és ott is készült egész végig. 
Aztán ezt az ocsmányságot tette ki instagramra.


Magát járatja le az ilyen képekkel. Ostoba és primitív, de mit is várhatunk tőle? A 14 éves gyerekek számára vicces ez, de azon a szinten is van. 

Aztán megint nyilatkozott. Itt van róla a videó:

Cikkek is megjelentek róla, mutatok is egyet. De elmondom, hogy a társak is nyilatkoztak róla, olyasmit, hogy nagyon igyekszik visszatérni, keményen dolgozik érte és bízik abban, hogy minél előbb visszatérhessen.
Kitűzött egy célt, hogy szeretne decemberben visszatérni, de ez hamarabb is sikerült, már november végén december eleje helyett. 
Ilyen esetben legtöbbször nem szokták a játékosok megjósolni ilyen hamar a visszatérésüket, nem tűznek ki célt, hanem, majd, ahogy alakul felfogással vannak. Amit ő mond, az általában úgyis van és nagyon ritka az ilyen, mindenki csak félrebeszél és megjátssza magát. Ő meg nem, hanem megmondja egyenesen konkrétan az ilyen dolgokat.
Vegyük példának, amikor átigazolt, megmondta, hogy július 15-ig el kell döntenie, hogy megy-e vagy marad. Ez azért volt szükséges, hogy, ha eligazol, akkor már az új csapatával kezdje meg a felkészülést. Közben zajlott az U21-es EB, és ment is a cikkezés róla, amire egy nagy hisztivel reagált, hogy miért kell ilyeneket cikkezni róla, mikor ő még nem döntötte el, mert vonzó számára a BL, de július 15-ig mindenképp megteszi. Ennél már hamarabb is, néhány nappal azután, hogy kiestek, lett bejelentve. Tehát már utána már sikerült is eldöntenie, végül is győzött az ész, egy idióta BL miatt nem éri meg tovább szopni a buzi Salzburgban, mikor lenne lehetőség jobb helyre igazolni.

Lépjünk tovább. A hónap végén frizurát váltott, de most ne hajvágatásra gondoljatok. Mindössze annyi, hogy már nem hátranyalt hajjal jelent meg, hanem egy röhejes copffal, ami miatt nagyon kislányosnak nézett ki. Van is egy videó róla, mert megint nyilatkozott. A szülinapja előtt egy nappal. 
Itt megtudjátok nézni. Továbbra is a visszatéréséről beszélt, meg ezekről, mást nem is igazán tudott mondani, hisz tudjátok, hogy be szokott nála akadni a lemez, rákattan valamire, akkor azzal foglalkozik, az van a fejében és el is mondja azt. Majd vált témát, akkor arra kattan rá és akkor már arról fog nyilatkozni.
Aztán nyilatkozott egy hatalmas baromságot is. A kérdés az volt, mi a különbség a német és az osztrák Bundesliga között. A válasz az volt, hogy csak a nézők számában van különbség, amúgy minden ugyanolyan. Nem mindegy hány néző előtt játszik az ember. De hát mit is várunk tőle? A baromságok nem maradhatnak el, ezzel is csak magát áltatja, mert ugye az osztrák sokkal gagyibb, de nem akarja elismerni, pedig tudja belül. Akkor mi a fenének igazolt el? A nézők száma miatt? Ezt ő sem hiszi el. Elgurult a gyógyszer. Ebben a videóban nagyon kislányok. Képek is jelentek meg.


 




Végre megtörtént az, amire vártunk. Nagyon sokszor le felső-osztrákozták a cikkekben. 
További képek:




Ezeken a képeken látszik, hogyan készült a visszatérésre. Videóim is vannak.


Az utolsó előttiben Stefannal bokszol, ő is megsérült akkor és együtt készültek. Ő azonban kisebb sérülést szenvedett és előbb visszatért. Azonban már nem csapattársak, de ő is elhagyta a Salzburgot.

Aztán október 28-án visszatért Wolfsburgba, továbbra is a december volt a cél a visszatérésre. Ekkor még külön edzett.


Aztán később már a többiekkel edzett.


Nem! Nincs róla 100 kép, 100 cikk, 100 videó, ahogy edz és körbe-körbe fut a pályán, mint anno a kis cseh faszról, akit mostanra nagyon megutáltam. Igazából az ő segge volt kinyalva, nem Linzeré. És nem csináltak akkora szenzációt, hogy elkezdett edzeni, mint Rosickynél. 

November 10-én találkozhatott vele egy szurkoló, majd autogramokat is osztogatott. Van videó is. 



Van cikk is róla. A visszatérés volt a téma, de már előrébb haladva, mivel ekkor már edzett. Azt nyilatkozta (megint hülyeséget), hogy még nem igazán bánik jól a labdával, de fizikailag már jól van. Nem is ő lenne, ha nem ezt nyilatkozta volna. xD.
A következő 3-4 hétben várható a visszatérés, ahhoz képest már két hét múlva, azaz most már a pályán volt. Kicsit leértékelte magát megint, ez azt jelenti. De csak a szokásos, szeretem, mikor ilyeneket nyilatkozik.






Már csak a visszatérésről kell írnom. November 23-án a Frankfurt ellen idegenben tért vissza a 86. percben de az 5 perc hosszabbításnak köszönhetően majdnem tíz percet játszhatott. 
Csinálta a szokásos hülyeségeit, amik már nagyon hiányoztak. És jól tett ez a szünet, mert a végén már nagyon idegesített, most meg újra tudtam örülni, hogy a pályán van. A végére már olyan természetes volt, illetve a sok hülyesége, hogy egy cseppet sem örültem, aztán átment irritálóvá és idegesítővé. Ezért tett jót a szünet, végleg elszállt a gyűlölet. Már tervezem visszahozni a mániát, de jó vele foglalkozni, mert vicces a pályán. Ilyeneket senki se csinál.


A pályás frizurája megmaradt, csak hosszabb lett a haja, de ugyanúgy hajpánttal jelent meg ugyanúgy beállítva. A fenti képen, mint egy kislány.


Jobb, mint a hülye copf, meg a hátranyalt haj. Hétköznapra mindig előnytelen frizurát választ. Még az oldalra nyalt (2018 eleje) volt a legnormálisabb.

Nézzük, miket művelt.


Egyre kislányosabb, komolyan.... xDDD.
Már rögtön, miután beáll, összevissza rohangált, párszor ki is cicáztatta magát. Sokszor csak a szándék volt meg, ő minden percben azt csinálná, csak nem biztos, hogy elkezd vele cicázni. Mikor elkezd, az a legjobb. 


Ezt posztolta instára, épp cserélik be. Nem telt egy perc se, már lenyomott egy kisebb hisztit is, de a kutya se figyelt rá. Csak épp nem az történt, amit ő akart és ezért. 


Tíz perc alatt kétszer is eltaknyolt, szinte egymás után. Elsőnél, mikor ráment az ellenfél, összevissza csetlett botlott és remegett, majd egyszer csak eltaknyolt a labdában, az ellenfél meg röhögve elvitte a labdát. A második eltaknyolásnál belement az ellenfélbe, lehet meg is rúgta az ellenfél, mert látszott, hogy összeszorítja a fogait, de nem fetrengett, szinte azonnal felkelt összeszorított fogakkal. Mondjuk, ezzel nem is mondtam semmi újat, mindig ezt csinálja, ilyenekbe nem sérül bele. Imádja magát felrúgatni, beleszaladni az ellenfélbe. Kulibáli szét is rúgta a lábát és véres lábbal játszotta végig a meccset. (Még márciusban a Napoli ellen). 
Most 2-0-ra győztek. Előző meccseken meg mindig kikaptak. Kár, hogy akkor még nem játszott, láthattuk volna sírni.

Hogy miért tért ilyen hamar vissza? az edző többször nyilatkozott róla, hogy nagyon sokat dolgozik érte, sok munka van mögötte. Aztán meccs után ő is ezt nyilatkozta. Más hol tér vissza három hónap múlva egy ilyen sérülés után? Törés. Fél év minimum, akár egy szezon is rámehet egyeseknél. Jelenleg a hetedik helyen állnak, de ez változhat, mivel vannak még meccsek hátra. 
A következő meccs az Olekszandrija ellen lesz idegenben az Európa Ligában 18:55-kor. Tudja a fene milyen ország csapata ez, de szerintem ukrán. A Gent és az ASSE van még ebben a csoportban, iszonyat gagyi, de komolyan. A bajnokságban a Bréma lesz az ellenfél 1-én 18:00-kor. 

2019. szeptember 28., szombat

Xaver Schlager 22 éves

Elérkezett a blog utolsó posztja, mert ez egyben a búcsú poszt is. Először is nézzük a szülinapot. Xaver Schlager 1997. szeptember 28-án látta meg a napvilágot, Linzben. ííí



Egy szülinapi videó a csapat oldalától, ez különösen tetszik.


Xavér szülővárosa, Linz. Ezen a napon érdemes oda utazni, aki csak teheti. 



Hát igen, nem ilyen sütit kellene ma enni, hanem Linzert. Ez egyértelmű. 


És egy kis szülinapi hangulatú dal csak Xavérnek. 


Akkor most jöjjön a búcsú része, miszerint összefoglalom, hogy mi történt az elmúlt másfél évben. Már spórolás van, mivel korábban már meg voltak írva, hogy mik történtek, meg a lezajlás, így azokat nem írnám le újra, tehát márciustól folytatom.
A korábbi posztok a következő linkeken találhatóak meg. 



2019. április
Ebben a hónapban mentünk el a szülővárosába, Linzbe, egész pontosan 7-én, a meccsre, mert ugye ott játszottak, s még Salzburg játékos volt. A mánia már fel volt erősödve, de ez a kirándulás csak jobban felerősítette. 8-án is még ott voltunk, akkor megnéztük Linzet, illetve a faluját, St. Valentint is. Igazából ilyet még egyik mániámmal sem csináltam, hogy még külön a faluját is megnézzük. Szülővárosát már Rosickynek is megnéztük, de neki ugye nincs külön faluja, így arra ott nem volt szükség. Akkor még nem volt annyira boldog a csapatban, és ott teljesen átjött, főleg a meccs végén, hogy az edző kis kedvence volt. Külön még átkarolta, majd balfaszkodott egyet, majdnem elbotlott és az egyik csapattársa ekkor kicsit meglökte hátulról, hogy ne tartsa már fel a sort. A meccs alatt március 7-éhez hasonlóan ismét térdre borult a bíró előtt, hogy ne kapjon sárgát, de megkapta, aztán szokás szerint hisztizett.
Aztán a hónap végén, húsvét környékén szépen elfajult a mánia. Újra összejött azzal az ócska Laurával és elkezdtek a szánalmas kis puncsolásokat újra. Nagyon felidegesített. A mániás érzésekhez újra gyűlölet társult, meg az elfajulás érzése, ami igazából az erős gyűlöletet jelentette. És addigra már meg volt a jegy egy újabb meccsre, tehát arra már erős gyűlölettel mentem. 

/Linz ellen Linzben a szülővárosában április 7-én/

2019. május
A legrosszabb hónap, rengeteget kellett tűrni, nem csak a puncsolásait, hanem a szánalmas Salzburgot, meg a rengeteg majomkodást. Nem volt már kérdés, ki lesz a bajnok. Ausztriában másnak nincs is esélye a Salzburg miatt, teljesen egyoldalú bajnokság és egyre többet is majomkodnak. Mostanra már nagyon durván majomkodnak, de Linzer már ugye nem ott játszik. 
5-én Bécsbe mentünk a meccsre, az Austria Wien volt az ellenfél és nagyon kis szemétláda volt, főleg az első félidőben. Már a szurkolók is kifütyülték teljesen jogosan. Nagyon idegesítő volt. Ezen a meccsen lettek hivatalosan is bajnokok, ment is utána a majomkodás, ami még irritálóbbá vált, végig kellett nézni, ahogy ugrálnak és énekelnek a szurkolók előtt. Iszonyatosan felfordult akkor tőle a gyomrom. És ez a kis hülye állandóan nyilatkozott, be nem állt a lepcses nagy pofája, ez is idegesített. Ebben a hónapban nagyon sokszor voltam tőle ideges. Ja és 5 fok volt, esett az eső és fújt a szél (stadionon belül a szél nem volt jelen, és fedett is volt, tehát egyedül csak a hideg zavart a meccs alatt). Egy héttel később, 12-én ismét majomkodás volt, ugyanis ekkor derült ki, hogy selejtező nélkül ott vannak a BL-ben, a csoportkörben. Iszonyatosan ünnepeltek, majomkodás felsőfokon volt, de nem ez volt az utolsó és ezt akkor is tudta mindenki. Ekkor is nagyon szar idő volt, igazából majdnem egész hónapban, csak egy-két nap volt jó idő egy héten. 
18-án szerencsére nem játszott, aztán 26-án volt a fő majomparádé, a bajnokavató, és ez a kis dög állandóan arról pofázott előtte, mert ugye egyfolytában ment a nyilatkozás, egyszerűen semmit sem tudott magában tartani. El is érkezett a 26-a és arra törekedtem, hogy ne legyek akkor otthon, annyira felidegesített, és, ha máshol voltam, akkor enyhébben voltam ideges, de azért ideges volt. A kis majom a meccs végén állt be, mert amúgy csere volt és kezdődött a majomparádé, azaz majomkodás felsőfokon. Ja és még volt egy majomkodás ebben a hónapban, 1-én a kupa döntőt megnyerték, még azt is megünnepelték (tavaly ugye azt pont elvesztették). Egyszerűen hányingerkeltő egy hónap volt ez. Ez volt a majomkodás hónapja.

/Május 5-i meccs Bécsben, épp zajlott már a majomkodás a szurkolók előtt/

2019. június
Amíg a május volt a majomkodás hónapja, ez a seggnyalás hónapja. A majomkodásoknak vége lett, jöttek a válogatott meccsek, és ugye volt még U21-es Európa Bajnokság is utána, ahol az osztrákok is szerepeltek, és ez a kis majom azon is részt vett. Persze, hogy ment a seggnyalás ezerrel, a válogatott meccseken amúgy is gyakoriak, hogy istenítik a nagy semmire. Intenzívebben nyomta a szánalmas puncsokat is, ami még fokozta az irritálást. Szerencsére nem sokat voltam otthon, de a meccsekről nem is maradtam le, és mindegyiket végig játszotta. Ugye a felnőtt csapattal két meccs volt, az U21-el három csoportmeccs. Az U21-ben június 17-én nagyon durván elkezdett görénykedni és csapatkapitánynak képzelte magát, összevissza dirigált. Mivel nem voltam otthon, így csak az első félidőt láttam és szinte halál nyugodtan végig tudtam nézni a félidőt. Aztán 20-án már nem volt akkora pofája, de azt már otthon voltam, ezért sokkal jobban felidegesített annak ellenére, hogy egy enyhébb meccs volt. Adta amúgy az összeset az ORF1, de ha nem voltam otthon, telefonon néztem streamen. 23-án is, az utolsó csoportmeccset is, mert akkor se voltam szerencsére otthon. Kikaptak, és ki is estek, aminek nagyon örültem. Az előző meccsen, illetve ezen is a lefújás után elbőgte magát és kép is jelent meg róla. Itt már boldogabb volt meg társaságibb, ami még jobban irritált és azon is ment az idegeskedés, de már akkor elfogott az idegroham, amikor megjelent róla egy új kép. Természetesen a pofázásokkal továbbra sem állt le, folyamatosan mentek a nyilatkozások, attól is ideges voltam. Ja és folyamatosan ment a cikkezés, hogy eligazol, és iszonyatosakat nyilatkozott ezekről, majd 26-án hivatalossá vált, hogy a Wolfsburgban folytatja. Ment a szánalmas nyaralására, különböző mocskos kurvákat követett be, társasági életet, egyfolytában bulizott, nyomta a puncsokat, tehát volt miért idegeskedni. 

/Június 20-án egy vesztes meccs utáni bőgés/

2019. július
Az enyhülés hónapja, mert nem csak ez a sok szar enyhült, hanem a mánia is a hónap során. Nem nagyon voltak meccsek, csak néhány edző meccs, amik halál unalmasak voltak. Bemutatkozott a Wolfsburgban. Más nem nagyon volt, szépen a mánia is enyhült, illetve a sok idegeskedés, de azért nem szűntek, mert kőkemény társasági életet élt és nyomkodta a gusztustalan, szánalmas puncsokat. 

/Első edzésén a Wolfsburgban július 10-én/

2019. augusztus
Elkezdődött a bajnokság, azonban a mánia egyre gyengébbé vált, szinte már nem is volt a mániám és leginkább már csak a szánalmas puncsok idegesítettek fel, de közel sem annyira, mint júniusban. Aztán egyszer csak augusztus 31-én megsérült, és már annyira enyhe volt már a mánia, hogy már meg sem néztem, felesleges időpocsékolásnak tartottam, de utólag megbántam. Több hónap kihagyás vár rá. Ekkor ezen a napon hivatalosan is lezártam a mániát, tehát 2018. március 15 - 2019. augusztus 31. Ezzel egy időszak zárult le, meg egy mánia egyben. 

/Az augusztus 31-i sérülése/

2019. szeptember
Megtörtént a műtéte is, és a hónap első felében nem igazán bírta befogni a nagy pofáját. A válogatott meccsek alatt megint ment a seggnyalás, persze, nem olyan erősen, mivel nem volt ott, és ez most a sérülése miatt volt. Még üzentek is neki nyilatkozatban a társak. Kirakott egy ritka gusztustalan képet a műtét napján, szeptember 4-én. Aztán a hónap második felében viszonylag csend volt körülötte. Már a puncsolásait se nagyon figyeltem, de azok egy kicsit még irritálnak. Mániás érzések már egyáltalán nincsenek.

/szeptember 4-én ezt az ocsmányságot tette ki instára/

Mánia
2018. március 15 - 2019. augusztus 31. 

Blog
2018. március 17 - 2019. szeptember 28.

Különösen elégedettséggel tölt el, hogy a szülinapján zárhattam le a blogot. Persze, meghagyom, hogy lehessen olvasgatni és nosztalgiázni, ahogy a Rosickys blogot is. Érdekes, hogy az is másfél évig tartott, illetve ez is.